Dunántúli Protestáns Lap, 1895 (6. évfolyam, 1-52. szám)
1895-09-22 / 38. szám
Hatodik évfolyam 3§. szám. Pápa, 1895 szeptemer 22. DUNÁNTÚLI ELŐFIZETÉSI DÍJ: Helyben és vidékre postai szétküldéssel egész évre 4 frt, félévre 2 frt. K Az egyház és iskola köréből ABUNÁSTÚL! EV.REF. EGYHÁZKER. HIVATALOS KÖZLÖML HIRDETÉSEK DIJA: 4 hasábos petitsor többszöri közléséért 5, egyszeriért 7 kr sorja. Ezenkívül bélyegdíj HO kr. jS.-----------------------—# MEGJELENIK MINDEN VASÁRNAP. TARTALOM: Iskola-avató beszéd. Czike Lajos. — Iskola-avató ünuepély. B. 1. — T á r c z a. Alkalmi óda. Dr. Antal Géza. — Tudósítás az egyházkerületi közgyűlésről. — Hivatalos rész. Pályázati hirdetés tanári állomásokra. Pályázati hirdetés. — Vegyes közlemények. Iskola-avató beszéd. (Tartotta nt. CZIKE LAJOS jő iskolai gondnoka pápai fogyom. iij épületének jelavatása alkalmával 1895. szept, 15-én.) Főtisztelet ti egyházkerület! Mélyen tisztelt közönség! Templomból jövünk,— templomba jöttünk; a vallás és erkölcs, a hazaszeretet, a tudomány művelése és ápolása czéljából a főt. dunántúli reform, egyházkerület által emelt ezen palotaszerü épületbe, hogy ezt — miként homlokzatán is olvasható: „Istennek, hazának, tudománynak1,1 fölajánljuk és szenteljük. — Szentelést mondottam, czélzatosan, szándékosan ;.................mert szent előttünk az Isten, a haza és a tudomány, mivel e háromság nélkül,— mint magyarok, Europa kultur nemzetei között meg nem állhatunk, — mint ev. reformátusok kedves hazánk sok nyelvű, s vallásfelekezetü népe között számot nem tehetünk, s azt az erőt és befolyást, melylyel őseink a magyar haza és alkotmány védelme és fentartásában, — egyházunk megszilárdítása és fejlesztésében sokakkal együtt és sokak felett kitűntek, — s nagy embereink most is kitűnnek — úgy a jelen, mint a jövőben is nem tanúsíthatjuk. Több, mint egy éve múlt, hogy ennek építése megkezdetvén, az alapkő letétele alkalmával, — szeretett főpásztorunk, — Isten áldó kegyelmét és segedelmét kérte, velünk együtt a felépítésre. — És ime az Isten megsegített, „nem hiába fáradtak az építők.“ Itt áll egész szépsége és magasztosságában ez impozáns épület, hogy legyen a vallás és erkölcs, a hazaszeretet és a tudományoknak temploma, miként a régebbi, hasonczélu iskolaépületeink is valának. A régebbiek is ! . . . Most midőn ezen új iskolaépületbe ily szép számmal bevonultunk, hogy azt rendeltetése czéljának hivatalosan átadjuk, gondolataink, önkénytelenül is elszállanak, s mint a vándor madár régi hajlékát — körül repkedik azon régibb, több mint 100 éves főiskolai épületet, melynek mohosult falai az örömdalok mellett annyi aggodalom és fájdalom, annyi küzdelem és szenvedésnek voltak tanúi. Mint madárnak a fészke, oly kedvesek s felejthetlenek előttünk azok a mohosult falak, melyek között gyermek s ifjú koiunkban az Isten félelmével együtt oltották szivünkbe a vallás és erkölcs becsét, megtanítottak szeretni a hazát, s a tudományok tejének italával táplálták szomjazó lelkünket. — Kedvesek, felejthetlenek előttünk, és sokszoros becsérzet, s büszkeséggel töltik el szivünket annak az úgynevezett ó-collegiumnak mohosult falai, melyek között egy Petőf'y egy Jókai, Tarczy, Bocsor, Kerkapoly és sok más, már sírban nyugvó, vagy még élő nagy emberek növekedtek s tanultak; kiknek érdemei s fényes tehetségei oly nagy dicsőséget árasztottak nemzetünk és hitfelekezetünkre. Az idő mindent megemészt. A biblia szavai szerint „a régiek elmúlnak, mindenek megújulnak.“ Miként megavultak annak a régi iskola épületnek falai s a tanügyben is folytonosan haladó kor kívánalmainak nem feleltek meg berendezései: — úgy fognak ennek az új iskola épületnek falai is egykor megavulni, s a folytonos fejlődés és tökéletesedés törvényénél fogva a késő nemzedék és a későbbi kor követelményei ép oly eseugve óhajtva várják ennek megújulását, mint a mily nehezen vártuk, s nagy küzdelem között létesítettük mi is ennek felépítését. De a míg ezen idő bekövetkeznek, ki ne óhajtaná, ki ne kívánná és akarná azt, a mit az alapkő letételével is óhajtáuk, kívántunk és akaránk. hogy ezen — a főt. egyházkerület által a magyar államkormány segélyével hitsorsosaink, s több más vallásfelekezetü honfitársaink áldozatkészségével emelt főgymnasiumi épület Jegyen erős bástyája hitfelekezetünknek, világító tornya a nemzetnek“ honnét nemcsak reánk, hanem az egész hazára, ennek különböző ajkú s hitfelekezetü népeire, a világosság ereje, a honszeretet és tudomány fénye sugározzák, miként sugárzott a régebbiekről. Ámde ezen óhajtásunk, ezen kívánságunk és akaratunk csak úgy valósulhat, ha — miként a régi — úgy 38
