Dunántúli Protestáns Lap, 1895 (6. évfolyam, 1-52. szám)
1895-11-17 / 46. szám
729 DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 730 ■egyházkerület is csak a meglevő theol. akadémiáink mintájára alkotta volna új intézetét, bátran elmondhatnék, hogy felesleges terhet vett vállaira. Ámde ha megvizsgáljuk a czélt, mit alkotásával maga elé tűzött, azt kell mondanunk, hogy nemcsak hogy nem végzett felesleges munkát, de sőt az uj intézet felállításával az egész magyar ref. egyházat hálára kötelezte. Czélja ugyanis — első sorban — lelkészképzésünknek magasabb színvonalra emelése. Ha ezt a czélt képes lesz elérni, kétségkívül megbecsülhetetlen szolgálatot teen d ev. ref. egyházunknak, melynek talán sohasem volt nagyobb szüksége igazi tudományosan képzett, hivatásuk magaslalán álló lelkészekre, mint a most kezdődő — talán nehéz megpróbáltatásokat magában rejtő — uj korszakban, midőn az egyházak csupán saját erejükre lesznek utalva. Igen szépen kifejezte ezt a felavatási ünnepélyen Tisza Kálmán: „Fontos az a feladat melyre ezen theologiai fakultás vállalkozik: . . . nevelni lelkészeket, kik a hazaszeretet és a hitbnzgóságban megerősítés mellett felruháztassanak a tudomány Összes fegyvereivel, hogy ezen — a mai időben hála Istennek egyedül érvényes fegyverrel megtudják védelmezni egyházunk tanait és igazait, minden, akár egyenes, akár titokban intézendő támadás ellen.“ Másik — nem kevésbbé fontos-czélja pedig az, hogy segítsen a most különösen felekezeti iskoláinkban mutatkozó tanárhiányon, segítsen azon mostanában sokat — s talán nem is alaptalanul — hangoztatott bajon, hogy középiskolai tanárainkban nincs kellő vallásosság, nincs határozott protestáns szellem: ezért a papnövendékeken kívül tanárnövendékeket is felvesz az intézetbe lakás és teljes ellátásra, nem ugyan ingyen, mint a theologusokat, hanem havi 8 írtért, ami bizony csekélység. íme ez az a két czél, mit a „kolozsvári ev. ref. theol. fakáltás“ maga elé tűzött. Hogy vájjon eléri-e ? Azt mindenesetre csak a jövő mutatja meg. Annyi elvitázhatatlan, hogy a czél nemes, nagyjelentőségű, s nagyon is megérdemli azt a sok fáradságot, sok küzdelmet, mit mellette kifejtett az a férfiú, kit oly lelkesen ünnepeltek Kolozsvárott nov. 4-én. Csak az jöhet kérdésbe, hogy vájjon az intézet mostani alakjában nyújt-e elég garancziát arra nézve, hogy a hozzáfűzött remények valósulni fognak? Erre a kérdésre feleljen meg az intézet mostani szervezete és berendezése. A szorosan vett theologiai tárgyak előadására 5 rendes tanárja van az intézetnek. Ezek mindannyian ismert nevű szakemberek, kik csak szép reményekre jogosíthatnak. Az pedig, hogy összeköttetésbe van hozva a kolozsvári tudomány egyetemmel, megbecsülhetetetlen előnye az uj intézetnek, s a többi theologia akadémiákkal szemben olyan előnye, mely maga légjogosultságot ad neki. A fakultás minden növendéke ugyanis köteles — a rendes theologiai tanulmányokon kívül — legalább 10 órát hallgatni az egyetemen is, a bölcsészet, nyelv — és történettudományok köréből, s köteles félévenként ezekből colloquálni is. Ezért aztán úgy szerepel mint rendes, a Többiekkel teljesen egyenjogú — (az állami stipendiumokat kivéve) — egyetemi hallgató, kinek szabadságában áll a négy évi tanfolyam elvégzése után azonnal — minden felterjesztés nélkül a bölcsészettudom. szigorlatokra is jelentkezni. Most már 4 év alatt ez utón mennyi hasznos, a lelkészi pályán nagyon is felhasználható ismeretet szerezhet egy tanulni vágyó ifjú; oly ismereteket, melyek megszerzésére a vidéki theologiai akadémiákon nem volna alkalma? Ez oly előny, mit elfogulatlan ember el nem tagadhat. Hogy aztán a hallgatók mennyire használják fel ezen előnyöket, az természetesen maguktól függ, erőszakkal senkibe se lehet tudományt önteni. A fő dolog az, hogy a lehetőség, az alkalom megvan adva s bizonyára majd lesznek is olyanok, akik azt felhasználják, s szaporítani fogják a tudományos ref. lelkészek számát. Aki nem akar ezen előnyökben részesülni, az nem is jön ebbe az intézetbe. Másik fontos dolog az, — amit a vidéki akadémiákról hasonló mértékben szintén nem lehet elmondani, —hogy a hallgatók az önfenntartás gondjaitól teljesen felvannak mentve, a mennyiben teljesen ingyen ellátást kapnak, tandijat nem fizetnek (még egyetemi tandíjaikat is a fakultás fizeti,) s a legatio is kilátásba van számukra helyezve. De gondoskodva van valláserkölcsi nevelésük és önképzésükről is. Hetenként 2-szer, u. m. Hétfőn reggel 7 órakor és Szombat este 6. órakor az intézet imatermében gyűlnek össze isteni tiszeletre, mely ének, ima és bibliamagyarázatból áll. A bíbliamagyarázatokat többnyire a facultás tanárai tartják, néha pedig theologiát végzett tanárjelöltek (7. van ilyen), vagy 4-ed éves papnövendékek. Vasárnaponként a püspöki templomban vesznek részt az istenitiszteletben. Az intézet minden növendéke részesülhet zenei oktatásban, sőt az első éves papnövendékek kötelezve is vannak erre. Van könyvtár, olvasó terem, hol minden nevezetesebb politikai és egyházi lap olvasható. Van egy papnövendékek és tanárjelöltekből álló önképzőkör, mely már eddig is szépen működött; megünnepelte okt. 6-ikát és okt. 31-ikét. Hogy ° növendékek ne legyenek kénytelenek az intézeten kívül keresni szórakozást, van egy társalgó terem, billiard, sakk és dominóval felszerelve. A berendezés a modern igényeknek teljesen megfelelő. A dolgozó, hálószobák és tantermek tágasak, egészségesek, központi fűtéssel és gázvilágitással. A tanárok is mindnyájan az intézetben laknak. A pinczehelyiségben van as étterem és fürdő. Az étkezés naponként 3 szór: reggel, délben és este- Az ételek jók és elegendő mennyiségüek. A fegyelem szigorú. Este 10 órán túl kinn maradni nem szabad. A dolgozó és háló szobákban az idősebb benn. lakók közül választott felügyelők őrködnek a rend felett. A munkaidő reggel 7-től este % 10-ig tart, midőn a dolgozó szobákból eltávozván, mindenki a hálószobákba vonul. Jelenleg 68 ember nyer bennlakást és teljes ellátást. Ezek közül 29 papnövendék, 3 joghallgató, a többi tanárnövendék.
