Dunántúli Protestáns Lap, 1894 (5. évfolyam, 1-52. szám)
1894-12-16 / 50. szám
793 DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP 794 társát, Gáncs Jenő székes-fehérvári lelkész a lelkészig Hauptmann János a tanítói kar nevében üdvözölték az uj felügyelőt. .Mindannyian kifejezést adtak azon reményüknek, várakozásuknak, amit az uj felügyelő személyéhez csatolnak. Hogy ezen reményük nem fog fövényen épülni ^rra nézve elég előleg lehet az a férfias szép nyilatkozat, melylyel az uj felügyelő állását elfoglalta és megköszönte. Fiatal kora daczára a szívnek mélységéből származó őszinte vallásosságáról, meleg egyházszeretetről, alapos tudásról, széles egyháztörténelmi ismeretről tett tanú' bizonyságot az ő bészéde. Valóban, ahol ilyen világiak fognak kezet a lelkészekkel és tanítókkal, ott nem kell féltenünk Krisztus anyaszentegyliázát, nem kell félnünk a nehéz időktől „mert bár eljött az eső, eljött az árvíz és eljöttek a szelek, megütköztek a házba; de nem romlott el: mert kősziklán építtetett.“ Solymossy Ödön felügyelőnek történelmi visszapillantást magában foglaló lelkes székfoglaló beszéde után Pap Gábor ev. ref. püspök többszörösen megajutó éljenzés között üdvözölte az ág. ev. egyházmegyét és az uj felügyelőt. Beszédében hangsúlyozta, hogy különösen a mai válságos időben nekünk protestánsoknak egymissal karöltve kell dolgoznunk Krisztus egyházának felvirágoztatásáért. Egyházunk a szellemi újjá ébredés idejében egy volt, alapunk most is közös: a Biblia. Ugyanazon forrásból merítünk erőt és vigasztalást ma is: az Evangeliomból. A lelkiismereti szabadságot hirdetjük mindketten ma is, az egyes hitczikkelyek feletti vélemény eltérés nem zárja ki, hogy egygyek legyüuk abbau aki fő, t. í. a Jézus Krisztusban. Ugyanazon édes apának gyermekei is lehetnek és vannak egyes dolgokra nézve véleménykülönbségben, de azért egyek a szeretetben. Minekünk protestánsoknak testvéri szeretettel és karöltve kell küzdenünk Krisztus egyházának legnagyobb ellenségei : a setétség hatalmasságai ellen. Bizony mély és épületes dolgok ezek, méltók amegszivelésre! Az elhangzott szép és tanulságos beszédek után a gyűlés a decz. 19 én Pozsouybau tartandó dunáninneui egyli. kerületi gyűlésre választotta meg képviselőit. Lelkészek közül: Payr Sándor pusztavámi és Gáncs Jenő székesfehérvári lelkészek; világiak részéről; Dr. Nagy Vilmos és Bordiert Jenő: a tanítói karból: Hauptmann János lettek egyhangúlag felküldve. Az egyházmegye indítványozni fogja a legközelebbi egyházkerületi gyűlésen, hogy a dunáninneni kerület püspöki székhelye Pozsonyba tétessék át és a kerületi gyűlések is állandóan Pozsonyban tartassanak. Végül a gyűlés egyhangúlag hozzájárult azon indítványhoz, hogy a komáromi testvér ev. ref. egyháznak és buzgó főgondnokának, Konkoly Thege Bélának, azért a szép átiratért, melyben a gyűlésiemet szives készséggel felajánlotta, külön külön jegyzőkönyvi kivonatban mondjanak köszönetét. Boeoss Kálmán. Kálmán Károly 1818-1894. Az Urnák egy hű munkása dőlt ki ismét a sorból Mezőföldön. Fájdalom! a régi gárda tagjai a régi idők tisztes alakjai egymásután hunynak el. Egymásután múlnak ki azok a s/.iláid hitü, határozott jellemű emberek, a kikre csak tisztelettel tekinthetünk. A kik még az enervaló aggkor hanyatlásában is több ideálízmussal rendelkeznek, több buzgalmat fejtenek ki, s az igazság diadalában szilárdabban hisznek, mint mi a skepsisszel telitett iíjabb nemzedék. Ezek közé a régi szabású emberek közé tartozott a folyó hó 4-én jobb létre szenderült nt. Kálmán Károly soponyaí lelkész ur s a mezőföldi ev. ref. egyházmegye tanácsbirája is. Szilárd hit, ev. szellem, a viseletben és erkölcsökben puritán egyszerűség, hazafiság, erős faji érzet jellemezték. Ifjúsága azon időkre esik, amidőn még a tudomány sokkal kisebb körű s tartalmú volt, de azért mégis (vagy talán éppen azért) többen hagyták el alapos készültséggel az iskolákat mint ma. Azon időkben kevesebb volt a mesterkéltség, de több a valóság. S teljes erejében lévén a felekezeti exclusivitás, iskoláinkban erősebb protestáns érzületet szívhattak magukba a növendékek. De ugyancsak ezen idők valának a nemzeti ébredés korszaka. Gróf Széchényi munkássága ekkor rázta fel az alvó nemzetet, s Kossuth felvillanyozta, meggyujtá a hazafi lelkesedés tüzét, — mely terjedt kebelről-kebelre. Ifjú korának eme benyomásait, sok más kortársával együtt haláláig megtartá a mi halottunk is. Képzett ember lévén, ismereteit nem rejté véka alá, — eredeti s fordított egyházi beszédeivel gazdagitá rodalmunkat, a melyek leginkább Fördős „Papi dolgozataiban“ láttak napvilágot. Az utóbbi években, ha elhallgatott is, csupán arra szorítkozván, hogy az egyh. megyei zöld asztalnál értékesítse dús tapasztalatait: de azért folyton figyelemmel kisérte az egyházi-,a tudományos-, és szépirodalmat s tőle telhetőleg pártolta is azokat. Nekünk prot lelkészeknek kűzdelemteljes életünkben az evangeliomon és öntudatunkon kívül a családi élet nyújt vigaszt, öumegnyugvást és örömöt. Nt. Ká'mán Károly ur is ezekben kereste, bár családi élete nem volt teljesen zavartalan. Kétszer kemény próbát kellett kiállania, kétszer veszítvén el hű hitvest, jó házastársat. De másrészről a gondviselés bőven kárpótlá veszteségéért» Mert mint apa a szerencsések közé tartozik. Gyermekei, ha nem is foglalnak el fényes állásokat, de azért büszkén tekinthete reájok: legidősbb fia K. Gyula ságvárí lelkész, a b. somogyi tractus jegyzője; K. Lajos moori kir. járásbiró; K Vincze sz.-fehérvári főszolgabíró; és K. Róza ifj. Kutassy Ferencz táczi lelkész neje. Ne. Kálmán Károly ur élatrajza a főbb vonásokban . szül. 1818-ban Falun-Batthiánban, lelkész szülőktől. Tanult Gyönkön, N.-Kőrösön és Pápán; ez utóbbi helyen & theologiaí tanfolyamot dicséretes szorgalommal elvégezvén, 1837-ben a tatai egyházmegyébe Császárra ment ki— az
