Dunántúli Protestáns Lap, 1895 (6. évfolyam, 1-52. szám)
1895-12-01 / 48. szám
757 DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP 758 Mikor mi vasmegyeiek a főiskola-felavatási ünnepélyre megérkeztünk, úgy értesültünk, hogy egy liszta van szóban, melyen kerületünk egyházi és világi kitűnőségei közül többen vannak feljegyezve, mint a kik küldöttségileg tisztelegnek 0 Felsége előtt egyházkerületünk nevében. A hivatalos liszta azonban nem sokáig tartotta magát, — később már csak kombináczióról volt szó, szept. 16-án — az ünnepély előtti napon — pedig mint nyílt kérdés állt előttünk: „Kik fognak a küldöttségben részt venni ?“ Ezzel kapcsolatban felmerült a másik kérdés is, hogy a kerületet képviselő küldöttség kiadásait ki fogja fedezni ? Iuformátiót kértünk, tudakozódtunk, zörgettünk itt is, ott is, de a vélemények nagy elágazása miatt határozott felvilágosítást nem nyertünk. „A kerület éidekében felmerült kiadásokat a kerületi pénztárnak kell fedeznie“ — mondta az egyik forrás. — “A költségeket rá kell vezetni az érdekelt egyházmegyék számlájára“ — hangzott a másik oldalról. Sőt még olyan vélemény is nyilvánult, hogy ez esetben kiki a maga költségére utazik. E közben repült az idő, múltak az órák, és az indulás előtt fél órával se lehetett tudni, hogy kik mennek, hányán mennek ? Végre a tizenkettedik órában, az indóháznál tisztultak a vélemények s a második csengetés után a pápai esperes vezetése alatt a dunántúli küldöttség elfoglalta helyét a vonaton. Az ünnepély annak idejében le volt Írva a hírlapokban, de annak illustrálására, hogy a kerület hivatalos eljárása (Helyesebben el nem) nemcsak előttem, de mások előtt is szembetűnő lehetett: főbb vonásaiban bemutatom a király fogadtatás képét. * Sept. 17-én d. u. 5 órakor érkezett meg 0 Felsége Kis G’zellbe, a város összes harangjainak zúgása közben. A külömböző küldöttségek a királyi lakosztály előtt csoportokban helyezkedtek el. Nem szólva Vasmegye fényes küldöttségéről, a róm hath, egyház részéről ott voltak: a pannonhalmi főapát' a szombathelyi Káptalan teljes számban, a premontrei rend s a püspöki egyházmegye képviseletében mintegy 20 lelkész. A dunántúli ágost. ev. egyházkerületet mintegy 15— 20 tagú küldöttség képviselte az öreg, helyettes püspök vezetése alatt, mely küldöttségnek 3/* részét Sopron- Győr és Vasmegyei lelkészek képezték. A zsidó plekezetet — egyházi és világi részről — szintén mintegy 20 tagú küldöttség képviselte. Az ország legnagyobb protestáns íelekezete, a rejormátus egyház pedig, melynek dunántúli része éppen ez időben a szomszédságban, a harmadik vasútállomáson, egyházi és világi tagjaival egy tömegben együtt volt: 3 mondd három szál emberrel volt — ennyivel is csak véletlenül! — képviselve. A dunántúli triumvirek részint a számbeli túlsúlyban levő többi küldöttségek által, részint azon körülmény miatt, hogy recipált polgártársaink az első helyeket ideje korán megszállották s midvégig megszállva tartották (vis major): & szó tulajdonképeni értelmében „háttérbe szorultak“ s ennek tulajdonítható az, hogy 0 Felsége minden hitfelekezet küldöttségét megszólításával tüntette ki, csupán a második csengetés alkalmával megalakult triumvirátust nem ? A tárgyilagos szemlélőből — a nyert ünnepélyes benyomások daczára is — kitör a kérdés : Hogyan történhetik ez igy? Hát nincs itt precedens, nincs szabály, nincs statútum, hanem ötletszeriileg, maguktól intéződnek el némely dolgok, még olyanok is, melyekre nyilvánosság szemei néznek ? Mert az fel sem tehető, hogy kerületünk, mint ilyen, takarékossági szempontokból hárította el magától a kérdést. Hiszen a mi kerületi pénztárunk látott már nagj-obb szeleket is s mégis ügybuzgó világi számvevőnk előadásából örömmel hallottuk, hogy a sovány esztendők után kövérebbek várhatók ! Hiszen olyan e. kerület előtt, mely tisztviselőinek, tanárainak oly tisztességes ellátást nyújt, mint a mieuk, — a mely jubileumok rendezésével, kegydijak megszavazásával jeleseinek közhasznú működését úgy tudja megbecsülni, érdemeit úgy tudja méltányolni mint a mienk: egy olyan kerürületnél szóba se jöhet oly csekély kiadás, mely egy hivatalból kinevezett küldöttség eljárása által felmerül. Azon felfogás ellen pedig, hogy a kerület érdekében felmerült kiadások akár egyik akár másik érdekelt egyházmegye, akár a fáradozó egyes lelkészek zsebéből fedeztessék : nemcsak a keresztyén humanismus, de a szigorú méltányosság is tiltakozik. Mit vétett az a szerény javadalma pápai vagy őrségi egyházmegyebeli lelkész, ki a mai gabona árak mellett maga magát is nehezen tudja képviselni: mit vétett, hogy kerületét is neki kell saját költségén képviselnie? A kerületi gyűlés, mikor együtt van, több mint 240.000 magyar és kálvinista honpolgár nevében határoz, intézkedik és Ítél egyházi s iskolai ügyekben. De ilyen fontos — bár ritkán előforduló - esetekben, mikor minden felekezet siet alattvalói hódolatát bemutatni királya előtt, ha ilyenkor magát képviselteti, vagy nem képviselteti : ezt is 240.000 magyar és kálvinista honpolgár nevében cselekszi. Alkotni kell tehát statytumot, nehogy egy esetleg előfordulható hasonló eset a mai kiélésük felekezetközi felfogásban igazságtalan kommentálásra adjon alkalmat. Mert ha kerületünk a rendelkezésére álló tekintélyes anyagi és szellemi tőkét az administraczio épületének kiépítésére, fentartására és megvédelmezésére fordítja, — ha ez irányban kiterjed figyelme a legkisebb voszéij eztetett pontra is s alkot olyan comburantur-féle statútumokat, melyek megszabják, hogy Pétert vagy Pált hány forint napi dij és hányadik osztályú vasúti jegy illet meg, mikor a kerület dolgában utazik, — olyan esetekben pedig, mikor eljárása az országos közvélemény ellenőrzése és felülbírálása alatt áll, engedi a dolgokat folyni „intéződni“ a maguk utján : akkor a szennai kartárs ur elaboratumát mondhatjuk különösnek, excentricusnak, akár indexre helyezhetjük, de a tények azt fogják mondani, hogy ő neki némely dolgokban igaza van. Csak az a kár, hogy vastagot fog a tolla. Rácz István. 48*
