Dunántúli Protestáns Lap, 1894 (5. évfolyam, 1-52. szám)
1894-09-02 / 35. szám
557 DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 558 «zu kaftános embertársunk kíséretében szomorúan bámultuk az indulásra kész, megtelt vonatot, melyben számunkra nem volt többé hely. De — szerencsénkre — csakhamar annyira megszaporodott körülöttünk a helynélküliek száma, hogy még két kocsit akasztottak a vonathoz, melyben némi kis baksis árán mi is tűrhető helyet találtunk egy Erdélybe utazó szerelmes pár társaságában. Szolnoktól kezdve nagy érdeklődéssel szemléltük a messze nyúló síkokat, melyeknek híres egyhangúságát nagyban élénkítik a mindenfelől felvillanó fehér tanyácskák többnyire fiatal faültetvények között. Az alföld sokat -emlegetett kopársága — úgy látszik — nem sokára csak legényekben létezik majd. Örömmel szemléltük a Kisújszállás dús faültetvényeí közül a többi épületek felett messze kinyúló uj gymnásium kétemeletes szép épületét. A házak nagy tömegéből csak ez és a templom emelkedik ki, mintegy jelképezve azt a két nagy eszmét, melyeknek hűséges szolgálata alföldi nagy városainkat igazán gazdaggá és tiszteletre méltóvá teheti. Az alföldi sivárság képét, mely képzeletünkben Jókai örökszép regényei utján alakult, legjobban megközelíti Karczag városának az afrikai pusztához némileg hasonló elhagyatott tájéka. S mintegy bizonyítékául a valódi pusztaságnak, szép délibábon gyönyörködhettünk a robogó vonatról. P.-Ladányon túl, mintegy bizonyítékául, hogy sokkal kultiváltabb vidékhez közeledünk, mindig barátságosabbá lesz a vidék s a valóban barátságos képű tanyákat már nem apró, hanem többnyire nagy lombos fák környezik. Ezen a tájékon gyarapithattuk némileg ethnografiaí ismereteinket is. Több csinosan öltözködött leány szállott be hozzánk egy kaczkiás menyecske társaságában, a kiknek ruházatán meglátszott ugyan, hogy a nép közé tartoznak, de választékos beszédmódjuk miatt szinte azon gyanú merült fel bennem, hogy ezek nem közönséges lányok, hanem népies ruhába bujtatott kisasszonyok, a kik mulatságból inkognitóbau utazgatnak a polgári iskolában nyert ismereteik gyarapítása végett. Gyanúmat csak erősítette, mikor láttam, hogy tenyerüket sem törte fel a kapanyél. De azután lassanként meggyőződtem, hogy ezek élő és tiszteletre méltó példányai a mi értelmes és tanult alföldi kálvinisla népünknek, a melyhez hasonló nincs a világon. Debreczenbe érkeztünkkor már várakozott reánk az állomásnál iskolánk egykori jeles tanára, K. Kiss József, s magához invitált vendégül. Örömmel követtük a régi jó ismerőst s kíséretében indultunk csakhamar a város nevezetességeinek megtekintésére. Tisztelettel szemléltük a kollégium hatalmas épületét, mely századokon át védvára volt a hazai műveltségnek s melynek küszöbét oly sok kiváló férfin tiporta. Örömmel szemléltük a gazdag fizikai szertárt, ásvány-gyűjteményt és könyvtárt, melyekhez hasonló kevés vau az országban s mind jobban meggyőződtünk, hogy — ha kiment is a divatból — a debreczeni főiskola, most is megérdemli az anya iskola elnevezést s megérdemli, hogy itt jöjjön létre az első magyar kálvinista egyetem. Itt valóban meg vau hozzá a kellő alap és talaj. Majd Csokonai szobrában gyönyörködtünk, — csinos sétatéren áll a kollégiumhoz közel, — mely azonban szerintem még sokkal szebb lenne, ha lefelejtette volna róla a szobrász azt a nagy mentét. Különben ez nemcsak ennek a hibája! Több hazai szobrunk hatását is rontja a nyakukba kerített nagy klepetus. Ismerkedési estélyre közúti vaspályán siettünk a nagy erdőbe, mely valóban megérdemli a nevét s ut köz^ ben érdeklődéssel szemléltük az élénk, nagyvárosias forgalmat, a Jókaitól megörökített kétkerekű taligát, —1 de a mit most már nem használnak személyTszállitásrá, — az ötös és hetes fogatokat. Szép számmal gyülekeztünk ősze a Dobos villában s megjelent a tiszteletreméltó ősz, Kiss. Áron püspök is. Öröm volt az oly sokféle tájakról összejött kollégákkal ismerkedni (A számos szép pohárköszöntők között legjobban esett hallanunk Dóczi Imrét, mert szép beszédében a megjelent tanárok nagy számából a prot. tanáregyesület megalakithatását jósolta. De, fájdalom, a lelkesedés másnap reggelre befagyott! Nem az övé ugyan, hanem másoké. Mindenesetre meglepetés volt iánk nézve a másnapi gyűlésen, hogy épen az ügynek hivatalos intézői ajánlják a lemondást, a tervnek teljes feladását. A gyűlést különben szép és tartalmas beszéddel Géresy Kálmán elnök nyitotta meg. Barkász K. hódmezővásárhelyi kollégánk érdekes tanügyi szemléje után Elek Lajos, mint előadó, ismertette a tanáregyeGilet ügyének állását s az eddig tanúsított csekély érdeklődés miatt ajánlotta az egész dolognak abbahagyását. Igaz, hogy kevés tag jelentkezett s a gyűlésen az ev. iskolák egyetlen egy tanárral voltak képviselve: de egy kis bátorsággal még is neki lehetett volna vágni a. dolognak s ha egyszer az egylet megalakult az ismert prot. buzgóság bizony nem hagyta volna cserbe s szükséges és hasznos voltának megmutatása csakhamar körébe vonzotta volna prot. tanárságunk nagy részét. A vita eredménye pedig az lett hogy ref. tanáregyesület alakítására tétetnek meg a lépések. S ez egyelőre jobb is lesz. A tisztán ref. tanáregyesület alkotása tervének legbuzgóbb harczosa volt a lelkes Balogh Ferencz. (Folyt, köv.) Borsos István. VEGYES KÖZLEMÉNYEK. — Lelkész választás. A pápai egyházmegyébe keblezett noszlopi ev. ref. egyház lelkészévé ang. hó 26 átt megtartott választás alkalmával 25 szavazat ellen 103 szavazattal, tehát 78 szótöbbséggel, ifj. Szekeres Mihály győri h. lelkész választatott meg. Reméljük, hogy a megválasztott ifjú lelkész lankadatlan munkával és buzgalommal uj életet és elevenséget teremt a hajdan virágzó és fényes gyülekezetben. Adja Isten, hogy úgy legyeu. — Lelkész-meghívás. Gyalókay Béla s. lelkészt felső-gelléri, Vályi Miklós s. lelkészt pedig madí egyházunk egyhangúlag lelkészül hivta meg. Munkájukra sikert és áldást kívánva gratulálunk. — Barabás Jenőt, íőgymnáziumuúk fizika tanárát, a nmélt. kultuszminiszter a székely-udvarhelyi állami főreáliskola tanárává nevezte ki, úgy, hogy állomását most mindjárt tanév elején el kell foglalnia. Nagy sajnálatul
