Dunántúli Protestáns Lap, 1894 (5. évfolyam, 1-52. szám)
1894-02-18 / 7. szám
Ötödik évfolya m. 7- szám. Pápa, 1894. február 19. DUNÁNTÚLI-K ELŐFIZETÉSI DÍJ: Helyben és vidékre postai szétküldéssel egész évre 4 frt, félévre 2 frt. Az egyház és iskola köréből 5(6 MEGJELENIK MINDEN VASÁRNAP. ÄHIRDETESEK DIJA: 4 hasábos petitsor többszöri közléséért 5, egyszeriért 7 kr sorja. Ezenkívül bélyegdíj 30 kr-5(6 TARTALOM: Ismertetés. Kis Gábor. — Tökéletes vallás. Miklós Géza. — Könyvismertetés. Vigasz a siralom völgyében. Osváld Kálmán. —• T á r c z a. Szabó Imre halálára. Osváld Kálmán. — Az arácsí reformált egyház múltja. (Vége.) Tliury Etele. — Vegyes közlemények. Ismertetés Az egyetemes konventünk által a ref. egyház egyetemes leltárának előkészítése czéljából kinevezett héttagú bizottság a Dunt. Protestáns Lap szerkesztőségéhez is megküldötte tervezetét, annak indokolását a Jelentő ív és utasításainak mellékletével együtt. Úgy hiszem, nem csalódunk, ha ezen kiváló figyelmet úgy értelmezzük, miszerint a munkálat felett igénytelen véleményünket szabad leend nyilvánosság elé bocsátani. Alig találkozik ref. egyházunkban kebel, mely egy rég óhajtott szebb jövőnek ezen tavaszi fecskéjét örömmel ne üdvözölné. Jól esik érezni, hogy azon jég szemfedél, mely e tekintetben ref. egyházunk életére oly súlyosan nehezedik, végre valabára megmozdul. Nem helyeseljük ugyan, ha lelkész felavatásaink alkalmával, vagy uj lelkészek hivatalba behelyezésénél, vagy egy-egy lelkészül rsunk koporsója felett, a beszéd legbővebb tartalma a protestáns lelkészek mostoha sorsának sötét rajzolásával foglalkozik; de most midőn épen anyagi helyzetünkről van szó, lehetetlen aggály nélkül tekinteni azon hátrányokra, melyek egyházi életünk látterén, nem egy vidéken elszomoritólag mutatkoznak. „Nincs szó sem tartomány holott e tudomány nem predikáltatnék“ Egyházi úgy mint világi lapjaink tele vannak különbnél különb hivatalok fizetésjavitásaival; nyugdíjról beszélnek mindenütt; — korpótlék, drágaság pótlék, lakbér pót-lék sorba járják a hivatalnokokat, de ezekről kálvinista egyházunk hivatalnokainak még csak álmodni sem lehet. Úgy vannak velek, mint a szárazsággal vert földje végénél álló földmives, ki a szomszéd határban elvonuló csendes zápornak csak suhogását hallja. Egyházi díjleveleink özönvíz előtti állapotokról tanúskodnak az ő nehány font fagygyu, nehány font só, nehány font hús, néhány marok kender és nehány forint készpénz fizetéseikkel. Ezekhez járul még igen sok helyen az az alárendelt állapot, a mint a fizetéseikhez jutnak az egyházi emberek. Azt sem titkolhatjuk, hogy nagy része azon lelkésztársainknak is, kik kedvezőbb sorsuak látszanak örvendeni, rusztikálás utján szerezték meg a paízsos férfiúval való győzelmüket. Ide járul népünknek jó csomó ellenszenve a fizetés irányába, s az a sok helyen konvenció leszállításra törekvő hajlam stb. Azok az evangelizáció úttörői, kik oly nemesen küzdenek és haladnak az emberiség szent célja felé, midőn testvéreiket sorakozni és tettre buzditani törekesznek, sziveskedjenek magas lelkesedésüknek közepette vissza tekinteni, mily soványan élelmezett és rosszul felszerelt tábor áll utánuk. Igaz, hogy a negyvennyolczas honvéd talpnélküli lábbeliben és egy szál köpenyben megállt a fagyos rög tetején és küzdött és győzött ; erre a lelkesedés pillanata megteremti az erőt, de egy életet igy eltölteni lehetetlen. Bölcsen jegyzi meg a tervezet (1.1 sor 13) „hogy az egyházak vagyoni állapota, a lelkészeknek és tanítóknak, a kor viszonyaihoz mórt fizetésük szolgálnak alapul egyházunk fentartásának és élőhaladásának.“ V7 AMÁIIÍLI El MF. EliMlEE. HIVATALOS KÖZLÖITE.
