Dunántúli Protestáns Lap, 1894 (5. évfolyam, 1-52. szám)

1894-03-04 / 9. szám

135 DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LÁP. 136 a tisza virág röpködését, melynek élte csak nehány órat csak egy röpke pillanat, sírja a folyamok lágyaD zsongó habjai! vagy ott a várkastély mohos falainál ... ott a szá­zados fák árnyában, mintha szellemek lengettek volna körül . . . mintha kikeltek volna sírjaikból vallásunk . . * hazánk lelkes bajnokai . . . kik győzelemről győzelemre hordozák fényes zászlóikat, a Rákócziak, Bercsényiek Lorántfi Zsuzsannák dicső alakjai. És te alma mater . . több mint háromszázad viharát diadalmasan megállóit fő­iskola, kit nem birt eltiporni a felekezeti szükkeblüség ádáz vihara, ki habár vándorolva is magaddal vitted ta­nulóidat, tanáraidat, s még számkivetésedben is ... . a dicső . . . meggyőzhetetlen főiskola voltál, kinek emlőjén annyi ezerek — nem — százezerek növekedőnek... hogy tudnálak elfejteni téged Ó-Collegíumoddal — melynek pala­fedele mintha csak daczolni akarna az idők viharával, régi idők tanújaként oly beszélőleg tekint le ránk, — díszes új épületeiddel, hol a modern, kor igényeinek megfelelő termek fogadják az odasereglő ifjúságot. . . s melyekben mintha csak most is hallanám a reggeli 7 órai előadás megkezdése előtt felhangzó ének szavait: Jövel Szent Lé­lek Úr Isten, Töltsd be sziveinket épen; mintha csak lát­nám a tanárok tisztes alakját, majd a Dogmatícát magya­­rázva lelkesedéssel, tűzzel .... a végén hatalmas élje­nekre lelkesítve bennünket; majd az erkölcstant fejtegetve ékesszóló erővel, az Egyháztörténelmet tárgyilagos komoly­sággal, s még a száraz és unalmasnak látszó Exegesi­­sekbe is lelket, életet lehelve! Egyszóval, nem tudok én onnan feledni semmit . . . a képzelet szárnyán el-el merengve, ma is vissza gondo­lok . . . ti megszentelt helyek rátok! S ez az édes visszaemlékezés ., . melly örömmel di­csekszik szeretete, tisztelete kedves tárgyával, adott bá­torságot arra, hogy megszivlelésül, tanításul, ha bár csak rövid vonásokban is, e becses lap hasábjain nehány fi­gyelmet érdemlő mozzanatot említsek a sárospataki főis­kola életéből. Valóban a szegények iskolája az. Maga a város nem nagy, sőt kicsinynek mondható, lakosai is legnagyobb rész­ben szegény sorsú, kisebb földmivelők . . . mégis az ön­­fenntartás talán egész Magyarországon kevesebbe, cseké­lyebbe nem kerül; havonkénti 6—10 forintért teljes ellá­tást .. . lakást, tisztességes kosztot kapott az én időmben a tanuló. .. Igaz hogy a lakás csak a puszta négy falból áll, melybe a legszükségesebb bútorokat kinek-kinek gus­­tusa, illetve budgetje szerint magának vagy a többi tag­társakkal együtt közösen kelle megvennie. Talán éppen a város kicsisége okozza vagy talán azért adhatnak min­dent aránylag oly olcsón, hogy sokan kénytelenek együtt lakni. Van olyan közönséges földmives ember háza, mely­ben 26—30 tanuló lakik egy udvarban, s daczára ennek, úgy a tanulás eredménye ,valamint az erkölcsi magavise­let — tapasztalás után mondhatom — megállja helyéta ha­­son intézetek versenyében, sőt a legutóbbi 1892-iki mi­nisten jelentés szerint a sárospataki főiskola egyike az ország legkitűnőbb középiskoláinak s minta tanintézetnek nevezhető. Azt hiszem emez eredmény elérésére az inté­zet szellemén kívül nagy mértékben befoly azon