Dunántúli Protestáns Lap, 1894 (5. évfolyam, 1-52. szám)
1894-02-11 / 6. szám
DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 92 Hl tyolat- és egy gyolcs keszkenőből, két szőnyegből, és végezetre a keresztelő edényekre nézve egy kétfejü sast mutató föld korsóból és egy ólom tányérból, mindezen készületeket mondom — a gondos elöljárók bátorságos helyen előre elrejtették és a ragadozó kezektől megőrizték. Mindazonáltal a régiség miatt nagyobbrészint ezek is megemésztettek. Az ekklésia ezüst poharát a Vechelius família hová tette, hová nem ? senki sem tudja és egyéb nem is maradt meg a restaurait ekklésia számára, mint a födeles kőkorsó, két ólom tányér, két sávolyos abrosz, a keresztelő konó, egy selyem és más patyolat keszkenő megtaláltatott. Ezen gyászos esettől fogva a maga bánatos keserűségeibe közel 30 esztendőkig el volt temettetve árvaságra maradott szegény ekklésiánk; a lelki éhség miatt elepedt lelkek ide s tova bujdosván, idegen helyeken keresték a mennyei eledelt. Valamennyire ugyan meg vigasztalódtak, hogy a füredi anya ekklésia szárnyai alatt ismét menedék helyre találtak, de megint a keserűségtől újra elborittattak, midőn a régi szabadságnak arany idejéről megemlékeztek, midőn az egy ideig nyakukon ülő pápista plebánusoktól kisértgettettek, és midőn ezeknek, ha bár semmi szolgálatjukkal nem éltek is, szolgálni és stólát fizetni köteleztettek. Az ily sanyarú szorongattatások között végezetre a sürü könuyhullatás, a gyakori buzgó sóhajtás és az elepedt lelkek forró esedezései megnyitották a szánakozó egeket és az isteni gondviselő könyörületesség szabadulást és vigasztalást szállított alá ezen gyülekezetre. Mert kegyes fejedelmünknek, felséges második Józsefnek igazság szerető szivét nem csak arra birta, hogy megengedje, hogy minden keresztyén helyek templomokat építsenek, hanem hogy maguknak belső személyeket is vigyenek. Mely kegyelmes engedelemmel e mi arácsi gyülekezetünk is élni óhajtván : a kövesdi, csopaki és paloznaki árva ekklésiákkal *) együvé állottak és elvégezték magokban, hogy prédiká*) A Kövesd-Csopak-Paloznakon lakó reformátusok 1802-ben váltak el Arácstól s egyesültek anyaegyházzá, mint társ egyházak, a mikor nemesi telket vettek Kövesden s arra templomot és paplakot építettek. Hajdan mindegyik anyaegyház volt s külön prédikátorokat tartott. Fent maradt emlékeink Kövesdről legkevesebbet szólnak. Lampe-Ember (Histor. ecclae reftae 657 1.) Csopakot és és Paloznakot. mint anyaegyházakat említi. 1614-ben Molnár Mi. hály volt papja (Fabó: Codex Diplom.) Tholnay István a veszprémi egyházm. esperese csopaki prédikátor volt 1630 előtt. Minden jel arra mutat, hogy a kövesdiek együtt tartottak lelkészt a csopakiakkal, s a templom, paplakás Csopakon volt. A XVII. századból nem ismerem többi lelkészeit. 1731. Terestyén János, 1714 Hőből Gáspár volt lelkésze. A felsőörsi ref. egyház anyakönyve 11- lapján Galgóczi Mihály azt Írja, hogy őt 1750. február 12-én Keresztúri Tuba István veszprémi esperes Berényi István csopaki prédikátor előtt vizsgálta meg. Paloznakon 1723-ban Veresegyházi János volt prédikátor. Szabad vallás gyakorlatától mindegyik helység 1751-ben fosztatott meg, lelkészeik, tanítóik el. űzettek Lenti István prépost által, mint ezt Pados Ferencznek 1763 évi feljegyzése tanítja. Ugyanannak egy 1775-ből való fentebb említett összeírásában ezeket olvassuk róluk: »Csopakon és Kövesen, Tettes nemes Zala vármegyében, ez