Dunántúli Protestáns Lap, 1894 (5. évfolyam, 1-52. szám)
1894-01-28 / 4. szám
63 DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 54 Lehet, hogy mi nem érhetjük meg, — tehát számítani reá nem is lehet. De ez ne akadályozzon, hogy a jó b. e. Dobosunk szavait emlékezetbe hozzuk: „mivel még «ok salaktól kell megtisztulni közöttünk a törvénynek, a nagyoknak és a népnek, — sok salaktól kell tisztulni fejünknek, szivünknek ; könnyitsük e tisztulási munkát a maradéknak11. íme, itt van az egyházi törvények kihirdetése ídejé. Egyházkormányzatunk hajtsa végre a törvényt, — íntentiója szerint a leghatározottabban. Intézkedjék egyházkerületünk akként, — az esperesi hivatalok közvetítésével, — hogy a Dunántúli egyházkerület papjai ne legyenek többé adószedők, hanem a lélekszám s párok után nyerendő fizetéseiket kapják egyszerre — mint fix fizetést úgy, -- — mint e sorokban azt kifejtettük. Ez lesz a papi műveltség és tekintély színvonalának legelső biztosítéka........ Baeakonyi Kristóf. A r. kath. nagygyűlés. „Dicsértessék a Jézus Krisztus ! E keresztényi szép köszöntéssel üdvözlöm tisztelt és szeretett hitsorsosaimat, kik e helyütt megjelentek,“ mondá a herczegprimás. Oh mily iszonyú bűnt követtek el egykoron azok, a kik e különben oly szép, minden igaz keresztyén ajkán oly természetes, fohászszerü köszöntéshez egy kimondhatatlanul fájó emléket kötöttek a párisi vérnász alkalmával, mikor ad majorem del glóriám, úgy két hétig ölték,! gyilkolták a hugonottákat. Húszezertől százezerig ingadozik a pápa, a Krisztus úgynevezett helytartójának hívei által ekkor kivégzettek száma! Ezért van, hogy mi protestánsok J. Krisztushoz való föltétlen és odaadó ragaszkodásunk mellett se tettük e formát megszokott, állandó köszöntési formává. „Felmerül legelőször is azon kérdés: mit kívánunk? Mint honpolgárok talán a 'politikailag kifejlett mai status quo ellenében a régi jogokat, a régi kiváltságokat kívánjuk? Nem! Mint honpolgárok talán nem tudom miféle államellenes üzelmekkel, szeparatisztikus törekvésekkel nemzetünk állami eszméje ellen küzdünk? Nem! Talán, mint katholikusok, új térfoglalást, az egyház hatalmi körének szélesbitését kívánjuk az állam és szabadság rovására? Nem ! Talán az uralkodó vallás rendszerének visszaállítását sürgetjük a többi törvényes bevett vallásfelekezetek hátrányára, elnyomására ? Ezt sem! Ugyan hát mit akarunk ? Tisztelt kath. gyűlés! Én részemről nem habozom kijelenteni, hogy mi katholikusok kilenczszáz éves múltúnk, ezen hosszú idő alatt szerzett és élvezett előjoga ink és mai nap is tényleg fennálló számarányunk túlsúlyának daczára sem kivárniuk az államtól több szabadságot, mint a mennyit a többi törvényesen bevett vallásfelekezetek az 1790-91- ki országgyűlésen hozott 26. t. ez. 4-ik szakasza alapján élveznek, melynek szövege igy hangzik: „Bármely rangú és állású protestáns egyének vallásuk szabad gyakorlata következtében vallásukkal ellenkező selekedetekre semmi szín alatt, semmiféle büntetéssel nem kényszeríthetők.“Nem kívánunk több jogot mi sem.“ Mikor egy nem ultramontán magyar e szavakat elolvassa, Önkéntelenül is azt kérdi: együgyü-e ez a herczegprimás, vagy bámulatosan vakmerő? Nem, együgyü nem lehet! Tehát vakmerő . . . Ha tetted: tagadd! Lehet hogy elhiszik, a mit mondasz s fölmentenek! Kevés ugyan a valószínűség, de még se lehetetlen — gondolja magában. Tehát a politikailag kifejlett mai status quo ellenében nem kívánják a régi jogokat. Hát ugyan az 1868. évi 48. és 53. t. czikkek nem a magyar politikai élet fejleményei? Hát a status quot, mi e t. czikkekben kifejezve van, nem kívánják megváltoztatni ? Hát miért mondta Poda soproni apátplébánus, hogy a kathol. anyaszentegyháznak meg magyarosított torzképe látható ? Hát kik követelték e törvény revisióját? .... Nem küzdenek szeparatisztikus törekvésekkel nemzetünk állami eszméje ellen? Hát miért sürgeti a naggyülés, hogy iparkodjunk minél nagyobb számban katholikus olvasóköröket alakítani ? Miért nem igyekeznek bármily rendű, rangú, vallása és nemzetiségű lakosokból alakítani az olvasóköröket, miért csak katholikusokból ? Avagy miért sürgeti a nagy gyűlés, hogy „oly férfiak nevei kerüljenek ki a választó urnából, kiknek katholikus lelkületéhez szó nem fér?“ Miért sürgeti, hogy alakuljanak a katholikusok tömör politikai párttá ?“ No ha ezek a törekvések nem a status quo ellen irányulnak, ha ezek nem szeparatisztikus törekvések : akkor ne féljünk, soha, de soha, mig a világ világ lesz, nem fognak ilyenek fölmerülni! De hát: ha tetteddé tagad! Maga a pápa, XIII. Leo is, mikor a kath. hírlapírókat fogadta (1879) s mikor azokhoz olyan buzdító beszédet intézett, mely a Gazetta d’ Italia szerint a köznyugalmat veszélyezteté, s a mely miatt a parlamentben interpelláczió is volt, s a mely beszédnek közlését az igazságügyminiszter megengedte ugyan, de fejtegetését megtiltotta ... a pápa, mondom, ekkor is ugyanabban a beszédben ezt mondá: „Az egyház nem lázit, hanem fékez és csillapít, nem szít villongást és gyűlölködést, hanem jóságosán kioltja a szenvedély tüzét.“ Hja, a jelszó; Pax. A pápa is a béke pápája. Hogy a jelszónak, a tetszetős beszédnek miként felelnek meg a cselekedetek: az már más kérdés. Annyi azonban bizonyos, hogy vannak báránybőrbe öltözött farkasok, vannak hamis utón járó, elleplezett Jákobok. Tele van velük a világ a római pápa kegyes szivének kimondhatatlan örömére. Ezek szüntelen hangoztatják a békét, még akkor is, mikor egyenesen kihívják a legtürelmesebb embert is. — Mily nagy képpel, a jóakaratnak mekkora látszatával mondja pl. Esterházy Miklós Móricz „visszautasítjuk mi katholikusok azon támadásokat, a melyek ezen nemzet fiai közé a békétlenség és ellenségeskedés üszkét dobják; de midőn ezen válságos pillanatban elhangzik tiltakozó szavunk, a haza és ország érdekében mint katholikusok és ezen ország hű fiai cselekedni is akarunk, hogy elhárítsuk hazánktólj azon harezok veszélyét, a melynél végzetesebbet csak azon balsors sújtotta országokban észlelünk, 4*
