Dunántúli Protestáns Lap, 1894 (5. évfolyam, 1-52. szám)
1894-11-18 / 46. szám
727 DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 728 olvassa rendesen a szentkönj'ret! Kedveltessiik meg velük s vigyük be ismét a családok mindennapi könyvéül a bibliát: akkor már megnyertük a csatát a közöny és vallástalauság felett. S erre a czélra, a bibliának híveinkkel való megkedveltetésére, kitünően alkalmasok ezek a délutáni istentiszteletekre szánt bibliai elmélkedések vagy magyarázatok. Csak helyeselni tudom szerzőnek azon eljárását, hogy a szokásos versről-versre való haladás helyett egy-egy összefüggő részletet vesz fel magyarázatra s azt kerekded. összefüggő beszédben világítja meg; levonván a tanulságot ott, a hol kell s ha a tárgy természete úgy hozza magával, csak egyszer, a beszéd végén. Ily eljárásmóddal sokkal inkább lehet hatást idézni elő s megvalósítani a czélt, a biblia megkedveltetését és kívánatossá tételét. A versről-versre haladó magyarázatot csaknem lehetetlen megóvni attól, hogy szárazzá és unalmassá ne váljék. Az ilyennek pedig nagyon csekély haszna vau. Ffilöp József elmélkedésein az élénk előadás mellett meleg kedély s minden erőltetéstől mentes vallásos buzgóság lehellete érzik, melynek okvetlen megnyerő hatással kell lennie hallgatójára. Sőt még olvasva is üdülést és lelki élvezetet nyújtanak. Harmincz elmélkedést tartalmaz e kötet, melyek közül 25 uj-testamentomi; 5 pedig ó-testamentomí tárgyú. Vannak is köztük olyanok, melyeket különösen hatásossá tesz a bennük nyilatkozó meleg érzés és vallásosság megígérő hangja (Jézus a templomban Virágvására apón. A naini ifjú feltámasztása stb.); viszont egy sem található, melyről azt mondhatnánk, hogy nem alkalmas a fentebb említett czél elérésére. Különösen dicséretre méltó és kiemelendő az egész könyvnek stílusa és nyelvezete. Minden dagálytól s. hangzatos, de üres frázisoktól tiszta e könyv stílusa. Egyszerű, de folyékony és eleven nyelvezettel mondja el mondandóit. Ilyen forma nyelven kell beszélni a mi gyülekezeteink előtt. Melegen ajánlom mindenek ügyeimébe e valóban elismerésre és pártolásra méltó müvet. Borsos István. Pátensi visszaemlékezések. Thun pátense a történelmi jogot meg akarta ingatni, el akarta venni s fejedelmi kegyelemmel akarta a magyar protestánsokat kárpótolni. A ki amaz időket átélte, emlékezhetik, hogy a lépvessző ügyesen volt kitéve. ígérve lett rang, tizetés, vagyon. jólét az egyeseknek s bizony sokan voltak, kik egyelőre megörültek a lépvesszőnek s csaknem rámentek .. Közel voltunk hozzá, hogy a történelmi jog-alap, a biztos talaj, pátensi előnyökért elhagyassék. Ámde a szegény papságnak segélyére jöttek a politikusok, a világiak, egy Vay, egy Tisza, és többen s az elébb ingadozók megerősödtek, a félénkek bátrakká, hősökké lettek s ki lett adva a jelszó: a történelmi jog fel nem adható, a protestánsok jogait biztosító törvények cserébe nem adhatók. Az absolut hatalom bármit tett is, annak hatása nem volt. Hatalom szó, gyűlések betiltása, megfélemlítés lesiklottak az alkotmányosság vértjén. Az 1860. év tavaszán megindult a harez a két hatalom :Thun és a magyar protestántismus között. Egy: házkerületek, egyházmegyék gyűléseket hirdettek, miket 1 Thun és közegei betiltottak. A dunántúli egyházkerület a komároromegyei Csep községbe superintendentialis gyűlést hirdetett május hó- I nap első felére. Kik jelen voltak, emlékezhetnek, mily tömve volt néppel a csépi templom, emlékezhetnek, mint hirlett előre, hogy katonaság jön Tatáról a gyűlés ellen, emlékezhetnek, mint jelent meg díszruhában a gyűlés előtt Sávoly Lajos cs. k. szolgabiró, felhiváu a gyűlést szétoszlásra, emlékezhetnek, mit felelt neki az erős, tudós Nagy Mihály superintendens, hogy t. i. 0 a gyűlést szét nem oszlathatja — erre volt t. i. felhíva a biztos által — mert ahoz joga nincs, emlékezhetnek az alkotmányos idők bajnokára Sárközy József vil. elnökre, ki erős# kézzel megragadván székét, arra mint elnök leült, kijelentvén, hogy csak erőszaknak engedünk. A biztos meglepetve a nem várt ellenállás által - Sávoly nagyon kemény és szigorú, rettegett hivatalnok volt Komárom megyében — zavarba jött. és össze kezdte írni a jelenlevők neveit. Ezen kínos helyzetben felszólalt Csajághy Sándor csépi földbirtokos ur. és kijelentette a cs. biztosnak azt, miszerint ne fárasztaná magát a nevek jegyzésével, a gyűlés maga át fogja neki nyújtani a gyűlési tagok névsorát, s erre a biztos eltávozott. Mellesleg jegyzem meg, hogy a név összeírásának kezdetén sok ismert hazafi jónak látta a templom másik ajtaján távozni, a keleti előtt állott a biztos, ha emlékem nem csal. Ezeket pedig azért kell elmondanom, mert az alábbi okmány megértéséhez feltétlenül szükséges. A hatalom ugyanis a hirdetett gyűlés ellen az egyes gyülekezetekhez fordult, azon hittel lévén, hogy kerületi közgyűlésünket azok alkotják s letiltá őket a megjelenéstől. Ferenczy cs. k. pápai szolgabiró 1860 April 24-éu egy ilyen rendeletet bocsátott a takácsii nemes közbirtokosságból álló egyházhoz is. S ezen rendeletet Győry Gergely földbirtokos egyháztag mindezideig megőiízvén a napokban kezembe adta ezen szavakkal: használhatom-e? En pedig ezen fontos okmányt közlöm. Mi előtt ezt tenném, egy vallomással tartozom. Azzal tudniillik, hogy nem vagyok biztos abban, kapott-e minden gyülekezet ily letiltó rendeletet, vagy csak egyedül a takácsi egyház, melyről tudhatta a szolgabiró, hogy papválasztási fölebbezett ügyében gyűlésre szándékozik menni. En hajlandó vagyok ez utóbbit hinni, mig az ellenkezőről megnem győzetem. De lássuk a levelet: ad 191. A Reform, egyházi gyülekezet képviselőségének Takácsin.
