Dunántúli Protestáns Lap, 1895 (6. évfolyam, 1-52. szám)
1895-05-12 / 19. szám
Hatodik évfolyam. If), s/ám. Pápa, 1895. május 12. DUNÁNTÚLI EL0FI7ETESI DÍJ: Helyben és vidékre postai szétküldéssel egész évre 4 frt, félévre 2 frt. Az egyház és iskola köréből iPIÍMl Ml. miiül HIVATALOS KÖZLŐMÉ. v-------------------— HIRDETÉSEK DIJA: 4 hasábos petitsor többszöri közléséért 5. egyszeriért 7 kr sorja. Ezenkívül bélyegdij 30 kr. k —^------------------lg MEGJELENIK MINDEN VASÁRNAP. @< TARTALOM: Tanítói értekezletünk érdekében. T. J. — Végválasz Körmeudy urnák. N.ig.tj Lajos. — T á r c z a. Első küzdelem az iskola székhelyéért, i Folytatás). Kis Ernő. - Emlékezzünk régiekről. (Folytatás). Szabó Zsigmondi. — Vegyes közlemények. — Hivatalos rész. Pályázat. Tanítói értekezletünk érdekében. Azokban az években, a mikor tanítói mű* ködésemtt megkezdettem, léptennyomon azt hallottam hangoztatni: „Tömörüljünk! Az egyesülés adja meg nekünk a jobb jövő biztosítékát. Jobb jövő! Van-e olyan társadalmi állású ember, a ki ettől idegenkednék. Epedve vártam tehát azt a napot, a melyen az első tanítói értekezleten részt vehetek. A várva-várt nap el is jött, de mit tőle vártam, azt nem adta meg. Mindén kezdet nehéz, gondoltam magamban. Majd idővel mi is gyakorlottabbak leszünk s igy eredményesebb értekezleti összejöveteleink lesznek. Pár évi eredménytelen várakozás után kezdtem mélyebben loglalkozni a kérdéssel és utoljára azon végeredményre jutottam, hogy a mi jelszavunk ugyan igen szép és nagy jelentőségű, mint ezt Szabó Iván t. collegánk, az e hó 7-én tartott gyűlésünkön is többszörösen hangsúlyozd, de azért a jobb jövő biztosítékát nekünk nem ezek adják meg, hanem a tudomány, a munka, az anyaszentegyházhoz való bű ragaszkodás. Tudomány és munka: ezek a mai kor eget, földet rázó jelszavai, melyek átczikázva a haladás egét, milliókat gyűjtenek maguk köré, kik mint mindmegannyi telephonok bocsájtják magukon keresztül a kor ezen intőszózatát, s egymást támogatvaj magasra emelik a haladás zászlóját. Hazánk legjobbjai e két jelszó után indulnak, hogy nemzeti kultúránkat európai szinvonalra emeljék s a nemzetnek biztos jövőt teremtsenek. A tudomány a szabadság oszlopa, a tudatlanság pedig a „rabiga“ láncza. Igaz, hogy elértük a kort, melyben csaknem tetőpontjára jutottunk a netovábbnak a különféle védmüvek és öldöklő fegyverek előteremtésében; azonban kénytelen belátni minden nemzet, hogy csakis a kulturális viszonyok emelése az az erősség, mely lerombolhatatlan, bevehetetlen ! A történelem bizonyítja, hogy a hajdan hires Görögországot a tudomány tette nagygyá, s biztosított számára még a látszólagos halál után is életet. Ismert dolog, hogy Európa akkor még legnagyobb államférfia Bismark a 70-diki nagy háború befejezése alkalmával a tudománj osan képzett német tanítókra utalva igy szólt: „G}?őzelmeinket ezeknek köszönhetjük.“ Ez a szép elismerés a népek s országok legszegényebben dotált napszámosai iránt nem túlzás! Mert az a tér melyen mi tanítók működünk, kihat az intézmén}'ek minden ágára és épen ennélfogva nagy is a felelősség, mely vállainkra nehezül! A reánk bizott kicsinyekben már egy jövő nemzedéket kell tekintenünk. S tekintetbe kell vennünk minden mozzanatot és a rendelkezésünkre álló eszközök minden erejével oda kell törekednünk, hogy valláserkölcsi alapon oly erős jellemű hazafiakat neveljünk a jövö idők küzdterére, kik szilárd akarattal, megdönthetetlen 19
