Dunántúli Protestáns Lap, 1894 (5. évfolyam, 1-52. szám)
1894-11-04 / 44. szám
699 DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 700 De hát szólni nem volt tanácsos, mert az egyházi átok mindig készen állott a szabadabban nyilatkozók elnémít ására. Végre akadt mégis egy ember, a ki lelkiismeretétől kényszerítve, ki merte mondani az igazságot; a witternbergi vártemplom ajtajára kiszegezett 95 tételében tagadta a pápai korlátlan hatalom jogosultságát A bátor szavak visszhangra találtak mindenfelé. A 95 tétel tizennégy nap alatt bejárta Németországot s négy hét múlva tudtak felőle az egész keresztyén világban : „mintha csak az angyalok hordták volna szét“! A lelkek ébredni, a szemek nyilatkozni kezdtek a hosszú álom után. Az új eszmék terjedését többé meggátolni nem lehetett. A reformáczíó, mely után oly rég óta sóvárgott már az emberiség, de melyet mindeddig sikerült megakadályoznia a pápaságnak, végre bekövetkezett, s megkezdte tisztító, javító munkáját! Hogy az embert hit dolgában fölszabadítsa a papi hatalom alól: kimondta, hogy a keresztyén hitnek egyedüli zsinórmértéke az Isten igéje, melyet a szt. irás tartalmaz“ A lelkiismeretnek csak az Isten ereje és törvénye szabhat korlátokat, emberi hatalom soha! Tehát csak az Isten igéje alkothat hitczikkeket, nem pedig a pápa, vagy a zsinatok. Mert az Isten tiszta igéje megbízhatóbb kánon és igazabb biró, mint az egyház, mely tévedhető és gyarló emberekből áll; vagy mint a pápa, ki épúgy tévedhet, mint bármely halandó! A vallásból tehát kiküszöbölendő mindaz, mi nem a szt. irás tanításán alapul. Kimondotta, hogy Istennek a Jézus Krisztusban megjelent kegyelméből üdvözölünk. Egy a közbenjáró az Ur Jézus Krisztus! Nincs hát szükség papi közvetítésre, szentek közbenjárására, pápai búcsúkra, bűnbocsátó levelekre! Kimondotta, hogy minden keresztyénnek joga, sőt kötelessége olvasni a bibliát. Tudakozni magukat az Írásokat; vizsgálni szabadon, minden előitélet nélkül; bevinni leikébe az abban foglalt Isteni erőket: mert az evangeliom Istennek hatalma minden hívőnek üdvösség ér eLL. Ez nem más, mint a szabad vizsgálódás elvének kimondása, mely az újkor egyik leghatalmasabb fegyverévé lett! Ez az elv emelte a tudományt mai magaslatára; ez követelte a tudomány és műveltségnek minél szélesebb körben való terjesztését, a közép és felsőbb iskolák szaporítását; népnevelés és oktatás általánossá tételét! íme ezek a reformátió főbb elvei! Ezekből fejlődött ki később a jogi, politikai és sajtószabadság, sszabadság, egyenlőség, testvériség eszméje, melyek mind megannyi féltett kincsei a mai társadalomnak! S ha ezekhez hozzá adjuk még azt, hogy a refor máczió, — midőn a népnyelvét tette az isteni tisztelet nyelvévé, — ezzel szentesítette a nyelv és faj külömbséget megteremtette a nemzetiségi eszmét, mely korunk legszebb, legdicsőbb tetteinek lett szülő anyjává: hozzá adjuk azt, hogy a Protestantismus megszilárdulása a róni. katli. egyházat is fölrázta fásultságából; tettekre, versenyre ösztönözte, s igy mintegy újjá teremtette: el kell ismernünk, hogy a íeformáczió az emberiség fejlődésére rendkívül nagy és jótékony befolyást gyakorolt; úgy hogy azt áldásnak tekintheti minden elfogulatlan ember, s velünk ünnepelhet szivvel-lélekkel a íeformáczió kezdetének évfordulóján, oct. 31-én, mint a mely nap nemcsak felekezeti, de általános emberi szempontból is rendkívüli fontosságú. Borsos Károly. Önképzőkön alelnök. Október 31-én. Legyen ez a nap ünneplésnek napja. Zengjen az ajkon diadalmi ének: Szabadságát a lélek visszakapja, Lepattan zára sötét börtönének S mely sok időre csaknem el volt veszve, Szabaddá lön a szent ige, az eszme. — Homály borongott egész világ felett, Alatta vétek, bűn ütött tanyát, Az Ur szolgája ördög szolgája lett, Kufáiként járt a nagy világon át; S mit meg nem ad más mint igaz biinbánat r Készen volt nála pénzért a bocsánat. Megváltozott a Krisztus szentegyháza, Irigység volt ur szeretet helyett. S kit az igazság álmából fölráza És szót emelt, máglyán talált helyet. S a romlott egyház, a bűnök tanyája Állt támadásnak soká ellenállva. • De egyszerre csak oszlott a föld köde, A síkra szállott egy szegény barát, Derült az ég, melyet felhő fődé, Hogy fölemelte hatalmas szavát, És kisütött az áldó nap sugára A szabadságért sovárgó világra. Szállott a hir s a szivek belsejébe’ A rég várt drága szó vert gyökeret: Az ami!ásnak mindenütt vége Szolga a lélek többé nem lehet! És a sok martyr a jog s igazságtól Megkinzatva bár soha el nem pártolt. — Felhő borítja ma újra az eget, Viszály készül a „pax“ jelszó alatt, Az áldatlan harcz újra fenyeget És eljöhet a döntő pillanat, Mikor az ősök dicső példájára Ki keli szállanuuk a csata síkjára. Ám legyen hát harcz, ha nem lehet béke,. Kamink, fegyverünk erős, tettre kész; Bátran tekintünk ellenünk szemébe, Karunk a tudás, fegyverünk az ész. Viharban, vészben nem csüggedünk, félünk. Az erős Isten a mi reménységünk. Balogh Dénes I. é. pn.
