Dunántúli Protestáns Lap, 1894 (5. évfolyam, 1-52. szám)

1894-01-28 / 4. szám

m DÜNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 64 fentartója, illetőleg egyházi főhatósága nevezi ki. Ha az alkalmazott a 30 szolgálati évet betöltötte, vagy a 65-ik életévet elérte, vagy pedig, ha szolgálati képtelensége közhatósági orvosi bizouyítváDyuyal nyilvánvalóig iga­zolva van, az itt említett bizottság közbenjárása elmarad. 13. §. Egyrészről a jelen országos nyugdíj-és gyám­­intézet kötelékébe tartozó tanintézeteknek itt elősorolt al­kalmazottjai, másrészről az 1885. évi XI-dik törvénycikk alá eső tisztviselők, tanárok és tanítók közt a nyugdíj és ellátás szempontjából viszonosság biztosíttatik. s igy a már megtörtént vagy megtörténendő átlépés esetén előbbi szol­gálatuk megfelelően kölcsönösen számításba vétetik. Kiterjesztetik továbbá e viszonosság a nyilvános nép­oktatási, kisdedóvó s egyéb idetartozó intézeteknek az 1875. évi XXXII. és 1891. évi XLIII. törvényczikk ren­delkezése alá eső alkalmazottjaira is akként, hogy a nép­oktatási-, kisdedóvó s egyéb ide tartozó intézeteknél eltöl­tött 4 szolgálati év mind a jelen törvényczikkben, mind az 1885. évi XI. törvényczikkben értett tanintézetekhez történt átlépésnél 3 szolgálati év a népoktatási s a többi intézetekhez történt átlépésnél 4 évnek számittatik. 14. §. A vallás- és közoktatásügyi minister e nyug­díj- és gyámintézet ügyében évenkint kimutatást terjeszt a törvényhozás elé, melyben mind a legutóbbi év mérlege, mind a nyugdíj- és gyámintézet pénztárának állapota, mind a nyugdíjasoknak és gyámolítottaknak létszáma, névsora, szolgálati minősége, a nyugdíjazás idejében elért életkora, élvezett beszámítható járandósága, a beszámított szolgálat ideje, a nyugdíjnak vagy ellátásnak évi összege, a nyugdíjazás és gyámolítás ideje benfoglalva legyen. E kimutatás egy-egy példánya megküldetik a tanin­tézetek mindazon fentartóinak, kik ez országos nyugdíj­­ős gyámíntézet költségeihez hozzájárulnak.. 15. §. E törvény végrehajtásával a vallás- és köz­oktatásügyi minister és a pénzügyminister bízatnak meg. Budapest, 1893. november 15-én. Gróf Csáky Albin. m. kír. vallás- és közoktatásügyi minister. Nekrolog. Az élet czélja küzdelem, úgy hogy szakadatlan fegy­­verzörej, szüntelen jövés-menés van itt alant. A régi harczosok, kik már biztos kézzel tudnák for­gatni a fegyvert; a régi vándorok, kik könnyedén tudnak járni-kelni még a vészes szilieken is, egyszer csak hall­ják megzendülni az indulót, látják lengeni a gyászlobo­gót s elhagyván e földi kört, nyugalomra szállnak, aludni pihenni térnek........................ Egy ilyen igaz küzdő, megfáradt harezos szált nyu­godalomra folyó hó 17-én a nagy-pirithi ev. ref. egyház sirkertjében is. Nagyt. Barthalos Mihály a fáradhatatlan családapa, a buzgó, hűséges szolga e hó 15-én szenderült csendesen, fájdalom nélkül jobb létre. Bár az előrehaladott kor, a súlyos betegség sejteték is velünk, hogy a vég már nem messze van: azért mégis sok háznál lön sirás és zokogás, midőn Nagy és Kis-p.nth harangjai zúgva hirdeték, hogy az TJrnak agg szolgája kiszenvedett. A megboldogult származását vette — 1819. szept. hó 19-én— Kéttornyúlakon egyszerű földműves szülőktől. Iskoláit kiváló eredménnyel a pápai főiskolában végezte, hol egy évig publíkus praeceptor is volt, ezután három évig Csepen akadémikus rektor volt. Káplánságát Takátsiu kezdette, de nem soká tart­hatott, mivel 1850-ben már a sok ifjú Timotheusnak első tanyájául szolgáló Dereske hívta el lelkészéül, hol hogy minő sáfár lehetett, eléggé bizonyítja az, hogy már 1851- ben kéttornyulaki lelkésszé lett. Itt nősült meg, feleségül vevén Vargha Rozáliát, az akkori n.