Dunántúli Protestáns Lap, 1895 (6. évfolyam, 1-52. szám)
1895-06-16 / 24. szám
381 DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 382 jóosztályzattal bíró pályázó, azonban ennek megtörténtével az esperesileg kiküldött elnök a választást érvénytelennek jelentette ki azon ok miatt, mivel a megválasztott nincs minősítve, de nyomban elrendelvén az új választást, a szintén jó osztályzattal bíró, tehát ugyancsak nem minősített másik pályázó megválasztatása ellen már nem volt kifogása. S íme e választás megerősittetett! Nem áilitom, hogy az egyházmegye nem jár el kellő lelkiismerettel az ügyek elbírálásában, a világért sem mondom ezt, hiszen az ábrázatokról az olvasható le, miszerint a lelkíismeret csendesen nyugszik. Nem állítom, hogy személyi tekintetek jöttek figyelemle, hanem a megválasztott tanító ügyének pártfogására senkit csak fel sem kért. Nem állítom, hogy a képviselők nem tudták, mire szavaznak, mert hiszen csendes jámborsággal, de a tiszta meggyőződés-hangján mondták el az igent, de mégis különösnek találom egy oly választás megerősítését, mely minden stádiumában magán viseli a szabálytalanság bélyegét. Az oly nagy port vert sárói lelkész, besseí tanitóválasztások megerősittettek, azonban a nemes-oroszi lelkészválasztás hol késik? erről miért nem hallottunk jelentést? E helyett illetéktelenül, amint azt Konkoly Gyula ur kimutatta, aki ugylátszik Barsban egyedül bir tudomással a zsinati törvényi ől, bele ment a kérvénynyel megtámadott kálnai tanító választás tárgyalásába, amely azonban a bíróság elé utasittatott. Ekkor már kifáradva a nagy szellemi munkában, éreztük, hogy nemcsak lélekből áll az ember, hanem testből is, ez pedig szintén megköveteli a magáét. Ebéd alatt nem történt semmi különös, csak az, hogy nem volt mit enni, de ezt kárpótolta az az alkalom, a mely által mindenki próbára tehette magát, váljon kenyérkereset változtatás esetén megélne-e a pinczérségből? No meg azután az ebéd végeztével volt szerencsénk egy nagyszerű toasztot hallani, amely által valósággal megelégittettünk. Szinte azt hittük, hogy egy letűnt szellem kisért közöttünk. De bizony most jut eszembe, hogy történt valami különös is az ebéd alatt, sőt több mint különös, egy csoda. Egyszeresük látok nagy csoportosulást. Kiváncsi létemre oda megyek, kérdezősködöm, hát az egyik barátom szinte elképedve mondja: „Barátom a tanfelügyelő, egy valóságos élő tanfelügyelő! Hát nem csodálni való ily ritka jelenség?! De bizony az. Többen közülünk akkor láttak először, s talán utolszor életükben ilyet. Az ebédutáni hangulatnak megfelelők voltak a bírósági tárgyalások. Mint köztag csak arról irhatok, ami a bíróság visszavonulása előtt történt, mivel hogy később mi történik, a bírák mit beszélnek, hogy szavaznak? Isten őrizz ilyesmitől, az a nyilvánosság elé soha sem kerül! A nagy-kálnai tanító választás lett előránczigálva. A nagyszerű előadói vélemény felolvasása után a terem kiürittetvén, a bíróság megkezdette volna tulajdonképpeni funktioját. Igen, megkezdette volna, mivel nem állítom, hogy rábeszélés, nem állítom, hogy részrehajlás, hogy nem a túl fontos elfoglaltság miatt, de annyi bizonyos, miként „illa berek, nádak erek“ kötelesség tudatának nagyobb dicsőségére nem volt öt tag jelen, (az első napon) s igy Ítélet sem volt hozható. Mi is történt? Erőltetem emlékező tehetségem, azonban a tanügyi bizottság felterjesztésén, a segély kérvények elintézésén kiviil, hogy valami történt volna, arranem emlékszem. Lehet, miszerint Konkoly ur még tudna egyebet is, kinek igen nagy örömére a beadványok túlságosan fel voltak szerelve. Különben igen szépen, patriarchalisan folyt le a gyűlés. Láttuk egy választás tárgyalásánál két fiatal anarkhista erőlködését, azonban ez, sajnos, kárba veszett. Hogy már a második napon igen kevesen voltak jelen, ki tehet arról? Hát miért;van épp most itt a kukorica kapálás ideje? De hála Istennek: a nagy munkának vége lett. Elfáradt mindenki, elfáradtam én is. Azonban azt hiszem, hogy jobban elfáradt az olvasó. Tehát Isten velünk! Völgyi Imre. K* Y VEGYES KÖZLEMÉNYEK. — Szilágyi alapra újabban adakoztak: Marczali Henrich 5 fit, Kis Tivadar 1 frt, Tóth Kálmán 15 frfc. Bakó Imre 2 frt, Eőrségi egyházmegye 3 frt 50 kr. Öszszesen 26 forint 50 kr. Ezen összeget a legközelebbi kimutatáshoz hozzáadva : Főösszeg: 700 frt 89 kr, az az. hétszáz forint harminczkilencz krajczár. Baly Albert pénztárnok. — Évzáró ünnep. A pápai ev. ref főiskolai ifjúsági képzőtársulat folyó hó 16-án d. u. 3 órakor a városi színház épületében évzáró ünnepet rendez. Műsorozat: 1. Négyes, szerbdalokból, szerzé G. Marschall; zenélő karra alkalmazta Gáti Zoltán. Előadja az ifj usági zenélőkar, 2. Emlékbeszéd Kármán Józsefről, halálának száz éves fordulója alkalmából. Olvassa Rá ez Elemér II. é. pn. 3. Pályadijat nyert Népdalok Balogh Dénestől II. é. pn., S z ii c s Józseftől I. é. pn. Porkoláb Gyulától VII. o. t. Olvassa Veress István I. é. pn. 4. „Honvéd özvegye“ Arany Jánostól. Szavalja Csőm asz Dezső VIII. o. t. 5. „Bordái“Vérditől az Ernání czirnü operából előadja a főiskolai éneklőkar. 6. „Pál öcsémnek“ pályadijat nyert költői la vél Balogh Dénes II. é. pn.-től. Olvassa Gálfy Géza II. é. pn. 7. Hegedd szóló Ch. Danekátói. Előadja Rá ez Eleméi' II. é. pn. 8. „Házassági ajánlat“ monológ, Gárdonyi Gézától. Előadja Nagy László II. é, pn. 9. Magyar népdalok változatokkal, két hegedűre és zongorára négy kézre szerzé Gáti Zoltán. Előadja a zenetanfolyam 12 növendéke. — A pályázatok következő eretini é n y n y el végződtek az ifj. képzőtársulatnál Népdallal (jutalma 10 frt) jutalmat nyert Balogh Dénesr II. pn.; költői levéllei (12 frt) Balogh Dénes II. pn.; a műfordítás dija (10 frt) megosztatott a két pályázó: Balogh Dénes és Heimler József VII. o. t. között. Irodalmi értekezéssel jutalmat nyert Lövy Aladár VI: o. t. és Oesterreicher Arnold VI. o. tanulók, kik között a dij (25 frt>
