Dunántúli Protestáns Lap, 1894 (5. évfolyam, 1-52. szám)
1894-01-07 / 1. szám
Ötödik évfolyam. 1. szám. Pápa, 1894. január 7. ELŐFIZETÉSI DÍJ: Helyben és vidékre postai szétküldéssel egész évre 4 frt, félévre 2 frt. ■X *HIRDETÉSEK DIJA: 4 hasábos petitsor többszöri közléséért 5, egyszeriért 7 kr sorja. Ezenkívül bélyegdíj 30 kr. MEGJELENIK MINDEN VASÁRNAP. @~ TARTALOM: Jókai Mór. Dr. Kapossy Luczián. — Jókai Mórnak pápai életéből. —ó —l. — A csodák vagy két tévedés. Csizmadia Lajos. — Barátomhoz. Osváld Kálmán. — Vegyes közlemények. Midőn a magyar nemzet busongó, tépelödő elégiájába, melynek a „Múltadban nincs öröm, Jövődben nincs remény“ soraiban oly kétségbeesett hangjait sóhajtotta el Bajza, belecsapott Széchenyi Istvánnak a tétlen busongásból fölrázó s mindenkit munkásságra hivó hatalmas szava: a nemzet felocsúdott s minden téren tevékenységre lobogott föl. Úgy látszott, hogy az az áldás, a melyért Kölcsey gyönyörű Hymnuszában eseng, teljes mértékben áradt a megifjodott nemzetre. 1848. évi ápr. 11. volt az a nagy nap, a mely a nemzet hajnalodására nyári napként derült, mely a hosszú, nemes küzdelmek, buzgó s állhatatos törekvések nagyszerű vívmányaira föltette a koronát; a hosszú évek során át reménylő nemzet alig birt örömével, midőn reformtörvényeit szentesítve, általuk újjászületését minden erőszakos rázkódtatás nélkül végrehajtva látta; e nap mámoros örömében elhangzott a márczius 15-iki ezrek menydörgése, elhangzott márczius 80-ának fenyegető moraja. S midőn a kor demokratikus irányának politikai tekintetben átalakitó szele átjárta a hon bérezés, rónás tereit: magával hozta édes testvérét a népköltészet üde szellőjét, megszóltatta azt a hangot, melyet mindenki megértett; föltárta azt a lelki világot, a magyar nép szive lüktetését, melynek mindenki előtt kedves volt dobogása; megtisztította költésünket a tudálékos költészettől s benépesítette oly tényezőkkel, melyekben a magyar szív édesen földobog: az imádkozó csendü, beláthatatlan magyar alfölddel, a szilaj ménesek ritmikus rohanásával, a torzson fészkelő kacsa hápogásával, a magyar madár egyhangú kelepelésével, a délibábos ég kolompos gulyájával; elhordta kedves illatát a kis vadvirágnak, a magyar népdalnak; s megzendült Tompa „Télen nyáron“ hangjaiban az ő remélő, nemes fájdalmának az a bánatos, elegikus hangja, mely végig kísérte őt élte folyásán, mely bő táplálékot lelt a 48-as utáni időkben s mely Utolsó verseiben oly reménytelve zokog föl. Majd kipattant a magyar költés tüneményes üstököse Petőfi, ki költésének igazságával, őszinteségével megaranyoz minden legcsekélyebb hangulatot, nyelvének népies szépségével, jellemzetességével diadalra juttatta a nemzeti költést; magán, családi s nemzete életéből származó minden benyomást, röpke 1 £ 5 Az egyház és iskola köréből MIMII P Rí EGYHÁZKER. HIVATALOS KÖZLÖNYE. & v