Dunántúli Protestáns Lap, 1895 (6. évfolyam, 1-52. szám)

1895-01-27 / 4. szám

61

DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP.

62

beköszöntő beszédét. Mily gyönyörű ünnepe volt ez a n.ócsai egyháznak! A templomot zsúfolásig megtöltött hallgatóság szemeiben öröm könnyek ragyogtak, és nem csoda, mindeuki érezte, hogy Yida Ferencz beköltözése korszakot alkotó leszen az egyházra nézve. Nem akarunk az az előtti idők felett kritikát gyakorolni, de elvitázhatatlanul igaz az, hogy bármiként igyekezzék a gondnok vagy presbyterium az egyház felvilágosításán, de ha a lelkész nem tudja hivatását kellően felfogni; s hallgatói szivéhez nem tudja megtalálni az utat, vagy épen ezt az utat nem is keresi: haldoklás, vagy a legjobb esetben pangás áll ott be. így volt az Ocsán is. Az uj lelkész szét nézett az egyházban, hol a teendők egész halmaza várta tevékenységét. A munka sok volt, de nem volt épen nehéz. A uemes-ócsai egyház intelligens elemekből álló presbyteíinnia, az egyházáért s vallásáért hevülni tudó s áldozni kész egyháztagok a lelkészszel együtt vállvetve működtek az egyház fénye emelésén. As első lett az egyházi magtár felállítása, mely bő forrásává vált az egyház vagyonosodásának. Következett a tagosítás alkalmával a ref. hívek birtokaiból önként ajánlott s külön tagban kihasított hatvan holdnyi földbirtok az egyház javára. A lelkészi és tanítói földek jóval megtöbbitve, s így lekész s tanító jövedelmei nagyobbitva lőnek. — A 1 elkészi lak egyharmadrészben kijavíttatott, kétharmadrészben újból építtetett. A rozzant tanítói lak helyett a kívánalomnak mindenben megfelelő épület emeltetett. A czélnak meg nem felelt iskola épület helyett egy egészen új, két tanteremmel 100—100 gyermekre tervezve, és egy egyházi tanácstermet is magában foglaló iskola épület, mintegy hatezer forintnyi költséggel emeltetett. És most nem kevés küzdelem állott be azon ezé! kivitelében, hogy a gyermekek oktatása avatott kezekbe jusson. Yida Ferencz kiszemelte s meg is nyerte az erre legalkalmasabb tanerőket. Mindezek után egyházmegyénk büszkén tekinthet a nemes-ócsai gyülekezetre, mely magát az elsők közé küzdötte. — És hogy ezen fent leirt sikerek elérésében az oroszlán rész az elhunyt léikészt illeti: vallást tett róla koporsója mellett az egész, — érdemeit méltányolni tudó gyülekezet.

Es ez az alkotásokra mindig kész kéz alá hanyatlott, a hetvennégy év súlya, melytől negyven év a lelkészi pályára esik, elviselte őt is. Az a páratlan jó szív, mely kebelében dobogott — beteg lett. A fényes elme világára ottan-ottan sajátságos borulat ereszkedett, néhány hónapi időközön úgy látszott, hogy még távol lehet a vég óra. Múlt hó 10-én azonban ismét meg betegedett, szinte érezhető volt a halál madár szárnyának suhanása. /avart óráiban mindig haza készült; mikor megyünk haza? kérdezte sokszor. Már haza ment, már otthon van. Deczember 31-én d. e. 9 órakor lehelte ki nemes lelkét az őt hűn ápolt feleség karjain. Megkondultak felette a harangok, s megeredtek az árván maradt nyáj könnyei. A hálás, s érdemeit elismerni tudó presbyterium határozatilag kimondta, hogy temetése lehetőleg díszes legyen . Gondoskodott diszes érczkoporsóról minden felszereléssel s e koporsóra gyönyörű koszorút helyezett. — Az özvegy

nevében kiadott gyászjelentés költségét is az eg3Tház viseli.

Temetése e hó 3 án d. u. 2 órakor történt — Költ testét — a zordon idő miatt a templomban az Ur asztala mellett helyezték el, hol e sorok Írója mondott felette gyász beszédet és imát. A sírnál pedig csicsói lelkész Kiss Pál e. m. tanácsbiró méltatta érdemeit.

A boldogulta! özvegye Kiss Juliánná asszony gyászolja, kivel 28 évig a legboldogabb házasságban élt De gyászolja őt mindenki, ki csak őt ismerte.

Nyugodjál békében legőszintébb barátom, s fogadd el tiszteletem koszorúját, melyet e szerény sorokban sírodra helyezek.

Závory Elek.

VEGYES KÖZLEMÉNYEK.

— A Protestáns Szemle folyó évi első füzete a következő tartalommal jelent meg: 1. Értekezések és tanulmányok : lj Az énekes köm^v reformja zenészeti szempontból. Farkas Lajos. 2) A héber szellem bölcseleti iránya. Józsa Zsigmond. 3) A jövő vallása s annák prófétái Szlávík Mátyás. II. Irodalmi Szemle, a) Hazai irodalom, by Külföldi irodalom.

— Áldozatkész reform, egyház. A mezőföldi egyházmegye kebelébe tartozó tdezi egyházunk nemes áldozatkészségéről szóló fényes bizonyság a folyó hóban tartott egyházi közgyűlésen elmondott következő elnöki megmegnyitó: Tisztelt közgyűlés! A jó Isten kegyelméből 10 esztendeje immár, midőn mint e gyülekezetnek rendes lelkipásztora itt. az egyházi közgyűlésen először elnököltem. — Ünnepeljük meg e 10-ik évfordulót úgy, hogy vessünk egy futó tekintetet azokra, melyek e 10 év leforgása alatt egyházi életünkben történtek. Úgy vélem nem vesztegetjük ezzel hiába időnket; mert a múlt tükörül szolgál a jelenben s tapasztalati tanácsaival biztos kalauz a jövőre nézve. Bizony-bizony nem valami kedvezi* helyzetünk volt 10 esztendővel ez előtt. Sötét felhők gomolyogtak egünkön. Közel 7000 frtnyi adósságunk úgy túlterhelni látszott egyházunk- hajóját, hogy már-már az elsüiyedéstől féltettük. S nem ok nélkül. Hiszen az állami adónak «linden forintja után 2 forintot kellett egyegy családfőre kivetnünk, hogy terhes adósságunktól szabadulhassunk. Növelte aggodalmainkat az Ur megpróbáló' látogatása is, midőn 1885 ben pusztító jégvihar tette semmivé aratási reményeinket. Háborgó volt a tenger, melyea útra keltünk, telve zátonyokkal; de egy csillag nem halványuló fénynyel világolt előttünk — a remény csillaga s a tornyosuló felhők között is mindig láttunk hitünk szemeivel egy darabkát a tiszta égből, hóimét biztatva szólfc hozzánk az Ur; „Ne félj én népem, én nem hagylak ek tégedet!“ És íme, csillagunk — a remény — nem esalL meg, — az Ur nem hagyott el bennünket, sőt annyira, segített, hogy ez évben már, ha kegyelme velünk lesz, adósságunk utolsó részletét is letörlesztendjiik s egyházunk hajóját csendesebb vizekre ereszthetjük. Pedig mi£.