Dunántúli Protestáns Lap, 1894 (5. évfolyam, 1-52. szám)
1894-03-25 / 12. szám
187 DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 188 Egy megyei Írnoknak van 500 frt fizetése, de 'lakbére nincsen; mi pedig adunk 600 frt fizetést és 100 frt lakbért. Azt hiszem, hogy ezen összeg 700 frt, - melynek többletéért szívesen áll, főképen fiatal ember az egyházkerület szolgálatába. De minden megyénél — adóhivatalnál a számfejtő, könyvelő, nyilvántartó-nak 700 frt fizetése nincsen, igy hát azok közül is kaphatunk alkalmas embert. A javaslat hiányaként fel van hozva az, hogy a nyomda és köztartás pénzkezelésének szabályait nem foglalja magában. Ez igen téves nézet, mert úgy tudom, hogy a nyomda is és a köztartás is a főiskoláé; mivel pedig a főiskolának csak egy pénztára lehet, igy tehát a köztartartás és nyomda pénztára, mint alap irható elő és mint ilyenre az egész szabályzat alkalmazandó. Igazolja ezen állításom helyes voltát a javaslat 17. § 6. és 7-ík pontja, amely azonban nem zárja ki azt, hogy az alapok ügykezelése külön meghatározva ne legyen; ilyen ügykezelés elkészítését tervbe vettem, azonban mert tapasztaltam, hogy mü] közönynyel fogadták a nagy munka és tanulmánynyal összeállított javaslatot, sőt kétséges előttem még az is, hogy az megvalósítható legyen, mindenféle mellék érdekek miatt, — a munkát abba hagytam és megvárom azt, mig az alapelv meg lesz határozva. A leltárra vonatkozó felhozatra, azt hiszem, elég anyuyit mondanom, hogy ennek hiányában könyvet vezetni Bem lehet, hogy a leltár semmi egyébből nem áll, mint érték-vágyon és teher-vagyonnak összeirásából és ezután a kettőnek összeegyeztetéséből, mi által ki lesz mutatva a tiszta vagyon. A leltár kétféle lehet, részletes vagy összevont, a mely utóbbi azonban már inkább mérleg, igy tehát a szabályzatban ilyen általános meghatározására szükség nincsen, annak készítésére utasítás nem adható, mert azt másként készíteni nem szabad, de nem is lehet és ha mégis megtörténnék, arra valók a szakközegek, hogy azt kíigazitassák és rendes alakba foglaltassák. A napi dijaknak a szabályzatba foglalását helyesnek ismerem, azonban ez csak azért nem lett befoglalva, mert az egyházkerületnek ez irányban 184/1884. sz. a, már van megfelelő hozott határozata. A küldöttségek napi dij járulékának a jegyzkönyvekben való felszámítása igen helyes és célravezető gyakor lati indítvány, melyet a legszívesebben magamévá teszek. Sok egyéb részletezés fog még előfordulni, melyeknek a javaslatba foglalása ellen ellenvetést’ akkor fogok tenni, ha azzal az általunk javaslatba hozott rendszer — az elv lesz megsértve. Végre nem mulaszthatom el, — mindenkinek ajánlani a javaslatba hozott rendszer tanulmányozását, aggályainak, kifogásainak nyilvánosság elé való hozását, mert jól megvitatva a kérdéseket, alaposan megfelelő munkát fogunk előállítani, melylyel közös érdekünknek szolgálunk, így állok én is a közös érdek előmozdításának munkálásában, midőn az érdeklődőknek akár magán úton, akár nyilvánosan felvilágosítást adni magamat késznek jelentem ki. Nagy-Szelezsény, 1894. márcz 17-én. Konkoly Thege Gyula. e. kér. világi számvevő. Húsvéti ének. i. (A 219. régi dallamon.) Hajdan egy szent asszony Örvendő módon A hívekhez futvást megy, hogy Nékik nagy hirt mondjon : A sirkertben jártam S óh! — hogy is mondjam ? Jézusommal találkoztam, Szemtől-szembe láttam! Egy hamar nem hittem, ■— Majd fölismertem. Hogy nevemről megszólított ügy megfélemlettem! . , . Es ti még sem hisztek ? Folyvást kétkedtek ? . . . Én láttam Öt! ... Ne szóljatok! . . . ügy bánt hitlenségtek! . . . Ah, szegény jó asszony, Én nem csodálom Hogy láttad Őt. Kit szeretünk Sírban hogy maradjon ? . . . Attól, kit szerettél Édes szót vettél . . . Megvigasztalt bánatodban: Hogy jó Megváltód él. Jézus él! — s ma szintén — A bánat éjén — Szól hozzánk is; érti szavát Minden hiv keresztyén. Jézust újra láttad, Bár elsirattad . . . Jó szívedben Megváltónkat így feltámasztottad. Őt, kit a gyász sírnál Sziveddel láttál, A szeretet most is látja A hit világánál. II. (LXXIX. Zsolt, dallamán.) Légyen vigság, szent öröm minden szívben, Mert nagy jó hírt küldött nekünk az Isten. Feltámadunk / — lesz dicsőbb szebb jobb élet l Boldogabb hon várja hivő lelkünket . . . Megváltó testvérünk Ezt igy mondá nékünk
