Dunántúli Protestáns Lap, 1895 (6. évfolyam, 1-52. szám)
1895-05-05 / 18. szám
Hatodik évfolya m. 1$. szám. Páoa, 1895. május 5.-----:-------------------------------^ o > DUNÁNTÚLI ELŐFIZETÉSI DÍJ: Helyben és vidékre postai szétküldéssel egész évre 4 frt, félévre 2 frt. Az egyház és iskola köréből A DIÁIÉI EV.REF. EGYHÁZRER. HIVATALOS KÖZLŐIÉ, x-HIRDETESEK DIJA: 4 hasábos petitsor többszöri közléséért 5, egyszeriért 7 kr sorja. Ezenkívül bélyegdíj 30 kr. MEGJELENIK MINDEN VASÁRNAP. ®. TARTALOM: A helyzet. Cs. A. — Felvilágosítás. Schmidt Jakab. — Könyvismertetés. Két vallásbölcsészeti munka. (Vége.) Dr. Antal Géza. — T á r c z a. Első küzdelem az iskola székhelyéért. Kis Ernő. - Emlékezzünk régiekről. Szabó Zsigmond. — Apróságok külföldről. Borsos István. — Vegyes közlemények. — Hivat a 1 o s rész. Hirdetés. ____________________________________________ A helyzet. Nem lehet közönyös sem a protestáns sem, a katholikus papságra nézve, hogy a mai zűrzavaros vallásügyi állapot minő véget ér. Én is, mint a prot. papságnak egy igénytelen tagja, érdeklődöm a kimenetel iránt s ez indit engemet arra, hogy a mai helyzet fölött egy kis szemlét tartsak. A múlt keserű tapasztalatai mind a katholikus, mind a protestáns papságot meggyőzhetik arról, hogy a hazára nézve a múltban lezajlott viharos jelenetek, üdvtelen viták felújítása se nem kívánatos se nem tanácsos; hogy az — ugylátszik — mindnyájunk által egész a rajongásig szeretett édes haza, melyben élnünk vagy halnunk kell, megkímélendő azoktól a veszedelmes miazmáktól, melyek egészségét megrontják, szabad fejlődését akadályozzák. Elismerjük mi is, hiszen a történet mutatja, hogy a magyar nemzet, a magyar haza sem állhat fenn az idők végéig; vagy hogy a mint Magyarország herczegprimása ez előtt jó két évvel mondá: egyházam fenállásáro adatott örök ígéret, de hazámnak nem. Ha más alakban is, de kifejezést adtak ennek a herczegprimás nagy elődjei is. Úgy tekintették ők is a hazát az egyház mellett, mint olyan másodrendű tényezőt. Nem átalottak a haza leigázására törni, csakhogy egyházuk virágzását előmozdítsák. És ebben az a legszomorubb, hogy ezt is a hamisítatlan történelem igazolja, és az, hogy az űjkor e nagyhírű prímása is ennek az elvnek a szószólója csaknem minden főpap társával együtt, kik közül a néppárti mozgalmakat még olyan is pártolja, kiről ezt feltételezni egykor bűnnek tartottuk volna, mint ez a legújabb választási mozgalmakból kitűnik. Igaz, hogy a nemzet és haza örökkévalósága nem dokumentáltatott istenileg, de hát azért szabad-e hazánkat, nemzeti létünket csak olyan másod rangú tényezőnek tekinteni az egyház mellett? Hát egy hazájából szétszóratott magyar nemzet boldognak érezhetné-e magát, még ha vallását megtarthatná is ? Hát hite, reménye nem abban öszpontosulna-e még akkor is, hogy a magyarok istene még valamikor segítséget nyújt a szép magyar haza visszahóditására. Oh ha nincs hazám, valóságos otthonom, mit ér nekem az élet! Azért hát nem szabad a hazát az egyház mellett másodrangu tényezőnek tekinteni, azt nem engedi nekünk rajongó hazaszeretetünk. — Ali azt mondjuk: minket vallásunk is csak itt, ezen a földön és a mennyben boldogít. De az már nem mindegy ránk nézve, ha Magyarországban lakunk-e, alkotmányos utón vagy kényuralmilag kormányoztatunk-e. Ez mindegy lehet a klérusnak, de nekünk nem. A vallási elméleteknek, az ideáknak gyakran gyakorlativá kell lenni. Azért olyan tanokat állítsunk fel, olyan ideák után fussunk, melyek ha a szellemdús emberek kezéből a tömeg közé átvezettetnek és gyakorlativá tétetnek, a magyar nemzet szégyenére és gyalázatjára ne váljanak. Pedig az a tan, mely az egyház mellett a hazát csak olyan másodrangu tényezőnek 18
