Dunántúli Protestáns Lap, 1895 (6. évfolyam, 1-52. szám)
1895-06-02 / 22. szám
347 DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 34« A boldogult lelkésztestvér pihen; gyermekei — a jó atyát; barátjai — a jó barátot; mi az ő tisztelői, — a tiszteletre méltó férfiút könnyeztük meg. Sóhajtsanak utánna a messzebb vidéken élő kartáisak é* * ismerősök is, s kívánják neki velünk — ismételten: legyen emléke áldott!!! Baeakonyi Kbistóf. tá&cxa. Első küzdelem az iskola székhelyéért. (Vége.) Ezek tehát igy az egész Consistoriumtól helvbehagyatván, mivel a Professorok itt a Consistorium előtt is declarálták, hogy ha a Sallariumok nem jobbittatik a szerint, a mint már a locale Consistoriumnak is jelentetett, ők hivatalokat nem folytathatják; mivel a tsupa 500 frt készpénzei ezen drága időben magokat és házok népét nem táplálhatják: tehát ezen kérések igazságosnak találtatván, hogy nekiek is jobb kedvek légyen terhes hivataloknak viselésére, most az ő előbbeni 500 forint fizetések, 20 mérő tiszta búzával és 12 öl fával megjobbittatik. A két maga házában lakó Professornak pedig a szállás recompensatio fejében külön külön 150 frt resolváltatott. Mindezek után jelentették a Pápai Elöljárók, hogy az amnestisált vagy semmivé tétetett acták közül a Collegium Mathematika delineatioját ki rekeszteni és magoknak vissza venni kívánnák. Ezek eránt tehát újabban az rendeltetett, hogy ámbár azok meritumára nézve semmivé tétettek: mind az által pro integritate actorum huius Consistorii, úgy ezek, valamint a Professorok által most bé adott Contra-remonstrantiák is a Superintendentzia Archívumában bé tétessenek. 1 In nexu horum fel olvastatott a F. K. H. T. Tanátsnak a Pápai Elöljárók az eránt be nyújtott könyörgő levelére, hogy a professorok az őket illető leveleknek kiadására kénszerittessenek d. 7. Aug 1804. sub. N-o 17700. költ rendelése, az e mellett meg küldött lnstantiájokkal együtt a Pápai Elöljáróknak. A könyörgőknek kívánságok már teljesítve lévén, minden panasz szép módjával elintéztetett. Végtére rendeltetett, hogy ezen dolognak illyen elvégeződéséről a f. Consiliumnak a kegyesen parantsolt Infoimatio megkiildettessék, a Pápaiak instántiáiknak vissza küldésével együtt ’). A kerület a székhely kérdésben tehát már döntött, de a küzdelmei még nem adták fel a küzdő felek. Hogy is tehetnék azt, hiszen az egyházkerület azon határozatai, a . melyekben a pápai locale Consistorium helyett a kerület j véleménye tétetett irányadóul, mind a professorok kérel- | mére történt, minthogy egy három kérelmet tartalmazó ! folyamodványt adtak be a kerület Consistoriumához a gyűlés folyama alatt a melyben kérik: 1. hogy a pápai ref. egyháznak egyedül a philosophiai professor választásnál legyen szavazata, s ott is csupán az egyház által adott fizetés arányához mérten; 2. a marcz 11-ki consístor.um jkönyvének ezen pontjai: „köteleztetnek a professorok tanitásbani szorgalmukat az által uevelni, hogy a literarium systemában kiszabott tudományokat a rendelt időre tökéletesen elvégezni, s mindenekben a locale consistorium alatti állásukat, s a subordinatiot elismerni“. — kitöröltessenek ; 3. nekik a leköszönésre és szabadon mehetésre engedély adassék b. — Mely kívánalmak az egyházkerület hozott határozatába, mind bele foglaltattak. Hátra van továbbá még az uralkodó határozata, kihez mindkét egyház felterjesztette a maga ügyét. A kerület határozata ránk azt a benyomást teszi, hogy a székhely ügyében ugyan a pápai egyház lett nyertes, de jogokban a másik küzdő fél, a professorok. Éreztették is ezt azonnal, mihelyt alkalom nyilt rája, az pedig nem soká váratott magára. Még ez év november 11-én Somogyi Gedeon, Halászi Pál, Baráth Mihály és Tamassa Ferencz esküdtek, különben pályavégzett deákok, az egyháztanács által naponként 4 órai előadás hallgatására utasíttatnak, s szinte különös, de Márton professor kel a deákok védelmére, hogy azok már nem tartoznak az egyháztanács ezen határozatát elfogadni, és ő maga ir a superintendensnek, hogy semmisítse meg az egyháztanács határozatát, s egyszersmint figyelmeztesse arra, hogy a gyűlésekbe a professorok is meghívandók 2). Alig hogy ez elmúlt, az újabb alkalom sem soká váratott magára 1806. jan. 5 én értesíti Márton professor az egyház gondnokát, hogy az iskolai számadásokkal készen van, intézkedjék megvizsgálásáról 3). Eőry János gondnok erre azt válaszolja, hogy a számadás szokott helyén, az egyház tanácstermében fog megvizsgáltatni. A gondnok úgy látszik feledte, hogy az egyháznak az iskolához való viszonyát a kerületi gyűlés mint változtatta meg, de nem feledte Márton piofessor. Egyik posta ezután a másikat érte ez ügyben, mert Márton vitatta, hogy az iskolai számadások az iskolai épületben vizsgálandók át, mire az egyház gondnoka Mális István szolgától Írásbeli nyilatkozatot kivan arra nézve, hogy hivására Márton István azt válaszolta: „ha tetszik az uraknak számot venni, jöjjenek ide, mi ugyan egy toppot se megyünk“ 4)! Most már Nagy Szabó István és Eőry Gábor egyháztanácstagok jönnek a professorok ért: „Nem megyünk —szól Márton professor — most h azért tagadta meg négy tractus ötezer forint segélyét, mivel a számadások a parochiális háznál revideáltál tak V‘. ') P. e. L 625. sz. ’) U. o. 626, 627. sz. Az ügy a kerületre felment s a gyülé& az egyház álláspontját fogadta el a praeceptorok ügyében. Jkv II. 102. 1. s) P. e. lt. 630. sz. *) U. o. 633, sz. *) U. o. 634. sz. ') Egyhker. Jegyzkv. II. 87—89. 1.
