Dunántúli Protestáns Lap, 1895 (6. évfolyam, 1-52. szám)
1895-02-10 / 6. szám
89 DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 9a Dr. Nothnagel bécsi hires orvosoktól ; de betegségét biztosan megállapítani nem tudták. 1894 tavasztól mártanóráit is helyetteseknek kel le ellátni. Baja mind jobban sulyosodván, a főtiszteletü egyházkerület 1894 szept. közepén tartott közgyűlésében egy évre szabadságolta. — Ezóta szobáját el nem hagyta. Hol könynyebben, hol súlyosabban volt. Január végén már táplálékot is alig tudott magához venni. Február 3-án végre kíszenvedett. — Áldás legyen emlékén ! P. Sz. K. Könyvismertetés. Krisztus az én életem. Egyházi beszédek, Szerkeszti Zábrák Dénes ev. lelkész 1—111. füzet. Nov.—Január. Zábrák Dénes soproni ev. lelkésznek a fenti czim alatt megjelenő egyházi beszédeiből immár 3 füzet fekszik előttünk; teljesen elégséges a három füzet arra, hogy a beszédek értékét, az iró egyéniségét és hivatottságát megítélhessük. A beszédek Írója úgy tervezte, hogy egy egész évre szóló munkáját 2 kötetben adja előfizetői kezébe ; a körülmények azonban a füzetes kiadást tették szükségessé. Ép ezért ne tévesszen meg senkit a czimlapon Írott: „szerkeszti“ rosszul alkalmazott kifejezés; saját munkáit adja havonként megjelenő füzetekben Sopronnak eddig csak a letűnt „kalászokéból ismert papja. Mikor Hornyánszky az előfizetési felhívást megküldötte hozzám Zábrák beszédeire, megrendeltem, mint megszoktam rendelni minden ily nemű munkát, részben azért is, mert oly kevesen vagyunk, kik az egyházi irodalmat pártoljuk; vészben pedig azért, mert oly kevés használható egyházi beszéd-tárunk van s kik lelkiismeretesen fogják fel s iparkodnak betölteni hivatásukat,—szegény lévén a mező a meglehetős nagy productum mellett is — kell, hogy örömmel üdvözöljenek s tőlük telhetőleg anyagilag is támogassanak minden olyan törekvést, mely ezt czélozza. A mint megérkezett az első füzet s a hogy aztán az első beszédet átolvastam — mely a Kalászokban is megjelent — le sem tettem a füzetet, mig végére nem értem. És egyszerre eszembe jutott az az élelmes német iró, ki mikor első kötetét a nyilvánosság elé bocsátotta, az előfizetési felhívásra rá nyomatta mutatóul egyik beszédét és sajnálni kezdtem /abrakot, a miért ő is igy nem tett. Ez a szelíd reclam megkétszerezte volna előfizetőinek a számát. Hamarosan számítást tettem, nagy a praxisom ebben, ambitiomat két Ízben támadta már meg a közöny s úgy találtam, hogy a Hornyánszky elegáns kiállításában megjelenő két kötet csak 1000 példányban nyomatva is bukással fog végződni, s mintegy 4 -500 írtjába fog'kerülni szerzőjének a merész vállalkozás. Elég kevés egy protestáns Írónak, ki munkát mer kiadni manapság Magyarországban. És mikor erre az eredményre jutottam, tudván azt, , hogy a munka szerzője ev. lelkész, a kit az ambitio nem fog áldozatokra serkenteni, mert ennél sokkal praktikusabb ember: ekkor meg a Magyarországi protestáns lelkészi kart sajnáltam, a ki ekkora kincset, a minő e munkában Ígérkezett, könnyelmíileg veszni hágy. Fájdalom! a lelkészi karban nem csalódtam, az a megszokott közönyösségggel vette a vállalat megindulását; de csalódtam és pedig kellemesen csalódtam a szerzőben, mert benne egy igazi idealistát ismertem meg, mégpedig a javából, a ki azért, hogy lelkész-testvéreinek hatalmas eszközt adhasson kezébe, az áldozatoktól nem riadt vissza. Talán az is b'ztatta, hogy munkáját, ha majd jobban megismerik, méltányolni fogják s az utólagos megrendelésekkel regressálni fogja magát. Igazi idealista! A minthogy én is az 'vagyok, a ki abban a reménj-ben ismertetem mánkáját, hogy ezzel 10— 15 megrendelőt szerzek neki. Nomen est omen! Zábrák nevű ember beszédeit ki rendelné meg, mikor még a K. Tóth Kálmán és Papp Károly „Kalászai“ is megbuknak pártolás hiányában. Az igaz, hogy drága is volt az a folyóirat, de K. Tóth K. és Papp Károly nevei kell, hogy akkora garantia legyen minden prot. lelkész előtt, hogy a mi tőlük ered, semminek ne nézzék az árát. íme, lépten-nyomon elájulom, hogy én is idealista vagyok. De hagyjuk a phrazisokat, úgy sem sokat érnénk el velük, térjünk inkább a dolog érdemére. Mielőtt azonban a munka ismertetésébe és bírálatába fognék, szükségesnek vélem előre bocsátani, hogy e beszédtár a magyar nyelven megjelent ily irányú munkálatok azon kevés csoportjába tartozik, melyet a laikus közönség is ép úgy forgathat és élvezhet, mint a lelkészi kar s mint ilyet, egyházi beszéd irodalmunkban közvetlenül a Szilády János beszédei után helyezek. S minthogy — részemről — ily előkelő helyet biztosítottam számára, a kritika is ehez fog alkalmazkodni. Az egyes beszédek, elkezdődvén az egyházi év első napjáu (advent első vasárnap), az ev. egyházban mé£ máig is érvényben levő perikopák felett vannak tartva szép sorrendben. Igyekezni fogok kimutatni, hogy a reform egyházak lelkészei a beszédek használatában minő sorrendet tarsanak s hogy egyáltalában ne alterálja őket & perikopás alkalmatosság. Mert, — itt különösen megjegyzem — óhajtandó volna, hogy reform, lelkészi karunkból ne hiányozzék egy is, ki ezeket a tartalmas, szép beszédeket meg ne szerezze; az egyházi beszédek készítésénél akkor a segéd-eszközt nyerünk ebben az egy éves folyamban, hogy éveken át meríthetjük belőle szükségünket & nélkül, hogy hanyagsággal és felületességgel vádoltathatnánk. Különben is a beszédek úgy adatnak benne, hogy azok inkább olvasmányul, néhol néhol tanulmányul és nem templomi használatra szán\ák. Nehány vau az eddig megjelent füzetekben olyan, a melynek a bennük nyilatkozó erő, a nagy tudás, rendkívüli szóbőség, a biblia szellemének ismeretét igazoló frappáns idézetek és rámutatások, általában a czimben nyilatkozó eszmének virtuóz keresztül vitele, academicus jelleget kölcsönöz. Csak a Krisztust! és a prot. lelkészeket igehirdetésükben canonice kötelező követelmény soha nem domboro
