Dunántúli Protestáns Lap, 1895 (6. évfolyam, 1-52. szám)
1895-06-30 / 26. szám
Hatodik évfolyam. 30. szám. Pápa, 1895 junius 30. DUNÁNTÚLI ELŐFIZETÉSI DÍJ: Helyben és vidékre pos tai szétküldéssel egész évre 4 frt, félévre 2 frt. Az egyház és iskola köréből x-HIRDETESEK DIJA: 4f hasábos petitsor többszöri közléséért 5, egyszeriért 7 kr sorja. Ezenkívül bélyegdíj 30 kr. *« MEGJELENIK MINDEN VASÁRNAP. 3» TARTALOM: Eiösdiség és elsatn}rulás. (Vége.) — Visszamaradásunk általános oka. Patay Károly. - Válasz Szabó ur „Viszhangjára. Mozsonyi Sándor. — Temetői beszéd az őrségi egyházmegye gondnoka Dienes Lajos felett. Fülöp József. — Tárcza: A magyarországi protestánsok vallássérelmi felirata a királyhoz január 5. 1819. Nagy Sándor — Vegyes közlemények. Elősdiség és elsatnyulás. (Vége.) Csaknem általánosan elismert dolog, hogy egyházunk boldogulása czéljából nélkülözhetlenül szükséges a vallásos élet melegebbé és bensőbbé s minden társadalmi állású hitfeleink érdeklődését vallási és egyházi ügyeink iránt intensivebbé tennünk. Azért mondom, hogy „csaknem általánosan elismert dolog“ mert csak nem régiben volt alkalmam olyas nyilatkozatot olvasni, melyből az tűnt ki, hogy inkább kielégítőknek tartja a mostani állapotokat, minthogy idegenből. Skóthonból importált és a mi természetünknek meg nem felelő pietisztikus túlzásokkal rontsuk népünket. Az igazán jó mindenütt jó! S ilyen igazán jónak kell elismernünk a skótoknál uralkodó mély vallásosságot. Ennek átültetését megkísérlem tehát szép vállalkozás. S ha talán ez átültetés eleinte némelyeknél előttünk furcsáknak tetsző túlzások kíséretében történik is: azért százszor inkább tűrhető néhány különben is ártalmatlan túlzás, mint a mostani állapot, mikor bitfeleink nagy tömege között a benső, mély vallásosság megnyilatkozását oly ritkán tapasztalhatjuk s mikor helyzetünket némileg elviselhetővé e helyett csak az őseinktől átöröklött, ösztönszerü kálvinista öntudat teszi, mely azonban, ha felújításáról nem gondoskodunk, természetszerűleg mindig halványulni fog. Különben a túlzások ellen akkor is ráérünk harczolni, ha majd a mély hittől áthatott vallásos élet nálunk is oly gazdag hajtásokat hoz, hogy szükség lesz a felesleges vagy rossz növésű ágak nyesegetésére. Egyelőre csak minden tevékenységünket egy ily gazdag élet felvirágoztatására kellene fordítanunk. S e czélból nemhogy akadályoznék a népek templomon kívüli vallásos összejöveteleit s egyes buzgó hitfeleinknek ily irányú apostoloskodását, ha az a lelkész tudta és beleegyezése nélkül történik — ily indítván}" tétetett Tiszántúl —: inkább nekünk kell mindent elkövetnünk, hogy hitfeleink minél több vallásos összejövetelt tartsanak épen a maguk jószántából, hogy olvassák buzgón a bibliát s hogy legyen minél több közülük való ember, a ki e téren buzdítja őket. Különben is a szentt igét tilalom alá vetni nem lehet; azt hirdetheti nemcsak a lelkész, a ki az egyháztól nyerte felhatalmazását, hanem a legutolsó ködmenes ember is, ha inspirácziót érez magában. Hirdesse is ! Annak rossz hatása végeredményben nem lehet, csak vallásos életünket teszi bensóboé és gazdagabbá. Mert attól, a mivel némelyek ijesztgetnek, hogy az ilyen népies próféták működése csak a nazarénizmus és baptizmus útját egyengetné. — nem félünk. Az ösztönszerü kálvinista öntudat népünkben még a legtöbb helyen él és működik. Már csak ennek felhasználásával is megvédheti nyáját ily eltévedéstől egy hivatábának élő lelkész. Hát még ha maga -— amint illik és szükséges — lesz az egész nemes mozgalom vezetője és lelke? Akkor áldást áraszt híveire, ki-26 A DUNÁNTÚLI EY.REF. EGYHÁZKER. HIVATALOS KÖZÍMYK.
