Dunántúli Protestáns Lap, 1895 (6. évfolyam, 1-52. szám)
1895-12-01 / 48. szám
761 DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 762 e vérei ti urna, jóllehet a parochialis házba most is folytatják exercitiomukat, mindazáltal Felséges Asszznyunknál Oratoriumjoknak fölszabadulása iránt instálni kivannak. Anno 1760 die 9-a april. *). Főldváry László. A református egyház szenvedése Francziaországban és Németalföldön a 16. században. 1. Francziaországbau. Borit után derű — per aspera ad astra — ezt tartja a régi jelszó minden nemes, magas és hatalmas törekvésre nézve; a mi reformált egyházunknak is ez volt vezérlő csillaga a szorongattatás szomorú napjaiban, azon rémségesen véres, nehéz és kegyetlen harezok között, a melyeket ifjú korában meg kellett vívnia, hogy az erőteljes áldott férfi kort elérhesse, a melyben most van. Mily rémségeden kegyetlenek és véresek ama harezok, azt elmondani sem lehet. Nincs egyház, a melynek története anynyira vérrel és könynyeí volna megírva, mint egyházunk ifjú korának, fejlődésének és terjedésének története, kivéve talán a valdiaknak a hitszabadságért vívott páratlan hősies küzdelmet, a kik vitézségben, hősies bátorságban nem múlják ugyan felül ama korbeli reformált testvéreinket, de igenis azon kimondhatatlan szorongattatásban, az üldözés azon megrendítő szenvedéseiben és véres kinaiban, a melyeket el kellett szenvedniük amaz ádáz hatalomtól, a mely a hamisítatlan keresztyénség hívei iránt mindenkor a legvadabb gyűlölettel viseltetett s azokat, a hol csak teliette, ki is irtotta, t. i. a római pápaságtól. Közei 500 évig tartott a valdens hősök szenvedése ; ez idő alatt Róma szóval ki sem mondható kegyetlenségeket követett el rajtuk; vérebeik, az inquisitorok Középeurópa minden országából kimarták, kiölték őket, mig reformált egyházunknak ezektől csak félszázadon át és csak két országban kellett szenvednie, t. i. Francziaországban és Németalföldön. Amit azonban ezen viszony lag rövid idő alatt a római inquisitio elkövetett, az borzalmasságaiban messze túl tesz mindazon, amit valaha a vallási fanatismus a másként hívőkkel magának megengedett. A testvér lutheri egyház is jól ismeri Rómának ezt a híres vér- és rémtörvényszéket. A máglyák lángja, melyeken lutheri testvéreink haltak hitükért vértanúi halált, Pest, Bécs, Prága köztereiről a 16-ik század huszas éveiben, Münchenen és Kölnön át egész Holsteinig elvilágitott, a hol Heinrich von Zütphen szenvedett rettenetes halált Mehldorfban. Ámde mi mégis ezen szórványosan előforduló máglyán való megégetés azon tömeges máglyaégetésekkel szemben, a melyeknek ugyanakkor, körül-belül uegyven év alatt folyton fokozódó mértékben számtalan, meg sem is számlálható ezerek estek áldozatul reformált vértanúink közül a legkikeresettebb gyötrések, valóban pokoli megkinoztatások után. A valdiak után igazáu a mi egyházunknak van első sorban jogigénye .arra, hogy a vértanuk egyházának nevezzék. Ennek érzete fogja áthatni olvasóinkat is, ha a következőkben ama, gyászos évek történetét részletesen elmondjuk. Azt hisszük, hogy e törekvésünket annál szívesebb méltánylással fogadják, mert épen ezek a dolgok : a reformátusok üldöztetésének egész részletei, az iquisitio s a vele szövetkezett franczia és spanyol államhatalom által, a művelt publicum előtt kevésbbé ismeretesek, mint a reformált egyház által létéért folytatott egyéb küzdelmek, a véres hugenotta harezok, a rettenetes Bertalauéj. a XIV. Lajos alatti brutális üldöztetés a Nantesi edictum felfüggesztése után, s a hires Dragonadok. Csak akkor, ha igazáu tudjuk, mily rémségesek voltak azok a sanyargattatások, a melyeket reformált egyházunknak Róma ama vértől ázott rémes törvényszéke az inquLitio s a vele szövetke/ etten működő parlamenti törvényszékek részéről törekvő ifjú korában elszenvednie kellett, fogjuk fel a értjük meg azou hősies bátorságot, a meljlyel azután később a hugenotta harezok később következő szenvedés teljes hosszú korszakának, a Bertái au éjnek, a XIV. Lajos alatti dragonádoknak szenvedései kozott magát átküzdötte s létét megmentette: mert ama megpróbáltatásokkal teljes ifjú években volt először alkalma kipróbálni s tanulni ismerni erejét, ekkor aczélzódott meg bátorsága ama hősies lelkiismereti szabadságharezokra, ekkor fejlődtek ki azon rettentlietlen bátor vértanai, kik a valdiaknak mindenben méltó társaik; ama rettenetes években bizonyult be rá. nézve is ama közmondás igazsága, hogy a martyrok vére az egyház igazi termő talaja. Mikor azutáu ama rettenetes évek után következett a hugenotta harezok viharos korszaka, már ekkor ereje úgy megizmosodott, hogy még a Bertalan éji borzalmas orkán sem volt képes elseperni. De még más okból is szükség egyházunknak ama megpróbáltatásokkal teljes ifju korát ismerni, nevezetesen, hogy felfoghassuk: miért kellett végre a francziaországi és németalföldi reformátusoknak fegyvert ragadniok, miért nem tűrhették tovább ezen embertelen sanyargattatásokat, a. melyekkel az ellenük szövetkezett papi- és államhatalom gyötörte őket, szóval, hogy mi sodorta őket a kétségbeesés örvényébe annyira, hogy úgy a franczia hugenotta harezok, mint Németalföld fellázadása csak ama barbár bántalmazásoknak voltak szlikségképeni következményei,, és igy a reformátusoknak épeu nem róhatok fel bűnül.— Annyival inkább szükséges e dolgok alapos ismerése,, mert a római történetírók alapelvükhöz híven, az ellenfelet, ha még oly derék és kiváló is az, minden áron lerántaui, befeketíteni iparkodnak s arra hárítani át minden bűnt, igy tehát a reformátusokat tenni felelősekké úgy Franczia országban, mint Németalföldön a 16-ik század második felének véres küzdelmeiért. Itt, mint ott,—állítják némely historikusok, mint p. o. Holzwart „A németalföldiek lázadásának története“ czimü müvében — a könnyelmű, adósságokba merült, a királyi hatalom korlátozására törekvő protestáns nemesség volt az, mely hogy' helyzetén javitsou, fegyvert ragadott királya ellen. Ha. azonban majd olvasóink maguk látják, hogy minő embertelen üldöztetéseket kellett a református egyházhoz tartozó nemeseknek, polgároknak, lelkészeknek, tudósoknak, *) Dunamelléki egyházk. levéltára D. E. köteg -40 sz.
