Dunántúli Protestáns Lap, 1894 (5. évfolyam, 1-52. szám)
1894-02-18 / 7. szám
101 DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP 102 üdvös eredményét láthassa, mely célból a jelzett sok garat közül legalább egy párt kihagyni szíveskedjék. Kis Gábor A tökéletes vallás *)■ »A keresztyén vallás, történeti oldalát tekintve, a levegőben lebeg mindaddig, mig el nem ismerik róla, hogy a többi vallás, hozzávaló lényegi viszonyában, negatív vagy positiv előkészítője annak. Dorner. »A keresztyén vallás dicső volta nem abban áll, hogy a többi vallások nem hasonlíthatók hozzá, hanem hogy azoknak tökéletes bételjesedése.« Jowess. »Csak az kárhoztatja a keresztyénséget, a ki nem érti.» St. Hilaire. Nem mulaszthatjuk el megemlíteni a napi irodalom ama többé-kevésbbé kifejezett irányzatát, hogy minden vallást, köztük a keresztyént is, csaknem egy színvonalra helyeznek, s különösen úgy foglalkoznak velők, mintha mindannyija az egyazon gyökér: az ember vallási tehetőkének hasonló kinövése lenne. Ezen irányzatnak segítségére volt a vallások tanulmányozásának összehasonlító módszere, mely a világ különféle vallásai között létező nagyszámú hasonlóságokat feltárta, de a mely mindeddig adós a lényeges különbségek feltárása, analizálása és meghatározásával. A régészeti kutatások felmutatták az egymástól nagyban elkülönített vidékeken található számos szokás, hagyomány és hit közös eredetét. A történeti tudomány sokat tett arra, hogy föltüntesse azt a processust, a melyen egy durva, barbár törzs finomultabb és magas műveltségű nemzetté fejlődhetett; s ha látjuk, hogy az olyan rendszerek, mint a mi polgári alkotmányunk, a törzsfőnökök teljes despotísmusából miként alakultak fokozatosan : öukénytelenül elménkbe ötlik: vájjon a legtökéletesebb vallási rendszerek is nem igy fejlődtek-e ki, más hiján, csupán az emberi természetben és egyedül a természeti törvények által kormányzott történetben adott segédeszközök által ? Amint az ember beszélő képességgel teremtetett és ösztönnel s hajlammal, mely sürgesse, hogy lépjen közösségbe embertársaival, de egy meglevő nyelv nem adatott néki, vájjon vallási szerzeménye nem hasonló nemü-e ? Amint bizonyosan alkot vala maga számára nyelvet, mely az ő körülményeihez elégséges és alkalmas arra, hogy minden szükséges időben tényleges közösségbe jöjjön embertársaival: szint’ igy nem elegendő-e az, hogy bir vallási tehetékkel, mely képesíti az Istennel való társas viszonyra és bizonyára talál maga számára olyan nyilatkozati módot, mely nincs nem tetszésére és nem érthetetlen annak, a ki a tehetéket beleplántálta volt ? . . . Ezen felvétel bizonyára sokkal érdemesebb a vitatásra, mint a múlt században elfogadott ama theoriák, hogy a vallást a félelem vagy a papok furfangja hozta *) Részlet Marcus Dods D. D. «Mohammed, Buddha and Christ« ez. művéből. létre. Ma általánosan el van fogadva, hogy a vallás egyetemes, és egyetemes lévén, szükséges; hogy a láthatatlannal és természetfelettivel való közlekedést fentartó teheték az emberi természet lényeges része *). Abból, hogy az emberiség általában él valami féle élelemmel, azt következtetjük, hogy az étel szükséges és hogy az embernek azt feldolgozó képessége lényeges része természetének. Hasonlókép, midőn azt találjuk, hogy némi csekély kivétellel minden embernek van egy vagy más forma vallása, azt következtetjük, hogy a vallási teheték lényeges része az emberi természetnek, és valami módon mindég nyilvánul. Hogy Renan szavait idézzük, kit nem gyanúsíthatunk a tárgy iránti jogosulatlan vonzalommal: „Az-e a vallás rendeltetése, hogy elenyésszék, mint a varázslókról, boszorkányokról és kísértetekről való téves népfelfogások? Semmikép sem. A vallás nem nép csalódás, hanem az emberek által érzett és kifejezett nagy és benső igazság. Az összes symbolumok, mik a vallásos érzelem kiábrázolására szolgálnak, tökéletlenek s az a sorsuk, hogy egymás után félredobassanak. Az igazságtól pedig semmi sincs oly távol, mint azok álma, kik a tökéletességre jutott emberiséget vallás nélkül levőnek képzelik. Az ellenkező gondolat az igaz. A haladás hatása nem semmisíti meg vagy gyengíti el az emberiségben a vallást, hanem kifejleszti és öregbiti azt“ **). S valójában Ciceró is előre látta, hogy az idő csakis tisztítandja és állandóbbá teendi a vallást. „Mi látjuk — úgymond — hogy a képzelődések és merő vélekedések elmúlnak és eltűnnek. Ki hisz ma a Centaurusban vagy Chimaerában? Melyik anyóka oly egyiigyü, hogy aggódjék mostanság a pokol rettenetességei miatt, a mely valamikor mindenkinek hitét képezte? Mert az idő a vélemények koholmányait megsemmisíti, a természet határoznianyait pedig megerősiti. S ennélfogva az istenek tisztelete és a vallások szentsége, a mi országunkban és másokban naponta erősbödik és tisztul ***)“ „A mint jobban-jobban ismertek lesznek előttük az összes vallások eredeti alakjai — mondja egy másik vizsgálója e tárgynak — láthatjuk, hogy a természet kategóriái alá esnek, s kevésbé az elme vágj szabadakaraté alá. A vallások, a nyelvekhez hasonlóan, minden embernek sajátját képezik mindenütt, mert szoros egymásra hatásban vagy összeköttetésben vannak a politikai és családi élettel. Felületes és önkényes magyarázat mondhatja róluk, hogy egy bizonyos ős eredeti kijelentés elfajulásai vagy a varázslók és papok rábeszélő mestersége alkotta csalások ****)“. A vallást tehát akként határozhatjuk meg, hogy az megelégiti azon tehetséget, mely a természetfelettivel foglalkozik. Lactantius etymologiai meghatározása, mely azt mondja a vallásról, hogy az által összeköttetésben vagy összekapcsolva vagyunk Istennel, akár helyes vagy téves etymologiailag, igaz definitio. Newman meghatározása is gondos és szabatos: „Mi a vallás, hanemha a köztünk és *) Lásd Fairbairn »Studies« 303. 5, **) Rénan »The A postles« (a £■) 286—7. 1, ***) De Nat. Deor. II, 2 .— ****) Jowess; »St. Paul ’s Epistles«, II. -437. REFORMÁTUS FŐISKOLAI KÖNYVTÁR PÁPA 7*
