Dunántúli Protestáns Lap, 1894 (5. évfolyam, 1-52. szám)
1894-12-02 / 48. szám
755 DŰNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 75« Első ilynemű kérdésnek látszik előttünk egyházaink nagyobb mérvű segélyezése. A lelkészi fizetések rendezésén kivül is — melyről alább szólunk — jelentékeny Összegeket kivannak egyházaink nemcsak a sok helyen szükséges építkezésekre, hanem különösen azon czélra, hogy iskoláikat ne legyenek kénytelenek az 1893 XXVI. t. czikk értelmében az államnak átengedni. A népnevelés nemcsak állami érdek, de egyházunknak is oly fontos érdeke, hogy legnagyobb erőmegfeszitéssel is törekedniük kell jogainkat népiskoláink lelett fentartaui. A küszöbön álló tanítói fizetés rendezés ezen jogokat az egyházi hozzájárulás nagyságához kötvén, egyházunk saját létérdekében cselekszik, ha megadja a fizetés rendezés alkalmával azon összeget, melylyel az állami hozzájárulás daczára is eddigi jogát és befolyását az iskolákra sértetlenül fen tart hatja. Az egyházak segélyezésével szoros kapcsolatban áll a lelkészek es segédlelkészek fizetésének rendezése. Nem ismeretlen előttünk az a körlevél, melyet br. Eötvös Loránd — e téren a dicső emlékű br. Eötvös József örököse — a ref. lelkészek fizetésének kipuhatolása végett az egyházi fő- ! hatóságokhoz intézett. De ha a kormány részéről jóakaratot, s az 1848. XX. t. ez. valósiitása félé való törekvést látunk is, teljesen erre bízni magunkat, s a legjobb esetben is évekig tartó j megvalósításig semmit sem tenni, illetve meglevő erőinket föl nem használni, nem szabad. Annyival inkább nem, mert némely egyházunkban a lelkészi fizetés rendezése a hívek elszegényedése folytán vált szükségessé, s ba ezen egyházaknak kerületünk seeétyükre nem siet, a teljes elzülléstől, szétszóródástól kell tartanunk. Azok után, miket épen e kérdésre vonatkozólag a legilietékesebb ajkakról az előző kerületi gyűlésen hallottunk, a tárgynál hosszabban időzni — azt hisszük — felesleges. A lelkészi fizetések állam által leendő rendezése esetében is fönnmarad rendezendőnek — és pedig minél előbb rendezendőnek egyrészt a lel készgyám olda ügye, másrészt a segédlelkészek fizetése. Az előbbit a konvent ve vén kezébe, hiszszük, hogy legközelebb sikerül e, kihatásaiban rendkívül áldásos intézményt megvalósítani, ami azonban úgy a lelkészekre, mint az egyházakra újabb terhet fog róni. A segédlelkészek fizetésére vonatkozólag, ha meggondoljuk, hogy segédlelkészeink 50 irtot kapnak azon csekély stólán kivül, mely különösen kisebb egyházakban a lelkész és a segédlelkész közt megoszlik, 50 frtot most, mikor a házi cselédek fizetése legalább is kótakkora: csak egy érzés foghat el bennünket, a sajnálkozás és önvád érzése, hogy e fizetés előbb nem rendeztetett. Szívesen időznénk hosszasabban e tárgynál, szeretnénk rámutatni azon érdekekre, me- Ivek megkövetelik a segódlelkészek fizetésének rendezését, de azt hisszük, bogy a tény, miszerint 12 osztályt végzett ifjak fizetése 50 frt, sokkal hangosabban beszél, mintsem a fizetés fölemelés szükséges voltát más okokkal is kellene támogatnunk. Csak egy körülményre vagyunk bátrak fölhívni a nt. és tek. gazdasági tanács figyelmét, mely közvetve bár, meggyőzőleg utal a lelkészek és segédlelkészek fizetés rendezésének szükséges voltára, s ez theologusaink létszámának országszerte tapasztalható apadása. Egyházkerületünk, hog}^ az apadást s a lassankint mutatkozó segédlelkószhiányt megszüntesse, theologusok segélyezésére két év előtt 1000 frtot szavazott meg. Daczára annak, hogy ezen segélylyel a theologusok teljesen ing-yenes élelmezést nyernek; daczára, hogy e segélyezés nincs kötve jeles, sőt még csak jó bizonyítványhoz sem: a theologiiöok létszáma nem éri el azt a számot, mely szükséges volna arra, hogy elegendő segédlelkészünk és lelkészünk legyen. A baj tehát neoi ott volt, a hol az orvosszer alkalmaztat rác. hanem lelkészeink és segédlelkészeink fizetésének tűlszerény voltában van, mely a talán hivatottakat is visszariasztja a lelkészi pályára lépéstől, különösen akkor, midőn a különféle állami szolgálat terén gyors és fényes előmenetel csábítgat. Ezen, egyházunkra eminens fontosságú kérdésen kivül gyors megoldásra vár a theol. tanárok fizetése és nyugdíjügye. A főgimnáziumnak államsegélyben részesülése esetén a gimnáziumi tanárok fizetése oly mérvben emelkedik, hogy nemcsak a tbeologiai tanárok javára most fennálló 200 frt alapfizetést különbözet enyészik el, de azonfelül a gimnáziumi tanárok javára fizetési többlet áll elő. Azt hisszük, nemcsak a theologiának akadémiai jellege, de a méltányosság is megkívánja, bőgj7 a theologiai tanárok is legalább oly fizetést nyer-
