Dunántúli Protestáns Lap, 1895 (6. évfolyam, 1-52. szám)
1895-05-19 / 20. szám
313 DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 314 évszámmal jelelt beszédek voltak fogalmazván}ban készen. többit pedig mind ujonnau kellett készítenem, kiki be fogia látni, hogy sokat fáradoztam. Á hesződgynjtemény ismertetői: Bancsó Antal A. ev. tlieol. tanár, Sopronban (az Ev. Egyház és Iskola valamint a ,.Protestáns Egyházi és Iskolai Lapok hasábjain); Gyurátz Ferencz pápai evang. lelkész és főesperes (a .„Sáros-Pataki Lapokban“) s Babay Kálmán keresztesi ref. lelkész (a „Dunántúli Pror. Lapban“) eg}Tetértőleg nagy elismeréssel s lelkes szavakban szólnak arról; s kicsinylő bírálatot csupán a b.-csabai „Ev. Egyházi Szemle“ mutatvány száma közül, melyet azonban komolyan számba nem vehetek, mert a mit beszédeimről felületesen ir. azt egy szóval sem indokolja, hanem engemet az igazhitüség paradicsomából brevi maim kiközösít, mintha a mi „Dunántúlunkra“ tekintve kícsinylőleg kérdezné: „Ná/.árethböl támadiiat-e valami jó? Ilyen kritikával szemben vigasztal az a tudat, hogy az én Uramat is vádolták a farizeu-ok: „Samaritánus vagy te és ördög vagyon benned!" s Pál apostol jut eszembe, kinek szintén szemére vetették szabadelvüségét szűkkeblű, betüimádó apostoltársai s vigaszt találok az ő I. kor. levelének 2. fejezetében. Miudazáltal, az elismerő s dicsérő kritika daczára is — oh, mily szomorúan illusztrálja ez hazai prot. irodalmi viszonyainkat! — vállalatom az erkölcsi siker mellé az anyagit, sajnos nem sorolhatja. Minek titkolnám, elmondom őszintén. Az. I. kötet nyomtatási és expediálási költségei túlhaladják az ezer forintot s ennek fedezésére 237 megrendelő befizetett 350 frtot; hátralékban van még mintegy 225 frt, s ha mindezt lerójják is, 400 frtou felül maiad a d< licit, a mi egy szegény, anyagi gondokkal küzdő prot. papra üézve bizony érzékeny veszteség. Egyedüli reményemet a fenmaradt példányok képe zik, hogy majd azok lassanként fedezik a hiányzó összeget. Ámde itt meg az a baj, hogy az I. füzet szétküldött példányaiból több mint 600, nem érkezett vissza s igy az első tüzet hiánya miatt alig marad 100—140 teljes példány, további értékesítésre. Azé t ezúttal újólag kérve kérem azon lelkésztársaimat, a kik az I. füzetet mutatványul megkapták, de elő nem fizettek, ne sajnálják reá azt a 3 kros póstabélyeget s küldjék azt nekem vissza, hogy igy a többi füzetek megfelelő számú példányait is használhassam! \agy pedig rendeljék meg hozzá a többi füzeteket is. Azon t. megrendelőimet pedig, a kik még nem fizettek, kérem, szíveskedjenek elvállalt kötelezettségüknek mielőbb eleget tenni s küldjék be legalább az I. kötet árát! T. előfizetőimet pedig általában arra kérem, ha érdemesnek tartják beszédeimet, ajánlják azokat a küszöbön levő lelkészi értekezletek, egyházmegyéi gyűlések s papi gyónások alkalmával lelkésztársaiknak, ismerőseiknek, szomszédaiknak; talán kedvet kapnak ők is a megrendelésre s ily formán vállalatomat a bukástól megmenteni segítik! Nehéz helyzetben vagyunk mi prot. — különösen mi magyar ág. h. ev. lelkészek. Ha a nyilvánosság előtt nem adunk magunkról életjelt, hanyagsággal vádol a világ bennünket, La pedig Írni bátorkodunk, akkor hidegen, érzéketlenül bukni enged a közönség. Világi uraink nagyrésze tudomást sem vesz a theoh müvek megjelenéséről; pedig nekik ugyan csekély megerőltetésükbe kerülne, ha pár forintot az egyházi irodalom oltárára is áldoznának. Lelkészeink túlnyomó nagy részét szintén nem bántja a Kíváncsiság az újonnan megjelent egyházi írod. munkák után s igy a többek között az én szerény irodalmi próbálkozásom is élet és halál között kénytelen vergődni. S jellemző, hogy — noha én beszédimet inkább saját ev. hitrokonaimnak irtani,' még is újabban inkább a ref. testvérek, sőt gkeleti lelkészek vágyódnak azokat megismerni. A magunk nyája, az irodalom-kedvelők lelkes kis csapatját kivéve, hideg marad. Hiába kapcsolja Babay K. beszédeim ismertetéséhez ama meleg felszólítást: „Mi ped.g kér. lelkész-testvéieim, tegyük félre a közönyt, nyújtsunk módot arra, hogy ez a sok drága kincs el ne veszszék. Nem szabad a munkásnak az eszközéért kiadott pénzt sajnáluia; valamint, hogy az is igaz, hogy jobb eszközökkel, több és sikeresebb munkát végezhetünk. Nem bánja meg, a ki megrendeli! Melegen üdvözlöm szerzőjét“. Sóhajtva gondolok a beszédek II. kötetének kiadására. Képes leszek-e annak költségeit is fedezni? Erre nézve várom az előfizetőket. Minthogy 40 már van és többen jelentkeztek levelező lapon. Ha a beérkezendő előfizeté.-ek csak % részben is fedezik a nyomdai költséget, Isten nevében újra kezdem a munkát; de hogy borítékot s egyébb kiadást takaríthassak meg, most már nem havi füzetekben, hauem két félkötetben, melyek közül az egyik Julius, a másik októbet hóban jut az előfizetők kezeihez. Az 1. kötetet Thiering Gyula, soproni könyvkereskedő úrhoz adtam bizományba, a ki azt a magyar prot. közönség körében árulni és terjeszteni fogja. Az J. kötet bolti ára 3 frt lesz. A II. kötet előfizetési ára 2 frt, bolti ára 2 frt 50 kr lesz. Uten velünk. Sopronban, 1895. május 14-én. Zábrák Dénes. ev. lelkész. Első küzdelem az iskola székhelyéért. (Folytatás.) Iiy körülmények közt érkezett el az 1804, máj. 9. bőnyi egyházkerület! gyűlés ideje. A küzdő felek jól felkészülve állottak a kerület itélőszéke elé, a mely ügyökben Ítéletet hozandó volt, megtudta-e oldani a kérdést, megmutatja a következő határozata: „A Pápai Professorok által ezenSuperintendentialis Gyűlés eleiben terjesztett Emlékeztető írás, mellyben bővebbeu előhozott okokkal és köruyüláliásossan le irtt meg mutogatásokkal, az ott lévő Superintendentialis Anya Oskolának nagyobb tökélletesséyét lehetetlennek, sőt rövid időn, egy kél nagyobb
