Dunántúli Protestáns Lap, 1895 (6. évfolyam, 1-52. szám)

1895-10-20 / 42. szám

Hatodik évfolyam 42. szám. Pápa, 1895 október 20. DUNÁNTÚLI ELŐFIZETÉSI DÍJ: Helyben és vidékre pos- I tai szétküldéssel egész évre 4 frt, félévre 2 frt. Az egyház és iskola köréből yiifflu MB. EGYHÁZKER. HIVATALOS RÖZLÖHYE.I HIRDETÉSEK DIJA: 4 hasábos petitsor több szőri közléséért 5, egy szeriért 7 kr sorja. Ezen kívül bélyegdíj 30 kr. ~€) MEGJELENIK MINDEN VASARNAP. TARTALOM: Furcsa világ. Y. — Egyházi élet. Ismét a barsi esperes választásról. Spectator. — Templom és orgona szentelés Szent-G-ál on. Eyy jelen volt. — T á r c z a. Egyháztörténeti adalékok. Földvárt/ László. Apróságok külföldről. Borsos István. — Vegyes közlemények. —Hivatalos rész. Körlevél.— Szerkesztői üzenetek. Furcsa világ. Mikor boldog latinus koromban vallástanból egyéven a reformatio történetére került a sor, bárhogy biztatott is az e tárgyat tőlünk kikérdező senior — mert magyarázatról szó sem volt — sehogysem tudtam megbarátkozni azzal a gon­­lattal, bogy miért kell nekem bemagolnom egy csomó nevet csak azért, hogy meg tudjak fe­lelni arra a kérdésre, bogy a vallásos élet terén megindult nagy mozgalmat, mely vidéken miféle főurak pártolták. A reformatio oknyomozó történetének hall­gatása, a hittanszaki tanfolyam alatt azután megértette velünk, hogy az egyetemes papság elvének hangsúlyozása kezdetben, s később gya­korlati keresztül vitele az egyház alkotmányá­ban mily jelentőséggel bir, még most is élénken emlékezem arra a mélyre ható elvi fejtegetésre, melylyel a tárgyat kedves professorunk, kinek a nagy terjedelmű alapos tudásánál csak szelíd jó­sága és szerénysége volt nagyobb, fejtegette, s mely e kérdést illetőleg egészen új világot te­remtett lelkűnkben. Akiket eddig csupán a csa­ták marezona fiainak néztünk, azok egyszerre a lelkiismereti szent szabadság dicsfénynyel körül­övezett hiierós bajnokaivá váltak; a kikről —- minden érdemet megtagadó kíméletlenséggel — azt állította az ellennézetü felfogás, hogy önző világi érdekeiknek voltak vakmerő vállalatokra kész rabjai, azok előttünk a józan protestáns tu­dat élesen kidomborodó alakjaivá lettek. Káplánkodásom kezdete a Thun-féle pátens nevezetes és mozgalmas évére esett. Hogy mit tettek hitbuzgó világi fórfiaink ezen időben > annak méltatása a történetíró feladata, nekem elég csak annyit jegyeznem meg, hogy akkori tapasztalataim a lehető legnagyobb mértékben járultak hozzá a világi elem nagyjelentőségű hi­vatására vonatkozó nézetem megszilárdításához s azon meggyőződésem helyes voltának bizonyos voltához, hogy ezen hivatás önzetlen betöltése egyházunk erősségének egyik biztosítéka. Lel­készkörünk értekezletei alkalmával nekem jutott egy ízben az a szerencse, hogy e kérdést rész­letesen fejtegethettem, s még azon tisztelt bará­taimat is, a kik a debreczeni zsinat óta állítólag oly szembetűnően nyilatkozó hyriarchia veszé­lyeiről álmodtak és hirdettek rémes álmokat, meggyőzte a felől, hogy egyházunk fenállhatá­­sának főfeltétele a presbyteri rendszer alapelvé­nek szigorú következetességgel keresztülvitele, tehát úgy a kormányzatban, mint a gyakorlati egyházi életben a világiak egyenlő közreműkö­dése Isten országa terjesztésének nagy munká­jánál. Elvi álláspontomhoz ragaszkodom most is. Azt azonban kénytelen vagyok alegnagyob saj­nálattal beismerni, hogy az a kép, melyet ma­gamnak a közreműködésre hivatott világi íérfia­­inkról egykoron alkottam, azok közül igen sok nál — legnagyobb tisztelet a kivételeknek — erősen eszmónyesitett kép. ügy látszik, hogy né-

Next

/
Oldalképek
Tartalom