Dunántúli Protestáns Lap, 1894 (5. évfolyam, 1-52. szám)

1894-12-30 / 52. szám

DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. «28 len, minémüek Laymannus és Sotus hires tudós pápista Doctorok. És azért minket is e matériában megítélni nem lehet (Folyt, köv.) Földváby László. Apróságok külföldről. Elzász-Lotharingia lakosságának körülbelül csak V5 része protestáns vallásit, a többi a katholikus. De hogy értelmesség és vagyon tekintetében, mily erősek s meny­nyire felülmúlják katholikus honfitársaikat, élénken illuszt­rálja az, hogy a felsőbb iskolákba járó 8462 tanuló kö­zül 3708 protestáns (43*9°/0) s csak 3954 katholikus (46 7n/°). Oly szerencsés helyzet ez, a mely felé érdemes minden erőnkkel törekednünk, hogy egyházunknak őt megillető befolyást szerezhessünk hazánkban. Mert bármelyik egy­ház befolyása egyenes arányban van intelligenciájával és vagyonosságával. Nálunk most a közép és felsőbb isko­lákban tanuló ref. iíjak száma alig éri el azt a magas­ságot, a mi népesség arányában megillet bennünket, nem hogy kétszeresen is felülmúlja mint Elzászban. Oroszországqau a dorpati egyetemen azt a nevezetes újítást hozták be, hogy képezdészeket is egyetemi tanul­mányokra bocsátanak. Nevezetes újítás, a mit azonban a műveltség vezérállamai bajosan fogadnak el; valamint nem tartják utánzásra méltónak a mi jószándéku, de el­­hirtelenkedett görögpótló tanfolyamunkat, a mi minden figyelemre méltó haszon nélkül csak az amúgy is égető tanárhiányt fokozza. Egyetemi tanulmányok sikeres foly­tatásához — hiába - még is csak más irányú képzettség szükséges, mint a milyet a képezde nyújt, A Párísban 1780-ban alapított „ph ilan tropikus társu­lat“ az elmúlt évben 1,549,905 ebédjegyet osztott ki, több mint ötvenezer ingyenes orvosi megvizsgálásban részesí­tette a niegbetegült szegényeket s huzamosabban orvosi­lag ápoltatott 2564felnőtt embert és 10952 gyermeket. Három menedék-házában 12,144 asszony és 2142 gyermek talált éjjeli szálast. Egy külön asylumba 246 asszony s 245 gyermek vétetett fel. Tizenhat öreg asszonyt egy kü­lön kórházban ápoltatott. Hat házát csekély árért adja bérbe szegény családoknak. E kiválóan áldásos társulat bevétele az utolsó évben 791,940 frank. Svédországban az utóbbi években az uralkodó lut­heránus vallással szemben erősen terjed a baptizmus és methodizmus. A methodisták ottani évi ért esi tője azzal di­csekszik, hogy az államegyház igen sok előkelő s gazdag tagja nagyra becsüli a methodista egyház munkáját s ne­vezetes összegekkel segíti őket. így a stokholmi szép methodista templom főleg egy gazdag lutheránus hogy adományából épült, kit egy methodista predikácziá any­­nyira megragadott, hogy több mint 20,000 svéd koronát adott templomépitésre. Az elmúlt évben 3000 uj áttérővel gyarapodtak, ügy látszik, hogy a svéd államegyház ke­belében is ssükséges lenne az evangelizálás nemes műn iájának kissé hathatósabb gyakorlása. Hogy a gazdag Amerikában a jótékonyság mily bő forrásból ömlik, mutatja a többek között a múlt hetekben elhalt kanadai senator, Ross végrendelete, melyben a kő' vetkező jótékony hagyományok foglaltatnak: Két maga­sabb iskolának hagyományozott 170,000 dollárt, a Jeffry kórháznak 150,000, három anglikán egyház mindegyiké­nek 40,000. a franczia presbyteriánus missioi egyháznak 30,000, a kér. nőegyletuek 16,000, a prot. női menedék­háznak 40.000 dollárt. Ezeken kívül a skóthoni Karluke helységnek jótékony czélokra 50,000 dollárt s egy mene­­dékházra 30,000 et. Hiszen, hála Istennek, nálunk is szép számmal akadnak nemes lelkű jóltevői egyházunknak és iskoláinknak; csakhoary ilyen gazdag forrás ritkán talál­kozik, mig odaát a másik földrészen nem tartozik a rit­kaságok közé. Egy lelkészről beszélik, hogy mikor predikácziá előtt szétpillantott gyülekezetén, a sok díszes ruházatot látva rendesen így szólott magában: „Hol vannak a sze­gények?“ De mikor templom után a perseíypénzt olvasta, rendesen csodálkozva kérdezte: „Hol maradtak a gazda­goké Bizony a perselybe és szekrényekbe még a kraj­­czárkák nagy része is csak azért kerül, mert az emberek restéinek egyáltalán semmit sem adni. Pedig az igazi jó keresztyénnek nem színből, hanem szívből kell hoznia a tőle telhető áldozatot. Egy amerikai egyházi lapból olvastam ezt a nagyon találó megjegyzést: „Meleg kedélyű, vallásos lelkipásztornak ritkán lesz rideg és vallástalan gyülekezete Nem közönséges ünnepély folyt le nov. 19-ikén az Egyesült Államok Allentown nevű városában, mikor is a 24 éves Magill Maximilián rabbi áttért a protestáns val­lásra s az odavaló lelkésztől megkereszteltetett. A zene­­akadémia nagytermében több mint kétezer ember jelenlé­tében történt ez az aktus. Az áttérő rabbi a következőleg nyilatkozott: Ezen lépést a szentirás gondos tanulmányo­zása után teszem. Arra tanítottak, bogy higyjek egy Is­tenben, áldozat szükségességében a bűnökért s hogy vér ontás nélkül nem történik meg a bűnöknek bocsánata. Most már hiszem, hogy az állat vérénél jobb is van az emberiség megváltására. Még fátyol takarja népem sze­meit, de idővel el fog az onnét távolíttatní. Ti hallgatóim nem tudjátok, mit jelent az egy zsidóra nézve, hogy Krisztust elismeri. Rám nézve azt jelenti, hogy apámnak, anyámnak és testvéreimnek mindörökre istenhozzádot kell mondanom. De bizom Istenben. A Krisztusért hozom ezt az áldozatot s benne helyezem bizodalmamat. Ezután a helybeii lelkész tartott szép beszédet, melyben kérte a megtértet, hogy hitsorsosai közül igyekezzék minél többet az igazi Messiáshoz vezetni. Majd a new yorki zsidó-keresz­tyén míssio vezetője, Marszawiak H. lelkész, a ki szin­tén áttért lengyel zsidó, intézett hatalmas beszédet a kö­zönséghez. Az érdeklődést és lelkesedést mutatja az. hogy több száz ember állva hallgatta végig a harmaáfél óráig tartó ünnepélyt. Vashington államban néhány fanatikus bolond a vi lág végét jósolja s a mi feltűnő, nem egy hozzájuk ha­sonló bolond akad a lakosok között, a ki hisz is a jóslat-B'27

Next

/
Oldalképek
Tartalom