Dunántúli Protestáns Lap, 1895 (6. évfolyam, 1-52. szám)

1895-07-21 / 29. szám

455 DŰNANTÜLT PROTESTÁNS LAP 456 hogyan állt eló ez a világ, mely Schiller Harangdalánál talán valamicskével csinosabb kis munka? Vájjon fel­tehető-e , hogy a Chaosban már létező öntudatlan és holt auyag parányok önként sorakoztak és rendeződtek? S ha mégis van Isten, a ki beláthatatlan idők előtt az anyagot úgy alkotta, hogy abból élő lények állhat­ták elő, végelemzésben nem Isten-e az élet adója? S ha a teremtési actus által az élet folyamatot megindította, mi szükség van a spontán generatiora? S ha van Isten, aki a világot teremté s a ki megszeghetetlen törvényei­vel kormányozza az universumot, vájjon nem Ura-e 0 e világnak s az általa adott törvényeknek ? Elég az hozzá doctor ur, valami szerfölött szánal­mas látvány az, hogy a tudósok meglehetős nagy serege a tudatlanok még nagyobb seregének tapsa mellett pró­báljak szétrombolni a teremtő és gondviselő bölcs Istenben való keresztyéni hitet. Hát nem szánalmas és nevetséges pl. Tyndall erőlködése, a ki a víznek a más egyéb anya­goktól eltérő ama tulajdonságát, hogy a -f- 4 hőfoknál a legsűrűbb, csak esetlegesnek, csak a természet játéká­nak tartja. Sehogy se akarja benne felismerni egy maga­sabb akaratnak a vizi fauna és Hóra megtartására irá­nyuló intézkedését. Mert hát akkor czélt, vagy is jobban mondva czéltudatos intézkedőt, Istent kellene elismernie. Mig ellenben mások nagy kegyesen megengedik, hogy Isten lehet, legalább Öt végső okul felveszik, mint pl. Du Bois Reymond és Kr. Rácz Lajos ur, de nem tudnak me­nekülni a deista felfogástól. A jó Istent erőnek-erejével pensionálni akarják. Hiába van a természet, a világ tör­ténelem, az erkölcsi világ rend számtalan jelensége, me­lyek mind azt hirdetik, hogy Isten él és ur alkodik, hogy ő benne élünk, vagyunk és mozgunk. És bátor vagyok kérdezni Rácz in tól: ha van Isten, melyik a hozzá mél­tóbb felfogás, az-e ha a deistákkal nyugalomba helyezett­nek tartjuk, vagy a pantheista filosofusok agyréme sze rint Istent az emberiségben öntudatra ébredt világszel­lemnek tekintjük, vagy a keresztyén theismussal a világ­ban immanens bölcs jó és gondviselő Istennek ismerjük? De mindenek fölött legtöbbet ér, legkedélyesebben hangzik Rácz urnák egy merész kijelentése, a mely az ő informálásának alaposságát és elfogulatlanságát legjob­ban jellemzi. Nevezetesen Drummondnak a „szellemi vi­lágról“ való felfogásáról a Doctor ur jónak látja, a vi­lágba kiáltani : „szerző azonban egészen másra gondolt e műve megírásánál és egészen mást nyújt abban nekünk.“ És elég szerény Drummond részéről csupán csak tévedés­nek venni, hogy azt a kifejezést bibliai értelmében hasz­nálja. Az ilyen feltevések ifjúsági önképző körökben, kezdő Írók első zsengéjének elbírálásánál bizonyára sok­szor helyén valók. De egy első rangú Íróval szemben, a ki ugyancsak tud a tollal bánni, talán érdemes volna kétszer is meggondolni, hogy az olyan kijelentést papírra lehet-e vetni ? S mivel a Doctor ur oly szilárdan tartja magát, engedje meg azt kérdeznem, hogy gondolat olvasó vagy Drummond megsúgta önnek sub rosa, hogy ben­nünket akarva, nem akarva, de