Dunántúli Protestáns Lap, 1894 (5. évfolyam, 1-52. szám)
1894-09-23 / 38. szám
597 DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP 598 A pápai ev. reí. főiskola történetének vázlata. — Irta Kis Ernő. — (Vége.) A város azonban felépült hamvaiból, s egy évtizeden át ismét békességben állott fenn iskolánk az 1718 ik évig, ekkor azonban mig a passaroviczi fényes béke az egész országra nézve örömöt hozott, őseinkre nézve ez országos öröm nagy bánatnak volt előpostája. Elmúlván ugyanis a töröktől való félelem, mint az ország más helyei, Pápa is végvár lenni megszűnt. Az ország székében munkás ellenreformatio most azt vitatta, hogy a véghe“ lyeken csakis a várbeli katonák miatt volt megtűrve a protestáns isteni tisztelet, városunk is elvesztvén végvári feladatát, elvesztik a reformátusok is istentisztelet gyakorlásuk jogát. Erne nézve a vármegyétől megjött a rendelet, a mely szerint utasittattak, hogy iskolájuk kulcsait a város fóldesurának adják át, azonban a reformátusok ez ellen a királyhoz folyamodtak orvoslásért. Kérelmükben előadták, hogy Pápán elébb terjedt el a református vallás, mint ez végvár lett. Ügyük megvizsgálását Ígérte a király III. Károly, addig iskolájukat megtarthatják, de nyilvános istentisztelettől eltiltatnak, szólott a rendelet. Újra és többször is folyamodtak még azután, igazukat érezvén, s Kenessey István kir. tanácsos fáradhatlan ügyvivőjük éltében nem is bírtak elleneik erőt venni felettük teljesen, bár a nyilvános istentisztelet tartását már vissza nem nyerték is, hanem magánistentiszteleteket tarthattak csupán, mégis iskolájuk még fennállott és megmaradt, s az üresen maradt templom a deákság éléstárául szolgált. Midőn azonban Kenessey István meghalt, mindent, még az iskolát is elvétette tőlük egy királyi rende* let. — 1762-őt Írtak, midőn a már 1718 óta folyt említett vitás kérdésben Mária Terézia a reformátusok kérelme ellenére döntött s rendeletére máj 12-én, Áldozó csütörtököt megelőző szerdán, d. e. 11 és 12 óra közt a pápai reformátusok iskolájából a deákok kiparancsoltattak, az iskola kulcsait Kun János professor a foglalásra jött, vármegyei első alispán, két táblabiró, az első főjegyző, egy főbíró és egy esküdtből álló bizottság kezébe adta át. Ugyanígy a templom és papiak is elfoglaltattak, s erre ismétlődött a ref. családok nagy számú kiköltözködése, mint az 1660-ban történt, s az ekkor kiköltözött családok között az Oroszi, Sári, Sós, Nemes és Kovács nevezetesebb családok emlittetnek. A reformátusok javai most a kir. rendelet értelmében megbecsültettek s 2825 frt 22 kr becsárban a város földesurának átadattak, de a templomot megbecsülni többé nem lehetett, falai e zavaros idők viharai által ledöntetlek. A reformátusok a mondott becsárt el nem fogadván, ezen helyzetükben a város külső részeiben, nevezetesen az Anuatéren épitkezhetésért a királynőhöz folyamodtak, de kérelmükkel elutasittatván, egyházi ügyeikben a teveli ref. egyházhoz lőnek utasítva, s ugyan ott gyermekeik tanítása, de csak a grammatikáig megengedtetett. Itt vettek tehát a templom szomszédságában főiskolánk roncsainak megmentésére, egy házat, a melyben az említett megcsonkított alakban 31 évet töltött száműzetésben a pápai ev. ref. főiskola, s ezen száműzetéssel záródik életének második korszaka. III. A minek, a történelemben annyiszor tanúi lehetünk, hogy merő ellentétek követik egymást, s hogy a történelmi események az inga törvényeit követik, a miknél minél nagyobb az elhajlás az egyik irányban, annál erősebb a visszavágódás másfelől, azt látjuk bekövetkezni ez időkben hazánk történelmében is. Mária Teréziának a protestánsokra nézve épen nem kedvező uralma után II. J<zsef, a türelmi rendelet szerzője következett. Amaz alatt száműzetnek a reformátusok városunkból, mig II. József egész országában kiparancsolja javaikból a szerzetesek nagy részét, s a protestán — sok és gör. keletiek számára kiadja a türelmi rendeletet. S ugyanaz a Veszprém vármegye, mely 1752-ben végrehajtotta a királynőnek a pápai reformátusok kiparancsolására vonatkozó rendeletét, 1783-ban azok szabad vallásgyakorlatát vette tudomásul. A pápai reformátusok javai 1752-ben Pápa földesurának az Esterházy családnak adattak át, s a visszatérésre kiadott engedélyt is Esterházy Ferencz gróf jegyezte alá. A pápai reformátusok 1752-ben elvett javaik visszaadatását is kérték, de a király a megtörténteket meg nem történtekké többé nem tehetvén, csupán a becsárnak, azonban azon öszegnek 1752. óta járó 4% kamattal felvételére utasította őket. Hozzáfogtak tehát Tévéiről visszatérvén, egyházi javaik, köztük az iskola felépítéséhez is. Az uj ref. főiskola a Sz. László utczában talált helyet „azon nemes Curialis Fuuduson, melyet a nemes Torkos famíliától tulajdon maga pénzén vett meg az Ekklézsia, melyben voltak és vannak most is a professornak szobái és minden classísok egész a logikáig“ mondja Tóth Ferencz 1802-ben kiadott müvében. Főiskolánk könyvtára pedig azon márványtáblát őrzi, mely ezen épület nagy termének ajtaja felett állott ezen felirattal: D. 0. M. S. II lustre gymnasium Reformatorum Papense ex cineribus suis Anno MDCCLXXXIII. felicibus auspiciis reviviscit. (D. 0. M. S. a reformátusok pápai fényes gymnasiuma 1783-ban hamvaiból szerencsés jelek alatt feléledett). Az első férfiú, kit ez iskola tanítói sorából említhetünk, Nagy Mihály, ki Tevelen a 31. évi száműzetés ideje alatt tanította a pápai reformátusok gyermekeit, az első tanára pedig a hamvaiból feléledt gymnásiumnak Járdánházi Gábor lett 1785. máj. 17-én. Rövid időn szűk lett a sz. László utczaí egy emeletes épület az ifjúság befogadására, s egy évtized múltával fel kellett építeni az épület főiskolautcai 2 emeletes 38*
