Dunántúli Protestáns Lap, 1895 (6. évfolyam, 1-52. szám)
1895-10-20 / 42. szám
661 DUNÁNTÚLI PROTNSESTÄ LAP-662 Fájhat — elismerem — minden lelkésznek az, ha oly fontos kérdésben, mint az esperesválasztás, egyháza presbitereit vezetni, irányítani, vagy mondjuk befolyásolni nem képes; de az már a tapintatlanság rovására esik, ha az illettó a viszonyokkal nem számol s oly dolgot iparkodik keresztül erőszakolni; melyről előre tudta, hogy lehetetlenség, hogy az sikerülni nem fog. A dolog ugyanis úgy áll, hogy Juhász Pál volt főfojegyző évről-évre részt vett a szokásos egyház és iskolalátogatásban s őt nemcsak a presbiterek, de az egyházak apraja nagyja személyesen ismeri; hiszen az iskolai vizsga alkalmával mindig adott nagyoknak kicsinyeknek jó tanácsot, atyai intelmet. Azután pedig az egyházak küldöttei megjelentek az egyházmegyei közgyűléseken, megfigyeltek, végig hallgatták annak tanácskozásait, és azt tapasztalták, hogy az üg3rek %0 része a Juhász Pál előadói véleménye alapján intézteitek el, hallották minden fontosabb tárgyhoz hozzá szólni, a tárgyalást a törvény útjára terelni stb. stb. — mi természetesebb, mint hogy azzal a meggyőződéssel tértek haza, hogy Juhász Pál ur a tractus legderekabb, legkiválóbb embere. Ezen állításomnál felhívom Verust, hogy tegye a szivére a kezét s legyen bátorsága beösmerni, hogy ez igaz, vagy járjon utánna, hogy azok, kik tanácskozásaikat szemlélik, abban passive részt vesznek, mint az egyházak egyszerű földműves küldöttei, — hányán fogják fentebbi állításomat megczáfolni. Azt hiszem egyetlen egy sem, vagy rosszabb esetben igen kevesen. A dolog ilyen állása mellett lehet-e természetesebb valami, mint az, hogy az illető presbitériumok meggyőződésük szerint cselekedjenek. Verus szemére veti a Juhász választását védő lelkészeknek, hogy a békességet izgatásukkal megbontják, „a presbitériumok tagjait felbujtogatták a lelkész ellen.“ Az ilyen kifakadásra igazán ráillik az a magyar közmondás, hogy meglátja a más szemében a szálkát, de a magáéban nem látja meg a gerendát. Hát már az az izgatás, békebontás, felbujtás, ha egy-két egyházban, mondjuk — idegen ember, azt mondja egy-két presbiternek, hogy barátaim Juhász urra szavazzanak. Hiszen a presbiteri gyűlésbe nem tolakodott be sehol idegen, illetéktelen elem, ki a lelkész működését, befolyását ellensúlyozta volna. Elég volt, hogy a tanító vagy más valaki megemlítse a Juhász Pál nevét, és azután mint egy bástya, úgy állt a presbitérium, bevehetlenü! minden kérés, rimánkodás daczára. Igen, azért nevezem én az egész erőlködést kárhozatos tapintatlanságnak. Küzdelem az ár ellen, melynek vége rendesen az alámerülés. Kellemetlen dolog a választásról, az azzal összefüggő eljárásokról beszélni, mert ha őszintén, igazságosan akarja az ügyet előadni, akaratlanul is compromittál egyes lelkészeket. Itt annyi szabálytalanságról szárnyal a hir, hogy szégyen pír jelenik meg az aiczon, megbotránkozás a lélekben, hogy ilyen épen azok részéről, kik a békesség, szeretet s törvénytisztelet hivatott őrei — meg történhetik. Ez alkalommal nem állok elő specialis tényekkal, de ha a bizalmatlankodók nem szűnnek meg vádaskodni, közzé fogom tenni, miképen jöttek létre azok a neheztelt