Dunántúli Protestáns Lap, 1895 (6. évfolyam, 1-52. szám)
1895-12-29 / 52. szám
825 DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 826 Önképző Társulat“ a jövő évben, a nemzeti általános örömünnep emlékére óhajtaná felállítani a mellszobrot. Minthogy -erre a saját anyagi ereje nem elegendő, a nagy közönséghez kényten fordulni kérő szavával. A ki ismeri Tompa költészetét, — úgy hisszük, — az nem fog sajnálni egy pár fillért arra, hogy a mi nemes törekvésünket elősegítse- Kérjük különösen a sárospataki főiskola volt növendékeit ts e főiskola iránt érdeklődőket, a prot. lelkészi és tanítói kart, támogassanak bennünket, s igyekezzenek ismerőseik körében gyűjteni a mellszobor javára. A legcsekélyebb adomány is becses lesz nekünk Tompa Mihályért! Mélyen tisztelt Uram ! Feleslegesnek tartjuk törekvésünket ékes szavakkal ajánlgatní. Ha méltónak találja azt a támogatásra, legyen szives a gyűjtést elválalni, s a társulatot a legnagyobb hálára fogja lekötelezni. A gyűjtött összeget kérjük 1896. január végéig Dr. Finkey Ferencz jogtanárhoz, mint Társulati elnökéhez (lak. Sárospatakon) küldeni, hogy a gyűjtés eredménye felől tájékozva legyünk. A sárospataki „Magyar írod. Önképző-Társulat.“ Tájékoztató utasítás. a magyarországi ev. ref. egyházak lelkészei és hívei részére, a házassági jogról szóló 1894: XXX.: — a gyermekek vallásáról szóló 1894: XXXLI.; — és az állami anyakönyvekről seóló 1894 : XXX[II- t. czikkéknek f. évi október hó 1-én történt hatályba lépése folytán követendő eljárás tárgyában. A magyarországi ev. ref. egyház folyó év november 22-én tartott egyetemes konventje tárgyalás alá vevén a f. év ápril havában tartott konvent 35. sz. a. határozatával kiküldött bizottságnak, — a prot. püspökök Javaslata, s az egyes ev. ref. egyházkerületek által kibocsátott ideiglenes Utasítások alapján, valamint a fentebb hivatott törvények életbeléptetése óta szerzett tapasztalások figyelembe vétele mellett készült munkálatát, —- lelkészeinknek és egyházunk híveinek eljárására nézve úgy a törvényekhez való alkalmazkodás, mint egyházi éidekeiűk biztosítása czéljából, következő Utasítást adja ki: I Az egyházi esketésröl-A leendő házasfeleknek az egybekelést megelőző kihirdetéséről az állami törvények,, nevezetesen: a házassági jogról szóló 1894: XXXI. t. ez. 28. §-a és az állami anyakönyvekről szóló 1894: XXXIII. t. ez. 2-ik fejezetének 45, és következő szakaszai s az ezekhez kibocsátott -miniszteri utasítások 32. s további szakaszainak rendeletéi részletesen intézkednek, valamint a házasság törvényes megkötésére vonatkozó kellékekről is, — s ezekhez képest a házasság érvényességére nézve nem szükséges ugyan a házasfelek egyházi kihirdetése s egyházi össze•esketése, mindazáltal tekintve, hogy eddig is az egyházi kihirdetés és esketés nemcsak a házasság érvényességének kelléke, hanem egyszersmind a vallás és egyházi élet egyik ápolója is volt, — jövőre nézve pedig különös mód és alkalom arra, hogy általuk a felek egyházi érzületének és kötelmeinek bensősége erősittessék, és tekintve ama körülményt hogy a törvény (1894. évi XXXI. t. ez. 149. § ) a házasságkötésre vonatkozó vallási kötelességeket érintetlen hagyja — a miniszteri utasítás 67. szakasza értelmében pedig a polgári tisztviselő a házasságmegkötése után a házasulókat figyelmezteti, hogy a házasságnak előtte történt megkötésével vallási kötelességeiknek még eleget nem tettek, — és igy magának a törvénynek és államkormánynak is ezélzata, hogy a polgárilag megkötött házasságok az egyház által is megköttessenek s a felek egyházias élete s vallásos érzülete ez utón is megnyilatkozhassék, a mi csak úgy lehetséges, ha az eddigi gyakorlat a törvény keretén belől, az egyház és vallási érdekek sérelme nélkül fentartatik, — mindezeknél fogva jövőre is fentartandó a házasfelek egyházi meg - esketése s előzetesen legalább egy ízben való egyházi kihirdetése; — azonban az egyházi kihirdetés az egyházi egybeadásnak nem mulhatatlau feltétele, melynél fogva 2. §. A házasságra lépni szándékozó felek előzeteskihirdetését csakis határozott kívánságukra, s csakis a polgári anyaküuyvvezető Írásbeli „tanusitványa“ alapján teljesítse a lelkész, a mikor tudniillik meggyőződött, hogy az illetők kihirdetés végett a polgári anyakőnyvvezetőnél be vannak jegyezve. 3. §. Az egyhizi egybeadást csak az esetben teljesítheti a lelkész, ha a felek a polgári egybekelésről szólő hiteles „tanúsítványt,“ melyet az illetékes polgári anyakönyvvezető a törvény értelmében dij nélkül tartozik kiállítani, felmutatják, átadják. E tanúsítvány az egyházközség irattárában megőrzendő. Ily tanúsítvány nélkül csak az esetben eskethet a lelkész (1894. évi XXXI. t. ez. 36. és 183. §§.), ha az egyik házasuló fél, orvosilag igazolt, közel halállal fenyegető betegségben szenved, de ez esetben is mindkét házasulónak ki kell jelenteniük, hogy legjobb tudomások szerint köztük házassági akadály nem forog fent. Máskülönben, ha a lelkész az egyházi összeadást a polgári házasságkötést megelőzőleg teljesiti, vétséget követ el s lÖGtt koronáig terjedhető birsággal s ismétlés esetén még ezen felül 2 hónapig terjedhető fogházzal büntetendő (1894. évi XXXI. t. ez. 123. §.) 4. §. Az egyházi összeadás a jelenleg érvényes es~ ketési rendtartás mellett történik, azon különbséggel, hogy a szokásban levő eskü előtti kérdések feleslegesekké váltak. 5. §. Polgárilag házasságra lépett keresztyén és nem keresztyén felek, ha e czélból lelkészeinknél jelentkeznek, egyházilag is összekötendők, s az eskü a nem keresztyén féltől is beveendő, erre nézve azonban a szent háromságra való hivatkozás nélkül. 6. §. Az esketést s a házasság megáldását hitfelekezetünkhöz tartozó bármelyik fél illetékes lelkésze teljesítheti; elbocsátó, vagy hirdetési bizonyítvány előmutatására a más helyen illetékes házasfél nem kötelezhető. 7. §. Az egyházi összeadás legtermészetesebben mindHIVATALOS RÉSZ.
