Dunántúli Protestáns Lap – 5. évfolyam – 1894.

VI. Nekrologok - Barthalos Mihály. Seregély Béla

fentartója, illetőleg egyházi főhatósága nevezi ki. Ha az alkalmazott a 30 szolgálati évet betöltötte, vagy a 65-ik életévet elérte, vagy pedig, ha szolgálati képtelensége közhatósági orvosi bizouyitványuyal uyilvánvalólag iga­zolva van, az itt említett bizottság közbenjárása elmarad. 13. §. Egyrészről a jelen országos nyugdíj-és gyám­intézet kötelékébe tartozó tanintézeteknek itt elősorolt al­kalmazottjai, másrészről az 1885. évi Xl-dik törvénycikk alá eső tisztviselők, tanárok és tanítók közt a nyugdíj és ellátás szempontjából viszonosság biztosíttatik, s igy a mái­megtörtént vagy megtörténendő átlépés esetén előbbi szol­gálatuk megfelelően kölcsönösen számításba vétetik. Kiterjesztetik továbbá e viszonosság a nyilvános nép­oktatási, kisdedóvó s egyéb idetartozó intézeteknek az 1875. évi XXXII. és 1891. évi XLII1. törvényczikk ren­delkezése alá eső alkalmazottjaira is akként, hogy a nép­oktatási-, kisdedóvó s egyéb ide tartozó intézeteknél eltöl­tött 4 szolgálati év mind a jelen törvéuyczikkben, mind az 1885. évi XI. törvéuyczikkben értett tanintézetekhez történt átlépésnél 3 szolgálati év a népoktatási s a többi intézetekhez történt átlépésnél 4 évnek számíttatik. 14. §. A vallás- és közoktatásügyi minister e nyug­díj- és gyámintézet ügyében évenkint kimutatást terjeszt a törvényhozás elé, melyben mind a legutóbbi év mérlege, mind a nyugdíj- és gyámintézet pénztárának állapota, mind a nyugdíjasoknak és gyámolítottaknak létszáma, névsora, szolgálati minősége, a nyugdíjazás idejében elért életkora, élvezett beszámítható járandósága, a beszámított szolgálat ideje, a nyugdíjnak vagy ellátásnak évi összege, a nyugdíjazás és gyámolítás ideje bení'oglalva legyen. E kimutatás egy-egy példánya megküldetik a, tanin­tézetek mindazon fentartóinak, kik ez országos nyugdíj­és gyámíntézet költségeihez hozzájárulnak.. 15. §. E törvény végrehajtásával a vallás- és köz­oktatásügyi minister és a pénzligyminister bízatnak meg. Budapest, 1893. november 15-én. GKÓF CSÁKY ALBIN. m. kír. vallás- és közoktatásügyi minister. Nekrolog. Az élet czélja küzdelem, ugy hogy szakadatlan fegy­verzörej, szüntelen jövés-menés van itt alant. A régi harczosok, kik már biztos kézzel tudnák for­gatni a fegyvert; a régi vándorok, kik könnyedén tudnak járni-kelni még a vészes szirteken is, egyszer csak hall­ják megzendülni az indulót, látják lengeni a gyászlobo­gót s elhagyván e földi kört, nyugalomra szállnak, aludni pihenni térnek Egy ilyen igaz küzdő, megfáradt harczos szált nyu­godalomra folyó hó 17-én a nagy-pirithi ev. ref. egyház sírkertjében is. Nagyt. Barthalos Mihály a fáradhatatlan családapa, a buzgó, hűséges szolga e hó 15-én szenderült csendesen, fájdalom nélkül jobb létre. Bár az előrehaladott kor, a súlyos betegség sejteték is velünk, hogy a vég már nem messze van: azért mégis sok háznál lőn sirás és zokogás, midőn Nagy és Kis-p.nth harangjai zúgva hirdeték, hogy az Ürnak agg szolgája kiszenvedett. A megboldogult származását vette — 1819. szept. hó 19-én— Kéttornyúlakon egyszerű földműves szülőktől. Iskoláit kiváló eredménnyel a pápai főiskolában végezte, hol egy évig publíkus praeceptor is volt, ezután három évig Csepen akadémikus rektor volt. Káplánságát Takátsin kezdette, de nem soká tart­hatott, mivel 1850-ben már a sok ifjú Timotheusnak első tanyájául szolgáló Dereske hivta el lelkészéül, hol hogy minő sáfár lehetett, eléggé bizonyítja az, hogy már 1851­ben kéttornyulaki lelkésszé lett. Itt nősült meg, feleségül vévén Vargha Rozáliát, az akkori n.