rászedett ? Vagy talán — el sem olvasta ön Drummond könyvét ? Hiszen ha elol­vasta, akkor észre kellett vennie, hogy Drummond egyes természeti törvényeknek egyes szentirási helyekkel való azonosságát mutatja ki. És igy fájdalom nem ügyelhetett arra, hogy ki, miként vélekedik e tárgyban. És épen ezért ne vegye rósz néven a Doctor ur, ha kellemetlenséget mondok, de kénytelen vagyok vele. Kénytelen vagyok ki­mondani, hogy tulajdonképen ön téved. Téved Ön először is abban, hogy azt hiszi, mintha az angul tudósok is csak arra valónak tekintenék a szentirást, hogy legyen mit le­nézni, kigunyolní, tépni, szakgatui, agyon kritizálni. De téved még Ön abban is, ha felteszi, hogy egy komoly és becsületes tudós mást adhat, mint a mit kutatása ered­ményeként összegezhet. A doctor ur „lelkének alapirányát“ megismerve, nem csodálom, ha a Biogenesis czimii fejezettel nem tud ki­békülni. A tudós uraknak botrány kövük az, mert ha az igaz, Isten léteiét nem tagadhatják kényük kedvük sze­rint. A latitudinarius theologusoknak és unitárius hajla­mokkal rendelkező uraknak szintén nem tetszik — mert ha a biogenesis természeti törvénye igaz: úgy Drum­mondnak belőle a szellemi világra kivont következtetése is igaz. E szerint a keresztyén vallást nem vonhatjuk le a puszta moral niveaujára. Hiszen rettentő nagy baj is lenne, Istent elismerni a természeti világ éltetőjéül, Krisz­tust az uj élet szerzőjéül! Hát tisztelt moralizáló urak, nem lennének szívesek megmagyarázni: ha a kér. vallás csupán moral — miért az iskolákat nem végzett názáreti bölcs találta ki, miért nem valami tudós rabbi? Ha a ke­­resztyénség csak moral, „csupán a szív és elme nemes hevüléséből és becsületes törekvéséből áll“ — miért van az, hogy Jézust az evolutio daczára a milliók és milliók nemcsak hogy rég túl nem szárnyalták, hanem még ma se érte el senki ? A dolog úgy áll tisztelt doctor ur, hogy a spontán generatio az ős görög bölcselők gyermekes álma. S a mai korban élő tovább álmodóinak addig nincs joguk szólani, vagy a biognesist megtagadni, mig csak élet képes állati csírát, vagy csak egy parányi csira képes növény magvat előállitaui nem tudnak. És ha Drummond a természet tanú­­bizonyságával megerősíti az írott kijelentés igaz voltát, egyátalán nem „kevély tant“ hirdet. Sőt inkább az a ke­­vély tan, mely az isten kegyelmét semmibe se veszi. A természet törvénye által igazolt és megerősített bibliai tannal bátran kimondhatjuk: csak a hiszékeny tudatlan­ság mondathatja az emberekkel, hogy mindegy: akár Jé­zusra, akár Mohamedra, akár Buddhára vagy Confuciusra esküsznek. Lám Hartiueau, hires unitárius filosoíus, a ki Jézust „máként,“ bizonyára az Ön módja szerint „tiszteli öt pontban foglalja össze a kér. vallást. Azt mondja ró­luk, hogy azok „a változhatatlan igazság erős sziklája, magasra kiemelkedve az emberi vélemények hullámzó ár­jából“. Ez öt pont közül egy igy hangzik: „Jézus az Isten­nek tökéletes erkölcsi kijelentése“. De fájdalom! nem teszi hozzá Buddhával, Mohameddel etc. egyetemben. Sőt mint láttuk, eszeágában sincs ezeket vele egyrangba he­lyezni. Igaz, hogy csak ő is „moralizál“. No persze mivel

Next

/
Oldalképek
Tartalom