Dunántúli Protestáns Lap, 1894 (5. évfolyam, 1-52. szám)
1894-03-11 / 10. szám
159 DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP.- Visszalépés. A somorjai ev. ref. egyház tagjai az üresedésben levő lelkészi állomásra egyhangúlag meghívták Végh Béla s.-lelkész urat, a ki az iránta nyilvánuló szép bizalmat el is fogadta, s ennek következtében a kamocsai lelkészi állásra jelöltek sorából kilépett. — A debreezeni országos tanszerkiállitás. Már a múlt évben indult meg Debreczenben ama helyes és pártolásra méltó mozgalom, hogy városukban, mely századokon át volt a magyar nemzeti kultúrának legfőbb terjesztője s most is egyik legkiválóbb góczpontja, országos tanszerkiállítást rendeznek a most folyó 1894-ik évben, melynek czélja „Debreczen szab. kir. városa összes tanintézetei megismertetése mellett az egész ország iskolaszereinek úgy csoportosított bemutatása, hogy az összes különféle szakű és jellegű tanintézetek tanszerei lánczolatos összefüggésükben és egymásra vonatkozásukban, egyszersmind szakok szerinti beosztással legyenek összeállítva, úgy az áttekinthetés, mint a könnyebb és tüzetesebb elbirálhatás és a különböző iskolák tanitásmódjának és eszközeinek lehető egyeztetése czéljából, és pedig nem üzleti érdekekben czégekként, hanem szakcsoportositás «Ive szerint összefüggő rendszerben. A debreezeni országos tanszerkiállitás czélja végül előkészíteni az utat ama nagy nemzeti míiléniumi kiállításhoz, melyen hazánk közoktatása s ezzel magyar nemzeti nevelésünk (keletkezése, fejlődése és jelenlegi állapota feltüntetésével) teljes képben lesz bemutatva. Hogy azonban a nagy, és nemzeti életünkben korszakot alkotó ünnepélyen méltóan legyen nevelés- és oktatásunk képviselve, elodázhatlan szükség az, hogy megelőzőleg országos tanszerkiállitás rendeztessék és ezen tanulmány tárgyát képezze a milleniumi kiállítás közoktatási anyaga. E nagy előkészitő munkálat helyéül nincs méltóbb hely, mint Debreczen, melynek hazafias áldozatkészsége mind azon tanintézeteket megteremtette, melyekkel hazánk főbb városai bírnak, de a mig egyfelől egyetlen város sem hozott s hoz ma is oly nagy áldezatokat a tanügy oltárára, mint Debreczen, másfelől egy hely sem képez hazánkban oly tanügyi és nemzeti közművelődési góczpontot, mint városuk Debreczen. Annyival is inkább, mert százezrek állanak rendelkezésre, sőt a közmozgalom újabban reményt nyujtóan oda irányul, hogy a teljes pliilosophiai facultás mellett tanárképző intézete, s ezzel csonka egyeteme fejlesztessék Debreczennek már a legközelebbi években. Az oktatás-történeti adalékok sokasága mellett Debreczen még a nemzeti művelődésnek más jelentékeny történeti gyűjteményével is szerepelhet országos kiállításukon: ha bemutatják ott Debreczen irodalmát, az első nyomdák működése idejétől máig Debreczenben szerzett s Debreczenben nyomatott (legnagyobb részt tanügyi) irodalmi termékekben. A debreezeni országos tanszerkiállitás mindezeknél fogva nemcsak országos jellegű, de egyetemes vonatkozású szakkiállítás lesz, és ezen találkozója a különböző jellegű és fokú tanintézeteknek immár elodázhatlanul szükséges“. Ez elvek alapján a kiállítás eszméje most már a megvalósulás stádiumába jutott s folyó év augusztus 18-ikától szeptember 2-ig terjedőleg okvetlen megtartatik