-piríthi lelkész leányát, kivel mindeddig boldog házasságot is élt. Azonban mindannak daczára, hogy szülőföldén roko­nai , atyjafiaitól környezve teljesen megelégedettnek érezte magát, mégis lb56. október 15-én a nagy-pirithi ref. gyülekezet meghívásának engedve, ide jött s íelkészi állo­mását el is foglalta. Itt működött addig, mig csak el nem végeztetett a munka, mit a mennyei atya reája bizott. Hűséges, lelkiis­meretes pásztor volt, ki nyájáért örömest áldozott éjjel és nappal egyiránt. Munkásságának, tapintatosságának eredménye az is, hogy oly tőkéket, alapokat teremtett r hogy ezeknek kamatai minden kivetés nélkül az egyház minden terheit elhordozhatókká teszik. Ezen kivül még uj lelkészlak, tanitólak és iskola is a kor igényeinek megfe­lelően az ő ideje alatt készült. Ezeken felül még ráért közigazgatási dolgokkal is foglalkozni, a mennyiben a pápai egyházmegyének hat éven át esperese s több éven át gyámoldai pénztárnoka is volt. Imé ezek azon száraz adatok, melyek szebben beszél­nek a leghangzatosabb szavaknál ís. De ő örömest időzött a társaságban, hívei között is ; csengő tiszta hangja, jó kedélye sok vig órát szerzett azoknak, kik ravatalánál könnyes szemmel, bánatos szívvel állottak. Temetése folyó hó 17-én d. u. ment végbe nagy számú közönség részvételével. A háznál Komjáthy János adorjánházai, templomban Szekeres Mihály esperes urak tartottak beszédet. A sírnál pedig alólirott mondott utolsó isten hozzádot annak, ki a halhatatlanság vílágitó su­gáránál elvitte magával búsongó nejének, árva gyer­mekeinek szeretetét, ragaszkodssát; koronául pásztor nélkül maradt gyülekezetének tiszteletét, kegyeletét; pá­lyatársaínak egy jól folytatott élet igaz jutalmául elis­merését, becsülését. G-ondos, védő szárnyai alatt növekedett fel 7 gyer­mek is, kik közül 2 lelkész, 2 jegyző, egy postatiszt, egy papnövendék, egy még idehaza van a szülői körben. Már be van hantolva a sír, már vad fergetegben zúg a felett a szél, ki híven küzdött Isten törvénye szerint még a legutolsó időben is. Legyen nyugodalma könnyű, csendes, békés — a­trombitának zendüléseig. SEBEGÉLY BÉLA. VEGYES KÖZLEMÉNYEK. — Tisztelgés. A zsinat által kinevezett küldöttség Kun Bertalan püspök és Tisza Kálmán főgondnok,, veze­tése alatt f. hó 25-én fejezte ki hódoló köszönetét 0 Fel­ségénél az egyházi törvények szentesítéséért. — Gyászhír. A tatai egyh. megye nagyérdemű lel­készkarának egyik kiváló tagja Pereszlényi János f. hó. 22-én rövid szenvedés után elhnnyt. Haláláról a követ­kező gyászjelentést vettük: Pereszlényi Gyula és Zoltán, mély fálydalomtól megtört szívvel jelentik az összes ro­konság nevében is, forrón szeretett jó atyjuknak nagy­tiszeletü Pereszlényi János győri ev. ref. lelkésznek, a dunántuli ev. ref. egyházkerület jegyzőjének, folyó hó 22-én reggeli 7% órakor, életének 63-ik, felszentelt pap­ságának 34-ík évében, rövid szenvedés után történt gyá­szos elhunytát. A boldogultnak hült tetemei folyó hó 24-én. délután órakor fognak az ev. ref. egykáz szertartásai szerint a belvárosi sírkertben örök nyugalomra tétetni. Győr, 1894. január hó 22-én. Áldás és béke lengjen a fe­ledhetlen jó atya porai felett! Lap tulajdonos és felelős szerkesztő : NÉMETH ISTVÁN. Az előfizetési pénzek, megrendelések és reclamatiók BORSOS ISTVÁN főmunkatárs nevére czimzendök.

Next

/
Oldalképek
Tartalom