Dunántúli Protestáns Lap, 1895 (6. évfolyam, 1-52. szám)
1895-09-15 / 37. szám
579 DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 580 Néhány észrevétel a ,,Helyreigazítások “-ra. Csiszér András nagyrákosi lelkész ur e b. lap 34. számában I leiig reigazitások“ czim alatt egy kemény hangnemben írott czikket tett közzé, mel) re nézve e lap főmuukatársa is jónak látta csillag alatt megjegyezni, hogy a czikket éles hangja miatt nem helyesli, de mivel az igazságot keresi, nem tagadhatja meg közlését. Készint mint az ügygyei közelebbről ismerős, részint mint némileg érdekelt fél, néhány észrevételt kívánok tenni arra nézve, a mit Cs. ur keres, lévén abban a reményben, hogy a nt. szerkesztőség e felvilágosító soroknak is helyet fog adui becses lapjában. Cs. ur első sorban egy panaszt tár fel az olvasó közönség előtt- A panasz abban foglalható össze, hogy az őrségi egyházmegyében az esperes jelentése hiányos, kimaradt belőle a Nagy-Kákosra vonatkozó két adat s e feletti méltatlaukodását ilyenformán fejezi ki : „Az bánt bennünket, hogy az esperest jelentés irányunkban nem igazságos.“ „Mi is megkivánhajuk, hogy ne mellöztessiink.“ „A gyülekezetek áldozatkészsége nem ignorálandóA A tényállás az, hogy a legutóbbi egyházlátogatás alkalmával a nagyrákosi egyház bejelentette, hogy a gyülekezet nő tagjai keresztelő edényre 30 frt 50 krt ajándékoztak s hogy a melléképületek betetőztettek s az egész belsőség léczczel diszesen bekerittetett 300 frt értékben. Ez adatok ikvbe vétettek, az egyházlátogatási napló egy példányban a püspöki hivatalhoz elküldetett s igy fognak ez adatok megjelenni a legközelebbi e. kér. gyűlés jegyzőkön} vében, illetői eg- a püspöki jelentésben is. De ez adatok benne foglaltattak az esperesi jelentésben is, tel is olvastattak közgyűlésünkön, hallhatta is a ki azon jelen volt. Cs. ur nem lévén jelen, nem is hallhatta. Nincs tehát tényleges alapja az esperesi jelentés elleni kifogásnak, az esperes ez esetben méltatlanul gyaíiusittatott s a „Helyreigazítás“ czéljával ellentétben nem helyre igazította, hanem elfei ditette illetőleg hamis világosban mutatta be az igazságot a nyilvánosság előtt. Az igaz, hogy az egyházmegyei jkvben az adatok nincsenek felvéve, úgyde ennek az esperes nem oka, ez — ha hiba — az egyházmegyei jegyző hibája, s ennek hibájáért az esperest vinni ki a nyilvánosság elé : nem igazságos eljárás. Hogy miért maradtak ki ez adatok az egyházmegyei jkvből, ez a következőkben leli magyarázatát. Egyházmegyénkben eddig sem a jegyzőkönyv, sem az esperesi jelentés nem szokott kiuyomattatni. A jegyzőkön} v egy példányban — kézirat — köröztetett s minden egyház kiirta belőle a magára vonatkozó pontokat, — az esperesi jelentésnél pedig az volt az eljárás, hogy ez felölelte az összes adatokat, a közgyűlésen felolvastatott, tudomásul vétetett, a jegyzőkönyvbe azonban csak nehány „főbb pontjau vétetett fél. Lelkiismeretűnket megnyugtattuk azzal, hogy az adatok a közgyűlésen nyilvánosan fel olvastattak s hogy az egyházkerületi jegyzőkönyvben — melyet minden egyház megkap — nyomtatásban is megjelentek. Az esperesi jelentés egész terjedelmében sohasem vétetett fel a jegyzőkönyvbe. Ez volt az eljárás nálunk régóta. — Tudja is ezt egyházmegyénkben mindenki s e miatt soha baj vagy panasz nem fordult elő. Az 1890. évben Kisrákos templomát renoválta 1000 frt P.-Rádócz építkezett 3650 frt, H.-Hollós 495 frt, E.Iiádócz 87 frt erejéig, de ez adatokat hiába keresné valaki az egyházmegyei jegyzőkönyvben (esperesi jelentés), ellenben az egyházkerületi gyűlés jeyyzőköuyvében szóról-szóra benfoglaltatnak. Minden évről hozhatnék fel példát. Pedig akkor'más volt az esperes és más a jegyző, de az adatok kimaradása miatt senki se gondolt arra, hogy a nyilvánosság előtt elégtételt vegyen magának. Pd példák bizonyítják, hogy ez az eljárás nem mai vagy tegnapi keletű, s hogy az adatok kimaradása nem hanyagságból, vagy— a mi még kevésbbé képzelhető — ignorálásból történt. Másik panasza Cs. urnák az, hogy lelkészi javadalma 355 frtbau vétetett fel, holottt az 867 frtot tesz kú A dolog lényegére elég lenne annyit megjegyeznem, hogy e.-megyénk a lelkészi fizetések összeírására bizottságot küldött ki, e bizottság a jelentő ivek alapján egy munkálatot készített, melyet a biz. előadó a közgyűlésen bemutatott s itt elfogadtatott. — A munkálat szóról-szóra lett jegyzőkönyvbe véve. Van azonban néhány szavam a jel. ivekkel kapcsolatban tett megjegyzéseire Cs. urnák. — Ugyanis összehasonlítva a javadalmak mai kimutatását az 1883-dán készített kimutatással, azt mondja, hogy a munka (N.-Ráko'*on s néhányon kívül) tűzbe dobásra méltó. Hogy a jel. ivekben a lelkészek — és pedig minden vallásfelekezetnél — alacsonyan számították a javadalmat, az tény. Hallottunk egy prépost plébánosról, ki 6000 frtos javadalmát úgy redukálta, hogy 50 fit szükséglet jött ki végösszegnek. Az evangélikusok szintén nem becsülték fel nagyon magasra. Magunk közül pedig épeu a Kenessey-féle kimutatásból tapasztalhattuk, hogy szórványosan olyan egyházaink is vannak melyeket eddig hegyen épített városnak ismertünk, javadalmát fényesnek tartottuk s most láttuk csak, hogy tulajdonképen egy hajóban eveznek velünk. Egyformák vagyunk szegénységben. Peccatur intra muros et extra! De csudálkozhatunk-e azon, hogy az a szegéuysorsn papság, mely terménybeli fizetésénél nemcsak az időjárás, de még a börze spekuláczió szeszélyeit is sajnosán érzi s a melyet eddig a saját gyülekezetén kívül nem gyámolított, nem segített más mint az, a ki a mezők liliomait ruházza : csudálkozhatunk-e, ha javadalmát olyan világitásban Uiuteti fel, mely a mai viszonyok között az igazságnak jobban megfelel, mint a 10—20 év előtti számítás? Cs. úr az igazság piedestáljára állva korhol bennünket, hogy tüzbe dobni való munkát készítettünk, fizetésünket lefokoztuk, adataink az igazság-nak nem felelnek meg» Különös dolog, hogy még le sem szállva a magaslatról szinte egy lélekzet alatt megteszi a vallomást: „a gabona árát igen magasra számítottam, a folyó árnál sokkal magasabbra.“ Higyje el Cs. ur, jobb leszálni arról a piedestát-