a két helység, melyek egyike u. m. Csopak egy curián kívül egészen a nemes veszprémi káptalané, másika pedig curialis helység, tartottanak prédikátort, tort hoznak és templomot építenek. E végre 1782-ik esztendőben nemes Szilasy Sándor és Őri Mihály az egyesült négy ekklésiáknak képében, esedező levelekkel a Tekintetes vármegyéhez folyamodtak, hogy templom építésre és az ekklésia tanítóknak hozásukra engedelmet nyerjenek. De minthogy a vármegye tisztjei csaknem mindnyájan pápisták voltak, árva ekklésiánkat csak sovány Ígérettel biztatták és közel másfél esztendeig a vigasztaló válasznak kiadását, hol egy, hol más szin és oknál fogva húzták halasztották. Ebben a tekintetben legnagyobb akadályára volt ekklésíánknak (zalavármegyei) csicsóí plebánus, aki gyülekezetünket most tehetetlenséggel, majd sok adó hátralékkal vádolta. De mindezekben megczáfoltatván, végezetre hogy 1784-ík esztendőben Tekintetes, nemes, nemzetes és vitézlő Vechelius István, mint a királyi nemes testőrző seregnek egyik nevezetes tagja Egerszegen a vármegye gyűlésén megjelent: csakhamar a felséges consiliumnak resolutióját is a népnek nagy örömére meghozta. Már az előtt azon fundust, melyen a mostani templom és prédikátori ház állanak, nemes Szilasy István és Csik István Isten dicsősége iránt való buzgóságukból örökösen és minden fizetés nélkül által engedvén az ekklésiának , két hét alatt azon fundusun egy szint állítottak fel az egyház tagjai, hogy mig a templom elkészülne, addig is ezen a helyen gyakoroltatnék az isteni tisztelet, így előre menvén az ekklésia 1784. május 16-ik napján el is kezdődött az isteni tisztelet. Első actor volt. t. Miklós Dávid alsóörsi prédikátor ur, tanított Mikeas VII: 8. „Ne örülj az én nyavalyámon én ellenségem, mert noha elestem, de felkelek ; mikor a sötétségben ülendek is, az ur lészen nékem világosságom“ alapigéről. A másik volt t. Almási Ádám rátóti prédikátor ur. Mig rendes prédikátort hoztak t. Túró Mihály úr szolgált Füredről Arácsra, de igen kevés ideig, mert csakhamar 1784-ben t. Kábái János urat Kőröshegyről meghozta az ekklésia rendes prédikátorának. Ki is, minthogy még akkor nem volt prédikátori ház, t. Biró László taápi prédikátor úr házába szállott be, és míg a rendes prédikátori ház el nem készült, mind ő kígyelme, mind az ő utána következő prédikátor ur ezen házban laktak, fizetvén tőle esztendőnként árendát az ekkla húsz rhénes forintokat. Majd 1784-ben november 4-ik napján a templom fundameutoma is letétetett, és két esztendő lefolyása alatt tökéletesen megépíttetett. A templom elkészítésében nagy segítségére volt gyülekezetünknek a szentgáli nemes ekklésia, melynek érdemes elöljárói közel kétszáz rhénes forint értékű fát adlak, és Tettes baracskai Szűcs László mestert és csopaki templomba jártának. Turbáltatott itt az exercitium jure dominali, cum conniventia comitatus — gondolják — minden királyi resolutio nélkül, mert nem mutattak semmit is az urak in anno 1751. (virágvasárnapján). Mikor turbáltátott, ők ezt az urnák Vechelius János urnák, és az ur által méltóságos generális főcurator urnák referálták. A két helységben most is találtatott telkeknek számuk a mi részünkről. Paloznakon, Tettes nemes Zalavármegyében, mely egészen a nemes veszprémi káptalané, volt emberemlékezetétől fogva exercitiumunk. Tolláltatott jure dominali, nevezetesen, mint mondják, prépost Lenti ur által »A veszprémi ref. egyházm. levéltárából.
