Dunántúli Protestáns Lap, 1894 (5. évfolyam, 1-52. szám)
1894-12-23 / 51. szám
Ötödik évfolyam. 51. szám. Pápa, 1894. deczember 23. ELŐFIZETÉSI DU: Helyben és vidékre postai szétküldéssel egész évre 4 írt, félévre 2 frt. Az egyház és iskola köréből AIKillLI MI ECÍHiZKEfi. HIVATALOS ÉlM í. HIRDETÉSEK DIJA: 4 hasábos petitsor többszöri közléséért 5, egyszeriért 7 kr sorja. Ezenkivül bélyegdíj 80 kr. MEGJELENIK MINDEN VASÁRNAP. TARTALOM: Karácsony ünnepe. Borsos István. A keresztyén élet eszménye Müller K. után.—s. — Gusztáv Adolf. Dr. Antal Géza. — A nagy-kálnai tanító választás. A — T á r c z a. Karácsonykor. Fiilöp József. — Ba latonmelléki egyházaink szenvedései a múlt században. Földvári) László. — Vegyes közlemények. Karácsony ünnepe. Ismét elközeledett keresztyén egyházunknak amaz ünnepe, mely leginkább hat mindnyájunknak szivére és kedélyére. Feltűnik képzeletünkben a betlehemi jászol, benne a kisded Jézussal, kinek minden mozdulatát anyjának őrködő, szeretetteljes tekintete kisóri; megcsendülni halljuk a mennyei karok mistikus énekét, a mint hirül adják a pásztoroknak a világot újra szülő nagy eseményt; halljuk a felséges szárnyalásu szavakat: „Dicsőség a maqasságos mennyekben Istennek, e földön békesség s az emberekhez jóakarat! Majd feltűnnek előttünk a napkeleti bölcsek tisztes alakjai, kik csodálatos égi hatalomtól vezetve hódolni jönnek a kisded lábaihoz. Csodálatos, megragadó képek; alkalmasok arra, hogy még a köznapi élet vásárjában meg' keményedett s csak a saját haszna után rohanó ember keblében is fellobbantsák a szeretet áldó melegének szikráját s-szelidebben hangolják rideggé vélt kedélyét. S a jászolban feküvő Megváltó igy szótlan ajakkal is a szeretet annyi áldásos megnyilatkozásának lett forrásává, a menynyit a világ összes bölcsei együttesen minden theoriáikkal létrehozni nem képesek. A középkor legsötétebb éveiben, mikor legjobban dühöngött a durva erőszak s kíméletlenül gázolt a gyöngébbek és védtelenek fölött, ezeknek némi védelmére bizonyos napokat, az isteni béke napjait állapították meg, melyeken senkit sem volt szabad bántalmazni. Napjainkban már Megváltónk isteni tudományának segélyével odáig ugyan eljutott keresztyén társadalmunk, hogy körében a gyengéket védtelenül öldökölni nem lehet: de az emberek szivében rejtőző számtalan gonosz indulat ezer meg ezer módot talál, hogy, ha öldöklő kézzel nem rohanhat is érdekeinek akadályára, mosolygó s barátságot színlelő arczczal készítsen számára fájdalmat, veszedelmet és romlást. Fájdalom, a világ még most is szomorú harcztér, telve sebesültekkel és haldoklókkal; harcztér, melyen az emberi gonosz indulatok ádáz dühvei harczolnak, hogy akadályozzák az isteni szeretet végleges diadalát. S ez áldatlan viszály és küzdelem közepett úgy tűnik fel a karácsony, mint valódi isteni béke napja. Ezen a napon a gonosz szenvedélyek lecsillapodnak, hogy helyet adjanak a szeretet áldó melegének, mely minden emberi lélek fenekén ott rejtőzik, bármennyire elhamvadtnak látszik is. Mindenki igyekszik örülni s másoknak is örömöt okozni. Vasburok környezi azt a szivet, mely még karácsony ünnepén sem melegszik fel s nem buzdul a szeretet áldásos munkájára. A Megváltó születésének éjjelén ég és föld ünnepelt; bölcsek és egyszerű pásztorok siettek a kisded lábaihoz, hogy tisztességet tegyenek neki. Oh Uram! Engedd, hogy lélekben mi is halljuk megzendülni a mennyei seregek dicsőséges szózatát, hogy láthassuk lelki szemeinkkel a Megváltót és siessünk mindannyian lábaihoz! Engedd, hogy ama dicsőséges szózatra keblünk minden visszás hangja elcsituljon s helyet adjon a szeretet és jóság megnyilatkozásának ! Engedd, oh
