Dunántúli Protestáns Lap, 1895 (6. évfolyam, 1-52. szám)

1895-06-09 / 23. szám

Hatodik évfolyam. *33. szám. Pápa, 1895. junius 9. ELŐFIZETÉSI DÍJ: Helyben és vidékre pos­tai szétküldéssel egész évre 4 frt, félévre 2 frt. * Az egyház és iskola köréből ADIÁNTCLI EV.REF. EGYHÁZKER. HIVATALOS KÖZLÖSYE. > >----------------------------­HIRDETÉSEK DIJA: 4 hasábos petitsor több­szöri közléséért ö, egy­szeriért 7 kr sorja. Ezen­kívül bélyegdíj 80 kr. X--------------------------f* MEGJELENIK MINDEN VASÁRNAP. TARTALOM: Elősdiség és elsatnyulás. — Anyag és szellem. Kármán Pál. — Szigyártó Sámuel 1815 — 1895. — T á r c z a. A könyörgés. Nagy Dienes. — Apróságok külföldről. Borsos István. — Vegyes közlemé­nyek. — Hivatalos rész. r Elösdiség és elsatnyulás. A „Protestáns Irodalmi Társulat“ kiadvá­nyai közt ebben az évben egy olyan munka je­lent meg, melynek lefordításával s kiadásával úgy a fordító lelkész társunk, mint a kiadó Társulat nagy szolgálatot tett egyházunknak s az evangelizáczió munkájának. Drummond Hen­riknek nagyhírű munkája ez, melynektczime: „ Ter­mészeti törvény a szellemvilágban11. Némelyek bizo­nyára túlzásnak, egy könnyen fellobbanó lélek ideális túlzásának fogják tartani, ha azt mon­dom, hogy a biblián kívül nincs könyv, mely na­gyobb és mélyebb hatást gyakorolhatna a mai kor emberének vallásos meggyőződésére, hitének és őszinte vallásosságának emelésére. Nincs könyv, mely alkalmasabb volna egy részről a vakhit és babona, más oldalról pedig a közöny és hitetlenség legyőzésére. De hogy nem elfo­gultság vezet engem, midőn e könyv értékét ily magasra állítom; s hogy nem az idális elragad­tatás túlzása vakítja el Ítéletemet, mikor e kor­szak vallásos tartalmú müvei közt az első helyre méltatom: meglehetősen biztosit felőle az egész­nek tartalma, módszere és irányzata, mely tel­jesen alkalmas arra, hogy a modern gondolko­zásban a vallás felől felburjánzott téves nézete­ket megszüntesse, az üres fejű gunyolódókat gondolkozásra kényszerítse, a kétkedők kezébe biztos vezető fonalat nyújtson s lelkes munká­juk tovább folytatására buzdítsa az eddig is he­lyes utón haladókat Mi okozza ugyanis a leg­több bajt vallási téren? Az, bogy a tudományok hatalmas fellendülése óta s mióta a vallásos hit világára kimondatott a kemény sententia, hogy az a tudomány bástyás falain kívül esik, vagyis nem tartozik a tudományok közé (s a vallásos hit szinte örülni látszott, hogy e bástyás falakon kivül létezése legalább elismertetik); a társada­lom műveltebb osztályai közt az őszinte vallásos hit, a bármely felekezeti irányú öntudatos meg­győződés ritkává lett s az egyformán szánalomra méltó fanatikus bolondok s a vallással mit sem törődök mellett légió lett azok száma, kik nem szakítottak ug}ran az egyházzal és hittel, de nem is szolgálták azt világos és törhetlen meggyőző­dés alapján benső szükségből, hanem inkább csak valamely homályos ösztönből, családi ha­gyományok alapján, vagy a külső dekórum meg­őrzése vágyából. Úgy hogy újabban szinte szo­kássá vált a vallásos és hitbeli dolgokat nem venni valami nagyon komolyan, azokról nem is beszélni, hiszen azok csak légvárak és szappan­­buborékok fogékonyabb kedélyek mulattatására! S ha talán bizalmasabb körben mégis ilyenekre fordult a beszélgetés és akadt olyan fogékonyabb kedély, a ki keresztyén hitünk elvontabb tételei mellett őszinte meggyőződésből lándsát tört, az ilyen ki volt téve annak, hogy megmosolyogják; sőt még annak is, hogy kétségbe vonják meg­győződésének őszinteségét s nem hiszik el neki, hogy hiszi azt, a mit dilit. Egy szóval a tudo­mányt éles fegyverül haszrálták újabban igen sokan a vallásos hit meggyöngitésére s erősen 23

Next

/
Oldalképek
Tartalom