szavazatok, melyek kézen fekvő bizonyságai Juhász Pál nagy népszerűségének, mely népszerűség ellen lehetetlen minden küzdelem. Természetesen Verusnak is jogában álland, az izgatás, bujtogatás beigazolására a speciális esetet előadni, hogy lássuk nevezhető-e az valósággal annak, s egy más pl. Varannay érdekében ugyanannak a ténynek lett volna-e eredménye. Minden választásnál csupán az érvényes szavazatok jönnek tekintetbe, számításba. Az, a ki a szavazás körül hibásan jár el s e miatt szavazata semmis, vagy a ki azzal élni nem akar. — figyelembe nem jöhet. Nálunk az egyházi életben a szavazás titkos s szavazat lap utján történik. Jogait és kötelességét ismerni kell mindenkinek, szavazati joga van mindenkinek. És mi történt Barsban ? Esperes választásra hívták fel az egyházakat, még pegig 26 egyházat. Verus, mint szabálytalanságot kifogásolja, hogy Oroszit nem hívták fel; hogy miért nem hívták fel, erre megfelel a legközelebbi kér. gyűlés határozata, meby szerint Oroszi leányegyház. Szódó nem szavazott, ez valósággal specziális eset. Ezen egyház ugyanis gondnokság alatt van, mit egyházi törvényünk nem ismer, s annak jogi állását nem körvonalozza. Analógia utján a gonduokot illetné minden jog, de az csak egy ember vagy világi, vagy egyházi, itt világi, kit illet-e szavazati jog, arról vitatkozzanak az egyházjogászok. Beérkezett tehát 25 szavazat, ebből szabálytalan volt a bizottság itelete szerint kettő, érvényes volt 23. 13 esett Juhász Pálra, 9 Varannav Lajosra, 1 Tolnai Dénesre. A gyakorlat szerint 13 mindig absolut többség, mert 13 ellen 10 szavazat állott. Még ha úgy állana is a dolog, hogy 22 az érvényes szavazatok száma, még akkor is 12, 10 ellen abszolút többség. Hová vezetne az, ha az érvénytelen szavazatok, vagy épen a szavazásban részt nem vettek számításba bejönnének ? Hiszen igy soha sikeres választás nálunk nem lenne, mert igy a szavazás elhagyása, vagy a szavazat visszatartása által olyan általános többséget, minőt a bizalmatlanok követelnek, előállítani nem lehet, mert köztük van olyan, ki hetykén azt mondja: 5 frt volt is, lesz is. A bizottság az általános gyakotlatot követte, mikor 13 vagy mondjuk 12 szavazatot is absolut többségnek vett. A fellebbezésnek a választás érdeme ellen nincs helye, egyedül arra terjedhet ki, hogy a jegyzőkönybe 13 vagy 11 szavazat vétessék-e be. A dolgot mélyebben vizsgálva ahhoz is szó fér, hogy a fellebbezést figyelembe lehet e venni, vagy elutasítani. Mert a választást egy káplán fellebezte meg, kinek fellebbezési joga nincs s igy jegyzőkönybe be sem vétethetett. Fájdalommal veszi Verus, hogy a lelkészi állást én kis körre szorítom. En egyház alkotmányi szempontból most sem mondhatok többet, mint előbb mondtam. A lelkész mint az egyetemes papság egyik tagja, ki felhatalmazása alapján hirdeti az igét, kiszolgáltatja a sakramentumokat, felügyel gyülekezete anyagi s szellemi életére, végez közigazgatási dolgokat, de semmi jurisdictionális joga nincs, azt egyedül a presbitérium gyakorolhatja. És ebben engemet se az egyházjogból, se a zsinati törvényből meg nem czáfolt. Én fontos állásnak tartom a a lelkészi állást, s a gyakorlatban úgy szokott lenni,, hogy a lelkész vezére a gyülekezetnek, s akarata úgy je-42*