és pedig bizton várhatólag nagy sikerrel s hazai tanügyünknek nagy hasznára. Már megjelent a részletes tervezet is, mely 160* főbb vonásaiban — igen helyesen — alkalmazkodik az 1896-ban tartandó millenniumi nagy kiállítás tervéhez, így tehát a debreezeni orsz. tanszerkiállítás tárgyai következőleg osztatnak fel: I. 4 főcsoport. A különféle fokú és jellegű iskolákra vonatkozó kiállítási tárgyak összefüggő rendszerű kiállítása, az iskolák egymáshoz való viszonya szerint, valamint az egyes tárgyaknak összefüggésökhez képest együttes rendezésével. (Az e főcsoportba a rendezőség által beosztott tárgyak térdíjmentesek.) II. Népoktatás. III. Szakiskolák. IV. Középiskolai oktatás és ezzel kapcsolatosan a tanárképzés. V. Tankerületek vagy vidékek szerint csoportosított kiállítás. VI. Testi nevelés. VII. Tanszergyárosok-, iparosok-, kiadók- és kereskedőknek ezégek szerinti kiállítása. VIII. A külföldi tanszerkereskedők, iparosok és gyárosok kiállítása. (Versenyen kívül.) — Vallási türelmetlenség. Ez alatt a hangzatos czím alatt támadja meg az „Esztergomi Hírlap“ ez. helyi újság az oda való ref. lelkészt, Gartsik N. Sallay Istvánt, a miért dr. Fehér Gyula esztergomi plebánust két Ízben való elkeresztelésért a városi kapitányságnál följelenteni merészelte. Annak felsorolása után, hogy az esztergomi kalholikusok mily türelmet és előzékenységet tanúsítottak református polgártársaik iránt, felhívja ez utóbbiakat, hogy gondoskodjanak papjuk türelmetlenségi ösztönének békóba veréséről. E dolgokat olvasva egyszerre belátja mindenki, hogy az „Esztergomi Hírlap“ is ama sajnálatra méltó nyomtatott papirosok közé tartozik, melyek némi okokból papi kegyekre vadásznak s minden alkalommal kénytelenek az ultramontán kathekismus értelmében valótlanságokat állítani s gyengébb felfogású olvasóik tévútra vezetését megkísérteni. Ezért állítja perfid módon szembe a katholikusok előzékenységével mint türelmetlenséget a ref. lelkésztől indított elkeresztelési pert. Csakhogy ez a két dolog nem állítható párhuzamba, mert az Esztergomi felvilágosult katholikusok előzékenységét odavaló ref. hitsorsosaink bizonyára mindig hasonló előzékenységgel és szeretettel viszonozták, de ebből nem következik, hogy egyes türelmetlen papok törvénytelen erőszakoskodásait tűrjék. Csak kötelességét teljesité tehát az odavaló ref. lelkész, mikor hazánk törvényei értelmében egyházunk jogait védte. Érdekes még különben, hogy a kapitányi hivatal felmentő Ítéletet hozott a plébánusra nézve az egyik elkeresztelési ügyben azon az alapon, mert az elkeresztelt kis leány anyja sveiczí származású s igy keresztlevelében a vallás rovatában Zwingliana-nak van jelezve. Minthogy pedig Magyarországon nincs Zwingliána felekezet, tehát nem is alkalmazható reá a 68-iki Llll-ik t. ez. Mi pedig azt mondhatjuk erre: ez az eset is mutatja az egyházpolitikai javaslatok minél előbbi megvalósításának szükségét, mert ha ez a mostani állapot sokáig tartana, hát utóbb már a város-kapitányok egy része is egyéb fontos dolgai helyett dogma-fejtegetésre pazarolná idejét. -Lap tulajdonos és felelős szerkesztő : NÉMETH ISTVÁN. Az előfizetési pénzek, megrendelések és reclamatiók BORSOS ISTVÁN főmunkatárs nevére czimzendők. Pápán, 1894. az ev. ref fötanoda betűivel ny. Kis Tivadar.
