Dunántúli Protestáns Lap, 1895 (6. évfolyam, 1-52. szám)
1895-02-10 / 6. szám
S3 DÚNANTŰLI PROTESTÁNS LAP Szilágyi József temetése. Kedden (febr. 5.) d. u. 3 órakor volt a temetés, melyre az egész tanári karon s a főiskola összes ifjúságán kívül a rendkívül zordon idő daczára is igen nagy városi és vidéki közönség sereglett össze. Ott volt Pap Gábor püspök ur, s a kér. egyházi férfiak közül ott voltak Szekeres Mihály esperes, Antal Gábor ácsi és Szabó Zsigmond győri lelkészek. Sokakat a nagyon kedvezőtlen idő akadályozott a megjelenhetésben. A főiskolai énekkarnak valóban szép és megható éneke után Kis Gábor pápai lelkész beszél; a koporsónál. Szép gyászbeszéde a következő: Halál; te kérlelhetlen zsarnoka nemünknek, ki letéped az anyai kebelről a csecsemőt, az ifjút reményeinek szép honából kiragadod, munkáinak közepette levered a férfit, az öregség éveinek s tisztes ábrázatának nincs kímélete előtted, te enyészet sötét szemű angyala, ki úgy beszélsz; mint egy haragos Jehova: „megtöröm a bölcset és a birát, az erős hadakozó férfiat, megtöröm a fiatalt.“ Hasztalan bocsátád már napokkal; hetekkel, sőt évekkel ez előtt hozzánk gyász jelzőidet, hogy ha ádáz műved egész valójában megjelenik, kevésbbé fájjon szivünk; hasztalan jelentek meg láthatárunkon vész fellegeid, a koporsó elő postái a nyavalyák, hogy győzel med felett kevésbbé keseregue a mi lelkünk. Azért a koporsó láttára íel kell sóhajtanunk a siralmak Írójával, „keserűséggel illetett miuket az ur, elesett a mi fejünknek koronája, a gyász feljött a mi ablakainkba.“ Ha gyenge fűszál hei vad el a nap hevében, ki veszi észre, ki keseregue utána; s ha egyes porszemet sodoréi az utcza porából a zivatar, kinek fáj, ki búslakodnék érette ? De midőn Libanonunk czédrusait tördeli a vihar, midőn meuuyezettartó oszlopunk roskad össze: óh akkor ingadozni érezzük hajónkat és felkiáltunk mint a ■rettegő tanítványok: uram tarts meg, mert elveszünk. Mi megszoktuk szemeinkkel Nőét ott látni az Ararát tetőin. Mózsest a Sinai hegyen, a názáretit az olajfák magaslatain, s ha ezek a tetők védtelen állanak, bár tudjuk, hogy a leányzó nem halt megs Lázár, a mi barátunk csak aluszik, mégis aggály és komoly sejtelem vonul át keblünkön. Mert hát e koporsónak lakosa Nőé vala egykorou a mi tanintézetünk történetében. Mint a természet áldásaiban is megmegjelenik Faraó álma, hogy a hét kövér gabona kalász szomszédságában hét. sován3r kalász emelkedik, úgy emelkedett vala iskolánk életében a sovány kalászokat hozó termés. Iskolánk jó hire megfogyatkozott, intézetünk fénye ellen a közvéleménynek iszapos tengere hullámzott. Nézzétek! Nóé hajót épít , beszedi falai közé elvtársait a tanárokat , a rosszat megzabolázza, a hívatlanokat eltávolítja, érdek-viszony, tekintély meg nem zavarja a justum et tenacem propositi virum ... és az iskola élete felvirul, érettségi vizsgái az állam és egyh. kerület előtt babért és elismerést aratmk, — intézetünk nz elmerülés hullámaitól megszabadul. Midőn látta, hogy 84 nem kevésbbé veszély lebegett iskolánk felett a tanári fizetések csekély volta miatt, akkor ismét hajóra ült s a tanári fizetések emelésére nézve kezdett újabb mozgalmat, s eljutott a fizetések azon arányára, hóimét nyugdíj és tanári fizetés szempontjából egyházkerületünk aggodalmai eltüuhetének. De az ő kisebb köréhez képest mózsesi szerep is jutott neki életében. Egyiptomi rabságból szabad hazába vezérli Mózses Izrael népét, ott a síuai hegy aljában osztja parancsait; rabságban vala a mi hazánk is, de eljött a szabadulás napja, ott a poros utón ifjak haladnak az ország szive felé, hogy zászló alá iratkozzanak, és azon csapatnak Mózsese most itt nyugszik e deszka falak között, — a hí végig harcolta a szent csatákat, küzdött azoknak soraiban, kiknek szuronyai végén az evangeliom ama szavai ragyogáuak: „ne féljetek azoktól, kik megölik a testet, a lelket meg nem ölhetik“. Hát az olajfák hegyén mit cselekedeti'? kérditek talán? Jertek kisérjük figyelemmel tanóráin, mikor körülötte mint egykor Jézus körül elváltozának a színek a hegytetőn s lelkének kedves alakjai, a trójai hadak hősei megjelentek előtte, mint Jézus a uainbeli ifjat, feltámasztá a görög nyelv szellemét s magával tudta ragadni korunknak az efféle irányú szellemiekért nem igen lelkesülő ifjúságát, — maid megyei gyűléseink zöld asztala s az ott megvitatott hazai érdekű elvek, — majd több köröknek, társaságoknak, a haza érdekében megtaitott összejövetelei. hangos biyonyitékot nyújtanak, hog}’ a hazai jobb ügy egyik lánglelkü apostola volt itt is a béke idejében. És most az Ararát. melyen ő áldozott, a sinai hegy, mely körül táborozott, az olajfák halma, melyen megjelenni szokott, üresen nélküle állanak előttünk. * De ne is itt keressük őt a múlandóság hazájában! A mi a múlandóságé, hadd vigye kezeivel az en\ észet. Odaforduljunk lelki szemeinkkel, hol amaz igék hangzanak: „Elvettetik rothadandó test. feltámasztatik rothadatlan. El vettetik erőtelen test, feltámasztatik hatalmas, elvettetik lelkes test, feltámasztatik lelki test. Itt találjuk őt otthon, hol az igazak fényiének az ő attyoknak országában, mint a nap“. Itt találjátok őt otthou tanítványai, pályatársai, barátai, rokonai, ismerősei; de leginkább otthon találod őt, sót el sem hagyod, ki sen» lépsz küszöbén te áldott lélek, ki híven megosztád vele a legnehezebb, legkínosabb végórák nehéz pillanatát; a te emlékezetedbe vau legmélyebben bevésve az ő ábrázata, úgy hogy vonásai el nem töröltetnek soha. a te lelkedben él megmásithatlanul az ő képe, te látod, te őrized s vele vagy ébren, vele álmaidban, mig majd elválhatlanul együtt lesztek ott, hol szinről-szinre láthatjuk és dicsőíthetjük az ő szent fiával az Atyát. A temetőben a főiskolai tanári kar megbízásából ilr. Antal Géza tanártársunk tartott szép beszédet, melyet szintén egész terjedelmében itt közlünk :