-piríthi lelkész leányát, kivel mindeddig boldog házasságot is élt. Azonban mindannak daczára, hogy szülőföldén roko­nai , atyjafiaítól környezve teljesen megelégedettnek érezte magát, mégis lb56. október 15-én a nagy-pirithi ref. gyülekezet meghívásának engedve, ide jött s íelkészi állo­mását el is foglalta. Itt működött addig, mig csak el nem végeztetett a munka, mit a mennyei atya reája bízott. Hűséges, lelkiis­meretes pásztor volt, ki nyájáért örömest áldozott éjjel és nappal egyiránt. Munkásságának, tapintatosságának eredménye az is, hogy oly tőkéket, alapokat teremtett,, hogy ezeknek kamatai minden kivetés nélkül az egyház minden terheit elhordozliatókká teszik. Ezen kivtil még uj lelkészlak, tanitólak és iskola is a kor igényeinek megfe­lelően az ő ideje alatt készült. Ezeken felül még ráért közigazgatási dolgokkal is foglalkozni, a mennyiben a pápai egyházmegyének hat éven át esperese s több éven át gyámoldai pénztárnoka is volt. Imé ezek azon száraz adatok, melyek szebben beszél­nek a leghangzatosabb szavaknál is. De ő örömest időzött a társaságban, hívei között is ; csengő tiszta hangja, jó kedélye sok vig órát szerzett azoknak, kik ravatalánál könnyes szemmel, bánatos szivvel állottak. Temetése folyó hó 17-én d. u. ment végbe nagy számú közönség részvételével. A háznál Komjáthy János adorjánházai, templomban Szekeres Mihály esperes urak tartottak beszédet. A sírnál pedig alólirott mondott utolsó isten hozzádot annak, ki a halhatatlanság vílágitó su­garánál elvitte magával bűsongó nejének, árva gyer­mekeinek szeretetét, ragaszkodssát; koronául pásztor nélkül maradt gyülekezetének tiszteletét, kegyeletét; pá­lyatársainak egy jól folytatott élet igaz jutalmául elis­merését, becsülését. Gondos, védő szárnyai alatt növekedett fel 7 gyer­mek is, kik közül 2 lelkész, 2 jegyző, egy postatiszt, egy papnövendék, egy még idehaza van a szülői körben. Már be van hántolva a sír, már vad fergetegben zúg a felett a szél, ki híven küzdött Isten törvénye szerint még a legutolsó időben is. Legyen nyugodalma könnyű, csendes, békés — a trombitának zendüléséig. Seregély Béla. VEGYES KÖZLEMÉNYEK. — Tisztelgés. A zsinat által kinevezett küldöttség Kun Bertalan püspök és Tisza Kálmán főgondnok,,veze­tése alatt f. hó 25-én fejezte ki hódoló köszönetét 0 Fel­ségénél az egyházi törvények szentesítéséért. — Gyászhir. A tatai egyh. megye nagyérdemű lel­készkarának egyik kiváló tagja Pereszlényi János f. hó. 22-én rövid szenvedés után elhnnyt. Haláláról a követ­kező gyászjelentést vettük: Pereszlényi Gyula és Zoltán, mély falydalomtól megtört szivvel jelentik az összes ro­konság nevében is, forrón szeretett jó atyjuknak nagy­­tiszeletü Pereszlényi János győri ev. ref. lelkésznek, a dunántúli ev. ref. egyházkerület jegyzőjének, folyó hó 22-én reggeli 7% órakor, életének 63-ik, felszentelt pap­ságának 34-ík évében, rövid szenvedés után történt gyá­szos elhunytat. A boldogultunk hült tetemei foijó hó 24-én. délután órakor fognak az ev. ref. egykáz szertartásai szerint a belvárosi sirkertben örök nyugalomra tétetni. Győr, 1894. január hó 22-én. Áldás és béke lengjen a fe­­ledhetlen jó atya porai felett! Lap tulajdonos és felelős szerkesztő : NÉMETH ISTVÁN. Az előfizetési pénzek, megrendelések és reclamatiók BORSOS ISTVÁN főmunkatárs nevére czimzendök. Pápán, 1894. az ev. ref. főiskola betűivel ny. Kis Tivadar.

Next

/
Oldalképek
Tartalom