Dunántúli Protestáns Lap, 1894 (5. évfolyam, 1-52. szám)
1894-12-09 / 49. szám
775 DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. jezsuiták és kapucinusok járták be a városokat és községeket. Először felszólították őket, hogy akarnak-e szép szerével katliolikusokká lenni ? A vonakodókat bottal, fegyverrel hajtották a misére s ha ekkor sem mutattak hajlandóságot a hitcserére, lakásukat katonákkal rakták meg és durva zsoldosok míudeut feldúlva a borzalom ■ tanyájává tették a házat. Hol a uép ellenállást kísértett i meg a családi szentély védelmezésével, ott a harzzias térítők kor s nem különbség nélkül halomra gyilkolták a lakosságot, melynek a ragaszkodás az evangeliomi tanhoz volt egyedüli vétke. E sors érte Prachatitz városát, melynek sárt kapuit a katonaság betörvén, iszonyú mészárlást vitt véghez a kétségbeesettek közt, úgy hogy pár óra múlva 1660 holttest borította az utczákat. (Folyt, köv.) Ds‘ Antal Géza. A szövetkezetek. A közgazdasági tudományok az emberek anyagi jólétének fejlesztésére hatnak és a mi ezzel kapcsolatos, szellemi jólétét és miveltségét mozdítják elő; mert ma már be van bizonyítva, hogy a társadalom miveltségének emelkedésével fokozódik annak anyagi jóléte is és viszont. Az a társadalom a legvagyonosabb, a legfüggetlenebb és a legboldogabb, mely a miveltségben legelöl jár, a mely legjobban értett hozzá, arról gondoskodni, hogy a miveltség bizonyos színvonalát a társadalom minden tagja megszerezhesse, azaz, a melynek legjobbak és legkönynyebben hozzá férhetők iskolái. A felnőttek iskolája: a községi hitelszövetkezetek. Ebben az iskolában tanulja meg a föld népe a hitellel bánni, azt becsülni, erkölcsi és anyagi jólétét fokozni, hogy ezzel a magyar társadalomnak egy erősebb és egészségesebb tagja lehessen. Hogy szükség van erre az iskolára, azt többek között a nyáron is tapasztaltam és ezért annak, ki ezt nekem nyújtotta, köszönettel tartozom. A dolog igy történt. Egy vidéki fiók-takarékpénztár igazgatóságának megválasztása volt napirenden. A választás után egy takarékpénztári részvényekkel túlterhelt igen gazdag ember ezzel a k’jelentéssel lepett meg: „Képzelje, közjegyző úr, azt a különös esetet, hogy még a harisnyás részvényesek is eljöttek, szavazni és minket szinte leszavaztak!“ Ebben látjuk, hogy igy fejezzem ki magamat, a részvénytársasági miveltséget megtestesülve. Hát ha annak a harisnyás embernek van annyi esze, hogy akár jószántából, akár rábeszélésre egy jól jövedelmező takarék-pénztárnál részvényeket vásárol, akkor, mikor a jogokat keli gyakorolnia, e szép jogát már nem használhatja, csak azért, mert harisnyában jár? Ez jellemzi a magyar társadalmat, hogy még ma is három külön, egymással nem igen érintkező izolált rendet, vagy osztályt különböztet meg. Egyik nem érti meg a másikat, mert nincs érintkezési pont. A főnemes nem érti a kö- *) 7 "fl zéposztályt és a földmivest, harisnyást, és ezek viszont, úgy őket, miut egymást. Más az életmódja, mások társadalmi szabályaik, mások szórakozásaik és miért ne mondjuk ki egészen tisztán, akárhogy tagadjuk is: mások erkölcseik. Nálunk, ha egy túltömött vendéglőben, színházban, vagy más nyilvános helyen nem egy társadalmi rendbeliek jutnak eg3'más mellé, bizony, majdnem kivétel nélkül mindenikre kényelmetlen és alkalmatlan e helyzet. Es ez nincsen jól igy. Ezt akarjuk mi a szövetkezetek népszerűsítése útján megváltoztatni. Ne legyen közöttünk más különbség, mint az, hogy becsületes-e valaki, vagy pedig uem. Ne érezze senki a társadalmi korlátokat. Azokat ne rontsuk, hanem közös egyetértéssel bontsuk meg. A ki több: hajoljon lefelé; a ki kisebb: emelkedjék! Önmivelődés útján iparkodjunk mindnyájan, egyenlőkké lenni. Ma már bebizonyított tény' az, hogy hol kell a szövetkezeti eszmét hangoztatni. A papi és tanítói gyűléseken. Ezen két miveit tényező az, mely a nép beléletébe legjobban belát; ez a két téuyező az, melyhez a nép inkább vonzódik; e két tényező az, mely mindig a nép között él és azzal jóban, roszbau osztozik. Örömmel láttuk az erdélyi ev. ref. Egyházkerület Papi Értekezletén az őszszel, Maros-Vásárhelyen, hogy nem igaz az, hogy a református papság csak a szószékben pap, máskor meg nem igen gondol a hívek gyarapodásával. Gondoltak biz’ ők eddig is. — De mert legtöbbnek uem volt még meg a közgazdasági támpontja: nemigen mertek a cselekvés terére kilépni. Hogy mennyire időszerű és czélszerü volt a hilelszövetkezeti eszmét a papok elé vinni; hogy mennyire megértették és magukévá tették azt, kitűnik abból, hogy naponként újabb jelentkezések történnek, hogy községeikben községi hitelszövetkezetek alapítására a központ közreműködjék. A maros-vásárhelyi Értekezlet folyamányaknét megmozdult már Marostorda-, Nagy-Kükülő-, Kis-Küknllő-, Udvarhely-, Alsófehér-, Torda-Aranyos-, Szatmár-, Fehér- és Háromszék. Újabban húsz községben van alakulóban hitelszövetkezet. Dolgozzanak is rajta, mert munkájukat jobbra nem fordíthatják. A papok dolga ma már ez is. Ezen munkájuk erkölcsi értéke fogja őket kárpótolni azért, mit az egyházpolitikai törvényjavaslatok törvénynyé emelkedése után munkakörükből veszítenek. El fogják azonban téveszteni az útat, hogy ha felekezeti és nemzetiségi szempontból fogják fel ez eszmét, mert akkor a helyett, hogy a most is kielégítésre váró dífferencziák elsimulnának, még inkább kiéleződnek azok. Ne nézze a pap ez eszme propagálásakor felekezetét; ne nézze a falu közönsége nemzetiségét, hanem nézze és ügyeljen arra, hogy faluja összes becsületes emberei ez utón összekerüljenek, egy társaságot képezzenek és együtt legyenek egy erős vár, mely a lappangó ellenséggel, a szocializmussal és auarkhizmussal könnyen küzd és diadalra jut. Mindnyájan együtt közös jóra kell hogy működjünk! A ki ezt igy nem érti, vagy nem akarja, az jobb, ha nem is áll munkatársaink közé, mert úgy falujának, mint az általunk már eredményes szövetkezeti küzdelemnek nem előharczosa, hanem hátramozditója lesz. Vessen mindenki szá*) Gyúr át 7. Ferencz. Gusztáv Adolf. ÍB-L 1.
