Dunántúli Protestáns Lap, 1894 (5. évfolyam, 1-52. szám)

1894-09-02 / 35. szám

DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP.

55*2

551

mert tulajdon gyermekének tartja, s mikor felismeri, hogy az ő gyermeke és érzi, hogy atyai szive epekedik utánna — csókot csók után ád neki. Megcsókolgatja ötét, hogy megtudja, hogy a fiuságba teljesen visszahelyeztetett.

Ez ismételt csókolózásban látjuk tehát e hármas nagy szeretetet, nagy bocsánatot és teljes visszahelyezést.

IX. De ez a sok csók még többet is jelent ennél. Feltárja atyjának szerfölötti ölömét. Az atya szivét öröm tölté el s nem birja magába folytani gyönyörét. Én azt hiszem, többszöri rátekintés után mutatá ki az atya örömét. Elmondom, hogyan gondolom én az atyának viselkedését fiával szemben, ki meghalt és íme feltámadott, ki elveszett s ime föltaláltatott. — Szabad legyen megpróbálnom, e jelenet leírását. Az atya megcsókolá fiát és kéré, hogy üljön le, s a mint szembe fordul vele és rátekint, oly boldognak érzi magát, hogy igyszóll; „adnom kell neked egy másik csókot“; majd sétál egy kicsit, de mielőbb felé fordul, mondván neki: „Oh, adnom kell néked egy másik csókot! Ad neki egy másik csókot, hisz olyan boldog. Szive gyorsan dobog; kitörő jókedv fogja el; vén létére muzsikálni szeretne ; kívánja a tánczot; utoljára is kielégíti magát régelveszett gyermekének újólagos szemlélésével. Oh én hiszem, hogy Isten rátekint a bűnösre s megint rátekint és tekintetét rajta nyugosztalja mindaddig, mig az kigyönyörködi magát valóságos látásában, igazán megtér és víszszamegy atyjának házába.

A többszörös csók többszörös áldást is jelent, mert valamennyiszer karjaival körülfonta és megcsókolta őt, annyiszor mondá: „Áldlak, óh áldlak gyermekem!“ Érezte, hogy fia visszatérvén hozzá, áldásodra lett érdemessé, és újabb áldásokat rakott reá. Oh bűnös, tudnád csak, hogy Isten miként fogad, hogyan tekint rád és mennyire megáld: bizonyos, hogy rögtön megtérnél és jönnél karjai közé és szivére és boldogságodat találnád szerelmében.

A sok csók jelent egyszersmind sokszoros gyönyörködést. Igen csodálatos, hogy van hatalma a bűnösnek Istennek örömet szerezni. 0 a boldog Isten, minden boldogság forrása és kútfeje, mit adhatnánk mi az ő boldogságához? ... És mégis — emberileg szólva — Isten legfőbb örömét engedetlen Efraimjai keblére karolásában találja, hallván kesergésöket és látván, hogy fölkerekedtek és visszatérendők hajlékaikba. Adná Isten, hogy e látványt szemlélhetnék mostan is, és ő gyönyörködnék a hozzá térő bűnösökben! Igen, mi hisszük, hogy meglészen ez, mert Isten jelen van közöttünk és a szent lélek kegyelme munkás. Bizonnyal tanítja a prófétai szó: „Az Úr, a te Istened, a ki te közötted van, hatalmas; ő megtart; vi gassággal vigadozik te benned, nyugtot lel szerelmében, vigassággal zengedez te benned“. Halljátok, az örökké való Isten vigassággal zengedez, s gondoljátok csak: egy kóbor bűnös visszatérése indítja éneklésre. Örül a tékozló visszatérésének és az egész menynek része vagyon örömében.

Domestikai évi járulék megállapításáról.

(.Kérdés nt. Szerkesztő úrhoz.)

A komáromi egyházmegye közgyűlésén — egy Lelkész kérdésére — kimondatott (ha jegyzőkönyvbe nem vétetett is) az, hogy a domestikai bevallási ivek ez évben elfogadtatnak ugyan az eddigi mód szerint, jövőre azonban csak azon egyházak bevallási ívei lesznek elfogadva s megerősítve, melyekből kitűnik, hogy az évi befizetés lélekszám szerint öt krajczárnak megfelel, mert az uj törvény ezt rendeli. Tudjuk, hogy a nép a domestikai adózást nem szívesen teljesiti, minden felől halljuk a panaszt, hogy az egyházi terhek emelése s azok beszedése milyen nehézségekbe ütközik. Az ügy tehát eléggé fontos s a hozzá szólás indokolt. En nt. Szerkesztő ur engedelmével elmoudom véleményemet, kérem szíveskedjék hozzá szólni s felelni azon kérdésre, hogy az új törvény szerint köteles-é csakugyan minden egyház lélekszám sze - ririt Öt krajczárral járulni az országos közalaphoz.

A 162. §. igy szól: „A közalaphoz minden családfő köteles vagyoni körülményeite, illetőleg állami adójára tekintettel megállapítandó osztályok szerint eső bizonyos évi járulékot fizetni, melynek legkisebb menyisége 10 kr, maximuma pedig 50 frt“.

Ezen § szerint készítendők a bevallási ivek, ebben pedig nincs szó lélekszámról, hanem vagyonról, állami adóról, azon igazság szerint, hogy a kinek több adatott, több is kívántatik attól. Utasítanak azonban bennünket arra, hogy tovább is olvassuk a §-okat, hogy a 266 §-ban benne van az öt krajczáros meghagyás. En azt hiszem, hogy ezen § nem mindeu egyházra tartozik, ez csak a kivételeket állapítja meg. Az általános szabály alól kivett egyházak számára készittetett ezen § nézzük csak szóról szóra mit mond: „ott“ hol valamely egyház anyagi viszonyai azt igénylik, (tehát nem minden egyházban, vannak egyházak melyeknek viszonyai nem igénylik) az egyházmegye fölterjesztésére az egyházkerület megengedheti (csak megengedheti, de nem parancsolhatja), hogy a kivetés 5 évről 5 évre történjék, föltéve, hogy az összeg ez által csekétyebb nem lesz annál, a melynek ezen mód szerint azon egyházból befolyni kellene, vagy ha ennek megállapítása nehézséggel járna, lélekszám szerint legalább öt krnak megfelel“. A mely egyházak 5 évről 5 évre kívánják a domestikai illetéket megállapittatni (s azt valószínűleg a közpénztárból fedezik), azoknak lélekszám szerint öt krczárral kell a domestikához járulni.

A közalap végrehajtó bizottsága által kiadott kezelési szabályzatban az van (5. §.) „A 266. § szerint kivetés, illetőleg megajánlás a presbitérium jogkörébe tartozik“. Az egyházmegye pénztárnoka, vagy bármely tisztviselője sincs jogosítva arra, hogy a 266. § szerinti kivetést elrendelje a presbitérium ellenére, annak beleegyezése nélkül. A kezelési szabályzat szerint, a mely egyháztag egy fizetési osztályba sem akar Boroztatni, arra történt kirovásnál az álami egyenes adó egyszázaléka szolgáljon irányadóul; ha egész gyülekezet tagadná meg a bevallást, az