Dunántúli Protestáns Lap, 1894 (5. évfolyam, 1-52. szám)

1894-12-16 / 50. szám

DŰNANTŰLI PEOTE 3TÁNS LAP

796-795

akkori szokás szerint, akadémikus rectornak, mely minőségben B évet szolgált.

Ezután a különféle és akkor nagyon is sokféle: tanári, esperesi és püspöki vizsgákat sikeresen lerakta s Díszeiben (Zalamegye) és Szilas Balhásnn, néh. Dabasi Halász Sámuel e. m. gondnok ur családjánál nevelősködött s egyúttal kápláni minőségben is volt néh. Kálmán Ádám szilas-balhási-, s pár hónapig Micskei Samuel enyéngi lelkész oldala mellett. 1843. és 44. években már Sz.-Fehérvárott működött, mint lelkész. Ez időben égett le az egész utczasorral együtt és épült fel újra az ottani ref. templom és papilak.

1845-ben sár-egresi lelkész lett s itt szolgált 1852-tg és közben — 1846-ban — meg is nősült, s élénk részt vett hazafias szónoklataival az 1848—49 iki mozgalmakban is. 1852—1868-ig mező szentgyörgyi pap volt; 1868-ik évtől fogva pedig a soponyai egyháznak buzgó pásztora.

Az egyházakban, a hol működött, buzgó tevékenységet fejtett ki; példák reá: a sz.-fehérvári, mező-szentgyörgyi és soponyai templomok, melyek az 6 idejében nagymérvű renovation mentek keresztül.

Egyházmegyéje is korán méltányolta tehetségeit s buzgalmát; hosszabb ideig a cenzori, majd a számvevői s taDácsbirói tisztségeket rakván erős vállaira s 32 év óta folyvást és megszakítás nélkül viselte a tanácsbiróságot és mint ilyen a mezőföldi egyházmegye t.-bíróinak Nesztora hunyt el benne.

Temetése f. hó 7-én nagyszámú közönség jelenlétében történt. A környék népe és intelligentiája, a kebelbéli lelkészek szép számmal s a szomszéd vértesaljai tractus több lelkésze jelent meg a végtisztesség tételre, leróni a tisztelet adóját. Gyászbeszédet a templomban t. Tóth Károly polgárdii lelkész tartott fölötte I. Péter 2-4. alapján. Jól kidolgozott és hatással előadott beszédben méltatá az elhunyt érdemeit. A sirnál káplánja t. Borsos István mondott végső Isten hozzádot egy lendületes beszédben.

S mig ő maga éltének utolsó heteiben, az élettel megelégedvén, mondogatá, sóhajtozá, midőn az aggkor és a betegség súlya alatt, — évszázad terheinek hordozására alkotottnak látszó vállai megtörtek : „Bocsásd el Uram békességgel a te szolgádat“ ! addig mi azon óhajtással váltunk meg tőle a halálban : „Add meg neki Uram a te idvezitésed örömét“ s támassz magyar Sionunkban minél több hozzá hasonló buzgó őrállót!

..................a . ... s.

K* y

VEGYES KÖZLEMÉNYEK.

— Gusztáv Adolf emlékét igen szépen ünnepelte meg múlt vasárnapon főiskolánk. A tanuló ifjúság; tanári kar s a városi müveit közönség köréből megjelent vendégek ünnepies kedélyhangulatban hallgatták dr. Antal Géza tanártársunknak szép emlékbeszédét, melynek közlését már lapunk múlt számában megkezdettük. A szintén múlt számunkban közlőit ünnepi óda, — kiliinő szavalótói előadva — valóban megragadta az egész hallgatóság lelkét. Főiskolánk egykori kitűnő növendéke, Lampérth Géza, szép költeményével is megmutatta, hogy igazi költői talentum lakozik benne s hogy volt tanárai méltán fűznek szép reményeket az ő jövendő pályájához. Az énekkar kezdette és zárta be e jól sikerült ünnepélyt

— Az ultramontánok sokat hánytorgatott loyalitása ugyancsak szépen kiütődött most, midőn 0 Felsége — mint valódi alkotmányos és népeinek boldogulását szivén hordó uralkodó — a nemzet nagy többsége által óhajtott három egyházpolitikai törvényjavaslatot szentesítette s törvényerőre emelte. A közörömöt, mit e királyi tényével keltett, s mi a kabinet-irodához intézett ezer meg ezer köszönő táviratban is nyilvánult, az ultramontánok ismeretes közlönye, a Magyar Állam, nem átalloita 0 Felsége szent személye ellen intézett durva kifakadásokkal zavarni meg. Otrombaságáért nagyon megérdemli, hogy hasonló elbánásban részesüljön, mint vele egy húron pendülő dákó román társai. S ezt — úgy látszik — most nem is kerüli el.

— Basáskodás. Ez a megfelelő szó, a mely kifejezi Szőllősy Antalnak, a mármaros-szigeti ref. lyceum kurátorának, eljárását az uralma alatt álló iskola tanári karával szemben. Az ,.0'sz. Középiskolai Tanáregyesületi Közlöny“ legutóbbi számának első czikke tesz1 országos hírűvé s egyúttal megboiránykozás tárgyává azt az eljárást, mely' mindenütt inkább eltűrhető és kimagyarázható volna, mint a mi kálvinista egyházunk és iskoláink körében. Sz. A. ur készített egy paedagogiai abszurdumokkal telt vizsgarendet, mely minden hatalmat az ő kezébe összpontosított volna. Ezt megerősítés végett felterjesztették a tiszántúli egyh.-ker. közgyűlése elé. A tanári kar 5 tagja azonban törvényadta jogához képest felebbezéssel élt ellene. Ez öt tanár közül azonban négy, Szőllősy A. abbeli fenyegetésére, hogy kenyerükkel és hivatalukkal játszanak, nevét töröltette, mikor a felebbezés a kerütettől a helyi igazgatótanácshoz észrevételezés végett leküldetett. Csak a felebbezés szeikesztŐje, Gyöngyösy László tanár nem lépett vissza. A miért aztáu az ő paedagogiai érveinek czáfolata helyett durva gorombaságokkal támadta meg Sz. A. a kerül éti gyűléshez intézett válasziratban. S mikor Gyöngyösy L., mint a tanári kar képviselője, a kerületi gyűlésen alaposan megvédelmezte felebbezósét, a dühbeborult potentát érvek helyett ismét dühös gorombaságokkal felelt a gyűlésben, úgy hogy a gyűlés tagjai elképpedve hallgatták s az ősz püspök kénytelen volt elnökileg megróni. De dühe akkor lett még csak határtalan, mikor a kér. gyűlés az ő tervezetét elvetette s a tanárnak adott igazat. Hazamenet már megfenyegette a tanári kart, hogy miért küldték fel Gyöngyösit képviselőjükül. Otthon azután az igazgatótanácscsal elhat ároztatta, hogy ezután be kell jelentenie a tanári karnak, hogy kit küld képviselőjéül, valamint a helyi ig. tanács elé kell terjesztenie jóváhagyás végett, minden a kerülethez intézett felterjesztését. Gyöngyösin pedig úgy állott boszut, hogy hamis ürügyek alatt két havi fizetését vísszatartatta. (Azóta — a mint tudjuk, — Gyöngyösy L. kikerülni akarván a szekatúrákat, átment az állam isko-