Dunántúli Protestáns Lap, 1895 (6. évfolyam, 1-52. szám)
1895-02-17 / 7. szám
Ill DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 112 Ur Jézus által fölemelt szent lobogót: a szabadság, felvilágosodás és felekezeteken fölül emelkedő emberszeretetnek lobogóját nem hajlandók porba ejteni, s a feuda listico-ultramontanismusnak sötét lobogójával föl cserélni; a kik nemcsak hangoztatják, hanem érzik is azt, hogy azok, kik nem egy és ugyanazon oltárnál - de imádják azt az Istent, ki az Ur Jézus tanítása szerint a szeretetnek Istene, s nem a külsőre, hanem a lélekre, a szív kegyes érzésére, a hozzáemelkedő lélek igaz vallásosságára tekint, találkozhatnak mint honpolgárok egy közös oltárnál. a haza szeretetnek és igaz vallásosságnak szent oltáránál. A magyar államra, a magyar nemzetre nézve nem lenne nagyobb csapás, lesulytóbb szerencsétlenség, mint az, ha a feudalisták és ultramontánoknak a nép félrevezetésével sikerülne a magyart magyar ellen harczba vinni s a millenium küszöbén megörvendeztetni a vesztünkre törő idegen nemzetiségeket azzal, hogy a magyar állam lerombolására iránjzott munkájukat belvillongásaival maga a magyar könnyíti meg. Nemcsak a vallásossággal, hanem a haza iránti kötelmekkel is ellenkezik a k. néppártot szervezni akarók <eljái ása. De mit törődnek ők a hazának, a magyar államnak érdekeivel? mit törődnek azzal, hogy az esetben, ha tér vök sikerül, ha a magyart felekezetek szerint széttéphelik, a hazán ejtenek nehezen gyógyítható sebet? A történelem igazolja, hogy a feudálisok és ultramontánok sohasem voltak a hazáért, szabadságért, az emberi jogokért küzdők táborában. De ugyancsak a történelem igazolja azt is, hogy a vallását nagyon szerető, de mások vallásos meggyőződését is tisztelő józan godolkozásu magyar népet nem lehetett soha fanatizálni, más valláson levő honfi társai ellen harczba vinni. A vallási üldözések szomorú korszakában nem magyarok, hanem idegenek vitték azt a vérengző szerepet, mely hazánk történelmének lapjaira sötét betűkkel van feljegyezve. — A Karaffákat nem a magyar haza szülte és növelte fel. Sajnos, hogy a néppártnak szervezői magyarok, s nem hangzik vissza szivökben a költőnek ezen intése: „a haza minden előtt!“ Sajnos, hogy a vad szenvedélyeket verik föl, melyeket későbben korlátok közé szorítani nem lesznek képesek; vágyakat ébresztenek — melyek kielégítéséhez hiányzik náluk nem c.sak az erő, hanem az akarat is. Tudjuk jól, hogy a sajtó nagyhatalom, s azt lel lehet használni úgy a jó — mint a rossz czélok elérésére. — A sajtót fel is használják,theti és napilapok állanak szolgálatukban, melyek a népet fanatizálni, a vallási gyű lölet szitása által a magyar nemzet egységét megroutani törekednek. Mert a harcz nem csak a szabadság és felvilágosodás, hanem az ezektől elválhatlau protestáutismus ellen is meg vau indítva, s mert ha sikerülne a nép nagy részének tévútra vezetése, azt a magyar haza sinlené meg: nekünk úgyis mint protestánsoknak, úgy is mint a magyar haza hű fiainak, úgy is mint a szabadság — felvilágosodás. s a felekezetközi béke valódi barátainak, szent kötelességünk elkövetni mindent, hogy a feudalisták és ultramontánok szövetkezésének törekvései ne sikerüljenek. Nemcsak a közélet terén, a társadalomban, a gyűléseken, hanem a sajtóban is állást kell foglalnunk ellenük, s a szabadelvű r. kath. testvérekkel kezet fogva kell megakadályoznunk azt, hogy tért foglaljanak s a népet tévútra vezethessék. A protestantismusnak napi lapot kell megindítani, mely nem harczot, hanem békét hirdet a felekezetek között, mel}' az ultramontán sajtó harczi kiáltását a szeretet nagy mesterének az Ur Jézusnak e szavaival némitja el: „Békesség ti néktek!“ E napi lap megindítására arra hivatott és képesített erő, a protestáns érzületéről, s lángoló haza és szabadság szeretetéről ország szerte ismert Bartha Béla dr. sárospataki jogtanár vállalkozott, ki azon esetre, ha az általa indítandó lapra, annak fennállhatását biztositó számmal lesznek aláírók, meghozza a haza, a szabadság, felvilágosodás és a Protestantismus ügyének azt az áldozatot, hogy Budapestre teszi át lakását, s az eddig hetenként kétszer megjelent — a politikai pártok h&rczán fölü’állőtt lapját az „Orállot“ napi lappá fogja átalakítani. Az aláírási ivek szét vannak küldve, a lap ajánlása aláírásra buzdító felhívás mellett már megtörtént. A zászló, a szabadság, felvilágosodás és haza szeretet zászlója föl van emelve. — Kérem lelkésztestvéreimet, figyelmeztessék a híveket e fölemelt zászlóra, hogy „lássa azt minden magyar, s ha lelke ép, alája tér!“ — Buzdítsák, lelkesítsék hallgatóikat, ismerőseiket, s minden szabadon gondolkozó magyart az aláírásra, s az iveket minél több aláíró nevével ellátottan küldjék mielőbb Sárospatakra. Vajha ne lenne egy gyülekezet se kerületünkben, melyből e lap hiányzanék, hanem lenne minél több olyan, a melyben nem egy, hanem sok példányban lenne megrendelve — Nemcsak az egyháznak, hanem a szabadság szent ügyének, s a hazának is hasznos szolgálatot tesznek ezzel — s közreműködnek azon szilárd alap lerakásánál, melyen a magyar államnak a jövő évben (ezredéves élete újabb ezredévekre s az előzőt túlragyogó fényben és dicsőségben lesz biztosítva. Kitűnő tisztelettel s az aláírásra buzdítást ismételve maradok Rév-Komáromban febr. 9. 1895. Nagytiszteletü Esperes Urnák, A Nagytiszteletü és- Tisztelendő lelkész uraknak, a szent gyülekezetek érdemdús elöljárói és tagjainak szeretve tisztelő testvérük az Urban __123L Pap G-ábor. 1895. püspök. Laptulajdonos és felelős szerkesztő : NÉMETH ISTVÁN. Az előfizetési pénzek, megrendelések és reclamatiók BORSOS ISTVÁN főmunkatárs nevére czimzendők. Pápán, 1895. az ev. ref főtanoda betűivel ny. Kis Tivadar.
