Dunántúli Protestáns Lap, 1895 (6. évfolyam, 1-52. szám)
1895-03-31 / 13. szám
201 DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 202 K. ur elismeri, hogy 6 testvér közjegyző előtt lemondott apai örökségéről — a kölcsönkérő F. J. javára, azon kijelentéssel, hogy ők már ki vannak elégítve teljesen. K. ur tudta, fmert említi), hogy az ügyész — mielőtt a birtok átíratott volna F-ra, a lemondó nyilatkozatra támaszkodva, bekebleztette a pénzt és erről értesítette a pénztárost . . . A pénztáros a pénzt kiadta, de hogy hová lett — nem tudta, F. nem kapta meg. Ekkor történt az a csuda eset, a mit K. ur is elismer és álmélkodik rajta, hogy a testvérek visszamentek a közjegyzőhöz és nyilatkozatukat visszavették, azon kijelentéssel, hogy nincsenek kielégítve és minden felvilágosítás nélkül — előbb F. J.-re átruházott örökségüket — siket néma testvérüknek adták — azon laconicus kijelentéssel „hogy jobban rá van szorulvafi Vicém pro vice ! ! Ezen scandal untok után, úgy K. ur — mint az ügyész, -egyszerűen megelégdtek azzal, hogy F-nek nincs több része az örökségben — mint */« rész, vagyis 750 frt; és K. ur egyszerűen tudomásunkra adja czikkében, hogy a 2000 Jrt levegőben függővé lett . . . holott a testvérek ellen kellett volna félre vezetés czim alatt pert indítani. ... De ekkor F. még életben volt. A mint ezen pénzügyi manipulácziók megtörténtek — és a pénztáros ezekről értesült, azonnal beperelte F-ot egy Tóth István nevű, jóhirü és tehetséges szigetvári ügyvéd által. . . . A mint F. a pernek megindításáról értesült, rögtön futott Tóth István ügyvédhez, azzal, hogy őt K. ur küldötte és kéreti, hogy szüntesse le a pert; az ügyvéd azonban kijelentette, hogy mivel neki a pénztáros adott ügyvédi meghatalmazást és ő is ado:t neki a 2000 frtos kötvényről reversalist mig ezt vissza nem kapja, illetve a pénztáros a pert be nem szünteti, perelni fog tovább is . .. Ezek után — rövid időn újra megjelent nevezett ügyvédnél F. azzal a határozott kijelentéssel, hogy ő neki nem lehet perelni és a pert okvetlen el fogja veszteni, mivel tudja, hogy a pénztárosnak nincs joga ügyvédi meghatalmazást adni az egyházmegyei pénzek behajtására, mert ezt csak az elnökség teheti, igy az ő meghatalmazása érvénytelen és semmis. (Honnan tudta ezt F. ?! . . .) Tóth István azt felelte erre, ha a pénztáros beszünteti a pert, vagy az elnökség által megbízott ügyvéd a pert átveszi és eddigi költségeit megtéríti, beszünteti a pert — addig nem. « Kevés idő múlva K. ur átadta a pert az ügyésznek, ez értesítette Tóth István ügyvédet, a költségeket neki megfizette és a per át lett téve az ügyészhez . . . Elő tanú, tessék megkérdezni . . . K. ur állítja, hogy tudta, miszerint az ügyész téve" dett, mert nem várva be a hagyaték biróilag leendő letárgyalását — tehát mig a testvérek még vissza léphethettek és tényleg vissza léptek, a pénzt bekebelezhette és kiadatta, mégis őt bizta meg az ügy elintézésével, holott K. urnák az lett volna a kötelessége, mikor már tudta, hogy a pénz a levegőben lógg — hogy megindítsa a fegyelmit azon ügyész elleu — a ki semmire kebelezett be 2000 frtnyi összeget. Mikor ezen tortúrákon keresztül ment a per — K. ur bölcsen hallgatott, sőt még akkor sem emelte fel tiltakozó szavát, mikor a pénztáros — 2 év múlva meghalt, és minden ellenvetés nélkül belenyugodott abba, hogy — még életében lemondván — a teljes felmentvény neki meg adassék. . . . Ha K. ur tudta, hogy miként áll a dolog és most egész szeretetlenül arczába vágja egy halottnak, hogy könnyelműén kezelte a pénztárt: nem lett volna illőbb és sokkal igazságosabb — mindezeket életében elmondani és felelőssé tenni ? . . . 1892-ben augusztus hóban a csurgói közgyűlésen egy tag indítványozta szóval, hogy állapítsa meg az egyházmegye a felelősséget és ha a pénz elvész — a mit már akkor mindenki tudott — azokon követelje — a kiknek felelőssége megállapittatott, épen K. ur volt a felelősség megállapításának legnagyobb ellenzője, s azt mondta: felesleges ez, mert a pénz sokfelöl van biztosítva, csak hadd folyjon a per — ha el vész én megfizetem . . .Mi ez más mint. .. quieta non movere! . . . Az egyházmegye ezen kijelentés után napi rendre tért, megbízván az ügyészt, hogy sürgesse a pert.. . Fuchs József, az adós meghalt, ekkor K. ur kilépett eddigi tartózkodó álláspontjából és ezen ügy megvizsgálására egy bizottság kiküldését kérte . . . Már ekkor kezdette pengetni, hogy a pénztáros a hibás, a mit ugyan soha senki el nem hitt; ezután szellőztette ezen ügyet — E. — és erre már K. ur nyíltan is kilép és liatázozottau a pénztárost vádolja . . . úgy azonban, hogy ö is elismeri— miszerint az ügyész a hibás! . . .íme ihren K. urnák logikája . . . Vagyis más szavakkal; vizsgálat ide — vizsgálat oda, K. ur locutus est: fizessen a pénztáros özvegye és fizessenek az árvák ... ha az ügyész is a bűnös, mert azoknak van miből fizetni, ha egy fillőrjük nem marad is. Az a kérdés most, hol a hiba ? . . . ott, hogy K. ur Tóth Istvántól a pert vissza vette — és átadta az ügyésznek; mert ha valaki adós, mindegy, akár az egyik — akár a másik ügyvéd pereli, de K. ur maga sem akarta, hogy a per oly fordulatot vegyen, miszerint F-nek fizetui kelljen. Elhúzzák a pert fi esztendeig — hogy miképen — majd később azt is kimutatom az egyházmegyei jkönyvekből; húzták volna tovább is, de ekkor meghalt az adós, a terhelő tanú — most lehet a zavarosban halászni— Továbbá ott a hiba, hogv K. ur 6 évig hallgatott; F. életében kellett volna elmondani azokat — a miket most elmond; kereste volna az élőknél az igazságot .. . de nem tette, mert nagyon könnyen másként derült volna fel ezen üg*, a mint ő óhajtotta volna . . . vagy a mint most félre deríteni akarja. Az ügynek semmi más befejezése nem lehet — ha csak a pénzt elveszteni nem akarjuk — mint az hogy K. ur fizesse meg, a mint a csurgói gyűlésen 1892-ben határozottan kijelentette: ha a pénz elvesz, én megfizetem .. Dobál.
