Dunántúli Protestáns Lap, 1894 (5. évfolyam, 1-52. szám)
1894-12-23 / 51. szám
809 DÚNANTÜLI PROTESTÁNS LAP-810 a hadi terheiket a megszállott községek — barát vagy ellenség — viseljék. A csapatok a legnagyobb embertelenséggel jártak el mindenütt, a hol megfordultak. Ennek ellenében Gusztáv Adolf katonái közt a legszigorúbb fegyelmet tartotta fenn. és a fegyelem, daczára annak, hogy serege a németországi hadjárat két éve alatt sok zsoldos csapattal gyarapodott, seregében, mint azt ellenfelei is elismerték, szigorúan volt kezelve. Az engedetlenkedőket — ha kellett — súlyosan, még halállal is büntette, s az általa elfoglalt városok polgárai örömmel láthatták azt a különbséget, mely a vallásos svéd király és a liga seregei közt a magántulajdon sérthetetlenségére nézve fennállt. Többször hangoztatta: „uem viselek háborút a földmivesek ellen, sokkal szívesebben látom őket jóllétben, mintsem veszedelembe döutsem őket*). Katonáinak hűséges társa volt s azok valódi rajongással csüngtek rajta. A folytonos táborozás alatt alkalma nyilt megismerni azok gondolkozás módját, érzületét s épen azért nem zárkózott el tőlük annyira, mint az különben a fejedelmi udvarokban történni szokott. De nemcsak katonái, hanem mindazok, kik közelebbi viszonyban állottak vele, érezték azt a meleget, mely szivéből kisugárzott. Oxenstierna nemcsak mint uralkodóhoz, de mint emberhez is a legmelegebb ragaszkodással viseltetett. E két nagy alak harmonikusan egészítette ki egymást. A lángoló lelkesedést, mely a királyt gyakorta elragadta, kanczellárjának körültekintő higgadtsága mérsékelte. A király Oxenstiernalassnságán többször türelmetlenkedett; „mi lenne — kérdé egyszer — ügyeinkből, ha az én tüzem nem indítaná meg phlegmádat?“ „De hogyan állanánk — válaszolta a kanczellár — ha az én hidegségem nem mérsékelné Felséged hevét?“ A király jóízűen mosolygott hű kanczellárji megjegyzésére. Jellemének általában kiváló vonása volt a nyájasság. A bajor fővárosban, melyet 1632. május 19-én foglalt el, a lakosok — még a jezsuiták is - magasztalták nyájasságát, leereszkedését a szegényekhez, s az igénybe vett munkások bevallották, hogy saját ufóknál sohasem részesültek oly bánásmódban, amilyenre a svéd királynál találtak. Az uralkodónak és hősnek ezen szép tnlajdonait csak emelte Gusztáv Adolfnak családi élete. Anyja iránt állandóan gyermeki alázatot és gyöngédséget tanúsított: s gyakran föláldozta saját meggyőződését anyja szeszélyének, ha ez a birodalom javával egyébként megtérhető volt. Közte és neje közt a legbensőbb bizalom uralkodott s Mária Eleonora daczára természete hidegségének, rajongó szenvedéllyel viseltetett férje iránt. Ep igy valódi gyöngédséggel szerette Gusztáv Adolf leánykáját, bár reményében, hogy trónjának és dicsőségének fiúörököse lesz, fájdalmasan csalódott * **;. Ha nagy volt Gusztáv Adolf mint uralkodó, mint hadvezér s mint ember, nagy volt mint vallásos hivő is és példányképül állhat e tekintetben is előttünk. Vitézeinek keblében is törekedett az Isten félelmét ápolni. Gon*j Rühs, 289 I. **) Rühs 287. **) Gyurátz 103. 1. dósán felügyelt a közös isteni tisztelet gyakorlására- Minden ezrednek volt rendes lelkésze, ki az összegyűlt legénységgel és tisztekkel naponként reggel, este könyörgést tartott. A vasárnapot a sereg teljes szertartás mellett énekléssel, imával, egyházi beszéd hallgatásával ünnepelte meg. Az ütközetet is istenitisztelet előzte meg, melyen a lelkészek mintegy felavatták a fegyverbe öltözött népet a harczra. Külön ímaköuyvet is nyomatott a király, serege s/ámára, a melyből az egyén magános óráin lelki épülést meríthetett. Vallásossága, mely ment volt a más felekezetüek iránti türelmetlenségtől, adott erőt súlyos helyzetében, midőn 15.000*nyi emberével partra szállott, s midőn ellene a ligának 160,000 nyi fegyveres ereje állott ; vallásossága mentette meg az elbizakodottságtól, midőn másfél évi dicsőséges hadjárat után ellenfelét teljesen lealázta s zászlóit dicsőségesen lobogtatta a balti tenger partjaitól & Rajnáig s Bajorországig. A hőst, ki nem kerülte, hanem kereste a golyók tüzet, a-veszélyek közt rendeltetésének magasztos volta le kesitette. s fáradalmaiból a vallás szelíd szava adott neki enyhülést. Gusztáv Adolf szeretett imádkozni s midőn keble telve volt áhítattal, megpendítette a vallásos költő lantját is. A lützeni csata előtt is — mint föntebb említettük — Luther örökszép éneke mellett, saját szerzeményét is énekelte, melyet — gyönge fordításban bár — legyen szabad befejezőül bemutatnom. Ne csiiggedezz kicsiny csapat! Vigasztalódjál, mert ügyed Bár az ellen mint áradat Az Istené, O elvezet Megrontásodra vágyik, A győzelemre Téged: Keresve vég veszélyedet, Gideonját elküldi majd Mitől szived borzad, remeg, Kit O ismer, az minden bajt Ne félj, nem tart sokáig. S vészt elhárít felőled. A mily igaz, hogy Isten él. Ördög, világ, pokol — ne félj — Ezeknek nincs hatalma; Majd földre buknak botorul, Mi az Úrral, velünk az Ur — Föl, föl a diadalra! Dr. Antal Géza. A nagy-kálnai tanitóválasztás. Megejtetvén a kitűzött időben a nagy-kálnai tanitóválasztás, beadatott a szabályszerű formalitások között & választás ellen a fellebbezés, kiküldetett a vizsgáló bizottság. Ezen bizottság, ha jól tudom, be is küldötte már a vizsgálati jkönyv kapcsán véleméuyes jelentését, mely szerint — ha ugyan jól értesültem — semmi okot nem talált a választás megsemmisitésére s kéri, hogy ezen választás megtörténtnek tekintessék. Teljes tisztelettel adózom a vizsgáló bizottság véleménye iránt, mert jóhiszeműsége s igazságszeretetébea parányi okom sincs kételkedni. Megengedik azonban, hogy e tárgyban én más véleménynek adjak kifejezést Itt egy alapjában véve nagyon fontos körülmény áll előttünk, a melyre a fellebbezés mint bázisra kelyezfce-
