Dunántúli Protestáns Lap, 1895 (6. évfolyam, 1-52. szám)
1895-05-12 / 19. szám
297 DŰNANTÜLI PROTESTÁNS LAP 298 Ez után a fogós kérdés utáu, elővonja a nagy ágyút, és dörgedelmes hangon szórja felém a bombákat, hogy megijedjek, hogy többé ilyen fogós kérdést fel ne tehessek. Sajtóbii ósággal fenyeget, a melytől már egyszer csak kegyelemből menekültem meg! Ennél képtelenebb dolgot nem Írhatott volna. Minek hozakodik ilyen dologgal elő? hiszen nem tartozik a dologra. I)e ha már előhozta, kénytelen vagyok rá felelni; mert a ki ez ügyet nem ismeri, azt gondolná: Isten tudja miféle rágalmazó lehet az a Dobál! A dolog igy. esett. 1885 ben egy czikket írtam a Dunántúli Prot. Közlöny-ben, az alsoki papválasztásról; abban olyan dolgokat szellőztettem, a mi fájt K. urnák, többek közt ezt irtani, a melyek vádpontok voltak; Törvénytelen consistorium — érvénytelen semmis Ítélet, hamis jkönyvi pont, tiltakozom ezen jkönyvi hamisítás ellen stb. K. ur esperes volt, én pedig káplán voltam. Mivel teljes igazságot írtam, kegyelemből nem mert a sajtóhíré ság elé idéztetni, mert a sajtóbíróság sok pénzbe kerül, és ő neki kell fizetni, jó lesz ingyen bíráskodás is, itt van az egyházi bíróság. Főtisztelendő püspök úrhoz beadta a vád levelet, és Ö delegálta bíróságul a nt. mezőföldi egyházmegye con.Sístoriurnát. — Én tiltakoztam az egyii. bíróság ellen és kijelentettem, hogy meg nem jelenek, mivel az állítólagos vétséget sajtó terén követtem el, — a sajtóbiróság elé tartozik az ügy — oda szívesen, kész örömmel megyek. Egyszer kapok Ítéletet nt. Sziics János esperes úrtól — mely szerint minden vád alól felmentettem. K. ur felebbezett a kei1, consistoriumra, 1889. szept. havában megidéztettem Lévára. Oda elmentem. Nt. Antal Gábor ur volt a referens, és igy szóllva hozzám: nagy és súlyos a vád. t. i. jegyzőkönyvi hamisítással vádolja az esperest, tudja-e igazolni? — igen — felelém, és kivettem egy okmányt, átadtam nt. Antal G. urnák; végig olvasván fejét haj lógatta, és bement a terembe. Ügyem tárgyaltatván n. m. Tisza Kálmán főgonduok ur kihirdette a zárt ülésben meghozott Ítéletet, mely szerint a nt. mezőföldi egyházmegye consistoriumának ítélete helyben hagyatván, minden vád alól felmentettem! Tellát akkor is igaz volt, a mit Írtam. Melyikünkre vet ez árnyat. Ítélje meg az igen tisztelt olvasó közönség. Hát ez az a kegyelem, a mit oly büszkén emleget? Lássa, nem csak most, akkor is igazam volt. (Folyt, köv.) Nagy Lajos. TÁRCSA, Első küzdelem az iskola székhelyéért. (FoT, tatás.) A Consistoriumban megkérdezvén a jelenlevő Tisztelendő Professor Urakat külön-kiilön, hogy a Resolutióval n eg elégesznek-e, minekutánna azt felelték, hogy ezen kérelmeket a Vererabilis Superintendentia gyűlésére fogják vinni, ebben megnyugodott, oly reménséggel lévén, hogy a Venerabilis Superintendentia, ha netalán öregbitteué a segéttséget, avagy azt állandó Saliariummá is változtatná, azon esetre minden bí/.ouynyal annak Fundusáról is gondoskodni fogna, mindazáltal Tisztelendő Professor Urak megváltoztatván gondolattyokat bé nem várták a Superintendenfiáiis Gyűlést, hanem recurráltak a Tettes Feö Curator Úrhoz, a ki is d-to 12° Febr. a: c. 804. irt Levelében azt méltóztatott recomendálni, hogy Tiszt. Prof- Urak által kért Matúráiéit helyett azoknak eddig való 500 frt fizetésekhez 100 s 100 ftokat adjunk és egyszersmind azt is tudtunkra adni méltóztatott, hogy a magok Házaikban lakó két Tiszt. Prof. Urak az eddig űzetett 60 frt quártély Pénzekkel sem elégedvén meg, most újonnan azt is kívánják, hogy azoknak ha tituló ezután az Házaik árának Interesse fizettessék, igy tehát a mint azon provocált Levélben kitétetik Tiszt. Márton Prof. Ur 3600 ftos; Tiszt. Látzai Ur 2000 ftos Házaiknak interessé öszyességgel 310 ft okkal esztendőnként pótoltassék. Ebbéli recomendatióra azért a Consistorium 11-a Mártii 1804. újra elől vette Tiszt. Prof. Uraknak Instantiájokat, és mivei látta, hogy illyeténképpen a Sallarialis 300 frt és 120 frt helyett 330 frt quártélypénz egybenvetésével egyszerre 516 ftokból átló fölemelésről lévén a kérdés, ez oly Summa légyen, mely a 4-ik Prof. fizetését tsaknem adaequáiuá, holott a 3 dik prof tartására való Fundus sem ment nUg egészen tökéiletessségre, nehogy illy szerfölött való egyszeri Teréhvel a Collegium megnyomndttassék, a Quártélypénzre nézve a Consistorium tauátsosabbuak tartotta az eddig fizetett 60 s 60 ftok mellett még most megmaradni, melyekkel mind eddig Tiszt. Prof. Urak megelégedtek, még pedig annyival inkább, - minthogy ebbéli kívánságokat Memorialisokbm sem említették; ellenben Tettes Feo Curator Urnák közben vetését méltó tekintetben vévén, Januáriusi Conventben 50 s 50 ftkban meghatározott subsidiumot titulált Feö Curator ur ajánlása szerint 100 s 100 ftfc salarialis Auctiora változtatta és ekképpen állandó fizetéseket 600 ft készpénzben defigálta, a Qaártélypénzt pedig 60 — 60 Hókban ezen fellyül meghagyta, egyszersmiud Hivatalbéli kötelességül fölfcévéu azt is, hogy a szerint Salariuinok Auctioját megnyervén, igyekezzenek Tiszt. Prof. Urak is szorgabnatosságokat nevelni, s a kisz ibott Tudományi Cur sasokat elvégezni, továbbá mivel a még Januáriusi Consistorium alkalmatosságával, melyben Tiszt. Prof. Urak mindnyájan jelen voltak, egyenlő akarattal elvégzett Collegiumi Leveleknek s Eszközöknek rendbeszedését és Elenchisatióját, Tiszt- Márton Prof. ur szinlett okból, hogy a Consist, nékíek a kért uaturálikat nem resolválván, és hogy kérelmeiket a Superintendeutialis Gyűlésen elöl hozhassák, megengedvén, ez által a mint állította, magát a Consistorium minden dispouendi Aktivitásából kivetkeztette légveu, az Exmissusoknak mind ezen Salaríum lie sol úti ójának idejéig egyátallyába meg nem engedte; tehát ugyanakkor prothocollaris determinatio által arra is reflectáltattak, hogy a Subordination mely nélkül minden Társaság fölfordul, megesmérjék, és a Locale Consistorium Rendeléseinek, következés szerint a Collegium szerte széllyel levő Leveleinek Elenchisatiója eránt való Determinatiónak is
