Dunántúli Protestáns Lap, 1895 (6. évfolyam, 1-52. szám)
1895-09-29 / 39. szám
fill DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 612 fáklyájával elöljárás, a nagy eszméknek megtestesítése és diadalra jutása által mutassa ki életképességét a nemzetek történelmének színpadán, az emberiség életében szereplése, áldásos közreműködésre hivatottságát. A magyar államot megalkotó honfoglalásnak ezredik éve gyászosabban nem záródhatott volna be, mint a nagy szellemek által concipiált, s a tudomány és szónoklat hatalmas erejével ugyancsak általuk meg is védelmezett egyházpolitikai törvényjavaslatoknak elbukásával. E csapástól megmentette hazánkat a felette ezer év óta őrködő isteni gondviselés. A törvényjavaslatok fényes diadala biztosíték a felől, hogy a reformek terén nemzetünk folyton előre megy s minden újabb tör vény nyel, — mely előbbre haladást jelez, új meg új alapköveket rak le a jövő ezredévnek nagyságához s valósággá teendi nagy Széchenyinknek e jóslatát: „Nem volt még a magyar, hanem lesz!-1 Az egységes házasságjog által megszűnik az a sok zavar, meggyőződés nélkül való vallás változtatás, a mi a hazánkban eddig fenállott hétféle házassági jognak volt szomorú következménye. Az állami anyakönyvvezetés lehetetlenné teszi azt, a mi eddig a felekezetközi béke feldulásával napi renden volt, hogy a közhitelességgel bíró anyakönyviek törvényellenesen vezettettek, s biztosítja a gyengébb felekezeteket a hatalmasabbak jogsértő eljárása, törvénybe ütköző túlkapásai ellen ; — a gyermekek vallásáról szóló törvényjavaslat vegyes vallásu jegyesek házasságkötésénél a szülők szabad elhatározását — de a házasság előtt kötött egyességben, emelvén törvényerőre, látszólag szabadelvű, de félni lehet attól, hogy a papok befolyása következtében sok családnál felzavarhatja a házi békét s új alakban a reversalisoknak azon szomorú időszakát idézheti vissza, melyben a reversalisok követélése napi renden volt, s a követeléseknek úgy a családi, mint a felekezeti békét fölzavaró következményei eilen hazánk jobbjai vallásfelekezetí különbség nélkül oly erélyesen és sikerrel küzdöttek e század negyvenes éveiben. Ezen utóbbi törvényjavaslatot csak is azért szavaztam meg, mert iunctim volt beadva a többi törvényjavaslattal s azoknak előnyei — főleg állami szempontból, jóval túlszárnyalják azon hátrányokat, melyek a vegyes házasságokból születő gyermekek vallási hovatartozandóságát szabályozó törvényből eredhetnek. A magyar állam az egységes házasságjog megalkotásával. az állami anyakönyvezetés behozatalával csakis azon jogokat vette vissza az egyházaktól, a melyeket azok az állam által átruházott hatáskörben gyakoroltak eddig is, de a melvlyel lelkészeik közül oly sokan viszszaéltek. De az egyház jogkörét e törvények nem érintik. Nemcsak nem gátolják az egy háztagokat, hogy egyházilag is megkössék a polgári egybekelés után házasságukat, hanem az állami közegeket kötelezi is arra, hogy az általuk egybeadott jegyeseket figyelmeztessék, hogy ezzel valláso-í érzületük által parancsolt kötelességüknek még nem tettek eleget s mint jó egyháztagoknak egyházuk szertartásai szerint is meg lehet kötniök és áldatniok házaséleti szövetkezésöket. S az a lelkészek teendője és magasztos hivatása, hogy oly jó egyháztagokat neveljenek, s azokban a vallásos érzést s az egyházhoz való ragaszkodást oly mértékben élénkítsék, hogy ne legyen oly házaspár, ki a polgári egybekelés után ne érezné szükségét annak, hogy egyházilag is megkösse a frigyet, s Isten áldását ne kérje házas életére. Itt nyílik szép tere a valódi, a hivatással bíró lelkész áldásos működésének, mely működésre sokkal több ideje lesz most, mikor sok oly teendő alól felszabadul, mely idejének egy részét az egyháznak szentelendő munkásságtól elvonta az által, hogy híveink lelki épülését munkáló lelkészből nem egyházi, hanem állami czélokra a polgári jogügyleteknél kiadváuyozóvá törpitette. Az a kapacs, mely a közhitelességii anyakönyv vezetése folytán hallgatóival oly sok irányban összekötötte, e törvények életbe lépésével szétszakad, de megmarad a legerősebb, az a semmiféle törvény által szét nem téphető kapocs, mely mint lelki atyát és tanítót lelki gyermekeivel, az általa vezetett egyház tagjaival elválhatlanul összeköti. Ha a lelkész vallásos és erkölcsös, ha életében mint tükörben látja a gyülekezet minden tagja az élő hitnek, a valódi vallásosságnak, a tiszta erkölcsöknek hódító szépségét, ha nem olyan mint az útmutató fa, mely csak mutatja az utat, de maga soha nem jár rajta, hanem olyan, mint a lelkes hadvezér, seregének élére áll és saját hősies példája által felbuzditva vezérli azt diadalról diadalra: — akkor a valláserkölcsi élet e törvények életbe lépése után sem fog csökkenni, alászállaui, mert a hit és erkölcsi életet nem a törvények emelik vagy rontják le, s nem az tartja fenn, ha csakis az egyházilag kötött házasság bir polgáriiag is jogérvénynyel; hanem feutartja a lelkészek hivatottsága, tanítása és jó példaadása. Lehetnek majd házaspárok s lesznek is különösen oly gyülekezetekben, melyekben a lelkész viszályban él gyülekezete tagjaival, kik egyházilag nem fogják megkötni a polgáriiag már megkötött házasságot, de én abban nem látok veszélyt az egyházra, ha azok, kik szívben és lélekben már kiváltak a hívők gyülekezetéből. külsőleg is kimutatják azt, hogy elszakadnak egyházuktól; mert ugyan mi érdeme van a lelkésznek s minő előnye az egyháznak abban, ha áldása elvételére a töte elszakadtak is megjelennek, de csakis azért, mert házasságuk csakis egyházilag megkötve bir jogi érvénynyel? Ha azokat nem a lelki szükség érzete, hartem a kényszerűség hajtja az Isten házába? míg ezután a polgári anyakönyvvezetők előtt jogérvényes házasságot kötött párok ha a lelkész előtt is megjelennek, ott Isten áldását önként kérik, a legfényesebb bizonyítványt e megjelenésükkel állítják ki arról, hogy a lelkész hivatása magaslatán áll s tanításaival tisztított népet, jó cselekedetekre igyekezet, hitben erőset, az egyházhoz táutorithatatlaoul ragaszkodót, annak anyagi és szellemi erőben emelheiéseért minden áldozat meghozatalára készet. Mint minden átmeneti korszaknak meg voltak nehézségei, meg lesznek a mostaninak is. S nekünk protestánsoknak az a szent kötelességünk, hogy az átmenetet ne nehezítsük, hanem könnyitsük, s a törvények életbe léptetésének útvonalába ne csak ne gördítsünk akadályokat,