körülmény, hogy a szomszédos megyék tehetséges, reményre jogosító gyermekeit, ha még oly szegények is, bátran küldhetik az oskola, az alma mater tápláló kebelére, hiszen ott az arra utalt úgyszólván teljesen ingyen tarthatja fenn magát. — A hol 5—6 lakik együtt, vagy ha vagyonosabbak 2-3, azok egy kisebb tanulónak, sokszor fel egész a 6-ík osz­tályig, ingyen adnak helyet, ellátást, a miért a szobát rendbehozní, ruhákat tisztán tartani, s az ételeket a ház­hoz — vagy behordani tartozik. — S hány közhaszna embere a társadalomnak kerül ki ezen u. n. dárdátok­ból, kik mindamellett is sohasem panaszkodnak házi ura­ikra, „megosztván azok velők utolsó falatjukat is. — Egy nagyobb sereg a convictusban, hol 100—120 ingyenes hely van legalább is, részint mint terítő, részint mint alapít­­ványos talál tisztességes ellátást. — S hol vannak még a legátiók . . . mikor a kassai . . beregszászi stb. legátusnak 80 — 100 frt dagasztja különben lapos erszényét, s hor­dozza 0 Uraságát a város ftakkerese! S az alapítványok, ösztöndíjak, melyek mindenki által elérhetők . . . leg­feljebb kissé szorgalmatoskodní, tanulni kell érte. S a nemes verseny ki is van fejlődve úgy a gimná­ziumi, mint az academiai ifjúság körében. — Az én osztá­lyomban 42-en voltunk harmad éves theologusok, s azok közt 20 kitűnő, s jó lélekkel mondhatom, hogy mind meg­érdemelte, mert bizony bizony mondom, sokszor katedrából nem hangzik el a beszéd oly tökéletesen ajkainkról, mint ott, egyik-másik, igazi nemes hévvel a feltett kérdést előadta. S itt mellesleg jegyzem meg mint egyik alapvo­nását a tanulóság közt uralkodó szellemnek, hogy a 20 közt egyik sem volt első vagy utolsó; legátió választáskor mind a 20 név egy kalapba dobaték s kinek neve elsőnek lett kihúzva, az leve a boldog .... a kassai legátus! — Útja van állva a kenyéririgységnek, s ugyanazon jótétemény­ben többen az érdemesek közül részesülhetnek. Igazán dicsérendő jellemvonása az ifjúságnak ez a nemes verseny, ez a lankadni nem tudó törekvés, mely sohasem érte be a tanteremben elhangzott magyarázatok­kal, hanem keresett, búvárkodott tovább. S mily gazdag kincses bányája az önmivelődésnek állott a törekvő ifjút előtt a páratlannak mondható főiskolai könyvtárban, 30—40 ezer könyvével, a régi és az uj idők legjelesebb termékei­vel. — Vastag fóliansok, kemény bőrbe kötött régiségek sorakoznak ott a nagy díszes könyvtár teremben az újab­bak elegánsabb, díszesebb alakjaival, közbe egy egy dí­szes mellszobor ... az oskolával elválhatlanul összeforrott». Vay család hírneves szobrászának Vay Miklós bárónak ajándéka, egy-egy értékes festmény nagy embereknek nagy tettekre serkentő alakjai!! S mellette ott az ifjúsági könyvtár több ezer darab­bal, a kaszinó, melybe kiki megtalálhatja az ízlésének megfelelő lapot, az összes theologiai — a különböző irány» napilapok, jogtudományi közlöny, természettudományi stb.. szaklapok állanak rendelkezésére az olvasni szerető ifjú­nak ; ugyanott a sakktábla is, hogy csendes szórakozásá­val vonja el a talán különben szórakozást más helye» kereső ifjúnak figyelmét. Ott az academiai — a gimnáziumi önképző kör, melybe* különösen az elsőbe , csaknem minden jogász vagy theologus beiratkozik, s hol, mint ez más önképzőkörök­nél is szokásban van, irodalmi kísérletezések, szavaltatok^

Next

/
Oldalképek
Tartalom