Dunántúli Protestáns Lap, 1894 (5. évfolyam, 1-52. szám)
1894-01-21 / 3. szám
45 DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 46 kerülhették. Mert némelyek helységünkben megrémülvén, Füredre hirül adták, hogy mily nagy veszedelemben légyen helységünknek állapotja; melyre az ott levő buzgóbb reformátusok fel zendülvén, sokan — kivált az asszonyok közül — által jöttek Arácsra. De mivel már akkor az üldözők eltávoztak, ezek is visszatértek Füredre. Kik midőn az ország utján a (balaton-füredi) vendégfogadóhoz értek: éppen akkor érkeztek a Savanyuvizről azon helyre a vármeg\ ebeli uraságok is, s látván az Arács felől jövő sokaságot, mindjárt Inkey vice-ispán úr reájuk küldötte a vármegye katonáit, mondván : „korbácsoljátok ezeket a kurvákat, ezek voltak, kik Arácson a templomot védelmezték.“ Kiket midőn a katonák ütöttek-vertek volna, az asszonyok lármás sikoltásukra az egész Füred felzendült, a harangot félreütötték, és az üldözőkre rohanván, elsőben is a katonákat szélylyel verték, azután a tiszt urakat is megtámadták ; nyifa Korpádiné a vármegye esküttjének lovát egy nyárssal keresztül spékelte és maga a viceispán ur is csak úgy kerülte el a kemény ütlegeket, hogy őtet nemes Vargha Lőrincz védelmezte. A népnek ezen zendülése arra adott alkalmat, hogy a Balatonmelléki reformátusokat a vármegye tisztjei pártütéssel vádolnák, mely oknál fogva ezek és a fent említett két pápista püspökök felséges királynő asszonyunkat Mária Teréziát arra vették, hogy a fegyvert viselő nép* nek segítségével (t. i. karhatalommal) ekklésiánkat megtámadhassák és feltett czéljukat végre hajthassák. Magok mellé vevén azért a vitézlő rendből nyolczvan felfegyverkezett vasas katonákat, kik minekutánna a helységben megjelenvén katonai rendbe állottak volna, mind a nemesség, mind a polgárság megrettenvén, némelyek honjaikból elszaladtának, mások hajlékaikba bezárkózván siralmas és keserű rettegések között várták a fenyegetődző gonosznak kimenetelét. Az akkori volt prédikátor t. t. Ladányi Miklós ur, minekutánna egy ideig egy hallgatójának házamennyezetén lappangott volna, hogy az üldözőknek gyalázattal fenyegetődző dühösségét elkerülhesse, tisztes papi öltözetét egy mezei munkás viseletével felcserélvén, éjszakának idején nemes Szilasy Pétertől és más, kegyes hallgatóitól könyhullatással kísértetve a gyámoltalanságra jutott ekklésiából kibújdosott. Mely után az üldözők semmi ellent állásra nem találván, másnap virradóra, minekutánna a plebánusok is, sok pápista emberekkel a helységbe megérkeztek volna 1754. esztendő deczember 14-áu az ekklésia pusztításához hozzákezdettek *). *) Az A rá esi templomíoglalásra vonatkozólag helyén valónak tartottam ide igtatni egy 1775-ből való Összeírásból azt, ami annak okait is biven megmagyarázza. Ez az összeírás meg van a veszprémi reform, egyházmegye levéltárában ily czim alatt: »Azoknak az ekklésiáknak specificatiójuk, melyekben e mi veszprémi társaságunkban vallásunk exercitiuma turbaltatott; feljegyezvén a vármegyét is melyben volt, és a mennyire végére mehettünk az időt, melyben, a személyeket, kik által, mi miatt turbáltatott ? és némely helységekben a mostan találtatott részünkön levő lelkeknek is számukat.» Az egész Pados Ferencz esperesnek kézirata; évszám nincs rajta; de mégis határozottan állíthatjuk, hogy 1775-ből való, mert világosan kitűnik ez azon tényből, hogy Márton István b.-henyei lelkészkedését 1775-ben kezdette s az összeírásban már ő említetik he-A vasasnémetek kapitánya nemes Szilasy Péter fundn sára menvén, kívánta, hogy a templom kulcsát kezébe adná. De midőn ez egy ideig nem engedelmeskedett volna, több vitézeket vevén maga mellé, az emlitett nemes urat majd fenyegetésekkel, majd rettegtető beszédekkel addíjg szorongatta, mig a templom kulcsát erőszakkal kezéből ki nem csikarta. Ekképen a templom kulcsának bírására jutván az üldözők, mindjárt a templom kerítésében megjelentek és szentségtelen kezeikkel az Isten házának szenfcséges ajtaját felnyitván, bé mentek a templomba, és a hol azelőtt az élő Isten lélekben és igazságban tiszteltetett, a néma képeket és kereszteket nem csak felállították, hanem botránkoztató cerimoniáikac is elkezdették. ismét kijővén, a két parochiális házakra rohantak, és minekutánna mind a prédikátornak, mind a rectornak házi pszközeiket s egyéb vagyonaikat az épületből kiszórták volna , a prédikátori házba Somogyi István plébánost szállították; de ez fajtalan életéért Arácsról elüzetvén, csak hamar más jött helyébe. Ez sem sokáig szolgálván végezetre lett arácsi plebánussá Kőmíves Mihály nevezetű, de ez is botránykoztató élete miatt a templom elvétele után egy esztendőre más plébániára tétetett által, és azután nem is volt soha plebánus Arácson. Az üresen maradott prédikátori ház pedig a méltóságes földes uraság számára elfoglaltatott, melyet most (1808.) mint helység házat tiz rhénes forint árendába bir az adózó nép. A rektori háznak is, mely feküdt az elvétetett templomnak napkeleti oldalán, ez lett a kimenetele. De az üldözésnek tüze még itt meg nem állott, mert sokakat a reformátusok közül mind innét Arácsról, mind Füredről — akik t. i. az előbbeni zendülés okainak tartathattak — fogságba is hurczoltak az egerszegi tömlöczbe; sőt a füredi ekklézsiának még azt a harangját is elvették, melyet a fent emlitett zendüléskor félre vertek, mely egy ideig volt a tihanyi klastrombán, most pedig élnek vele a füredi katholikusok. nyei lelkésznek ; előbb tehát nem kelhetett. Hagy utóbb sem, onnan bizonyost hogy benne Toronyai János emlittetik nagyvázsonyi prédikátorul, ugyde 1776-ban már Csuporos Ferencz volt a vá'.sonyi lelkész. Minden kétséget kizárólag 1775-ből való tehát ezen összeírás* melyben \ Arácsról ezeket olvassuk : »Arácson Tettes nemes Zalavármegyében, mely rész szerint a méltóságos mostani egri püspök (Esterházy Károly gróf), rész-szerint ott és körül lakó compossessor urak jószága, itt is szabad exereitíumunk viplt, prédikátor és mester laktanak. Turbáltatott exercitiuműnk in anno 1755. (hihető kerekszám kedvéért teszí erre) uraság és nemes vármegye emberei által. Turbáltatásuknak ez vala alkalmatossága: vala nékik egy fa-templomuk, mely romladozásban lé-* vén instáltak a reparatioért, meg is engedtetett ex iisdem materiali— bus, melyekből volt az előbbeni. De ezek szegények, nem lévé» 'erdejük arra való, a kő pedig feletébb is sok, köböl építettek másik, oratoriumocskát. Az uraság és nemes vármegye emberei ekkor cum brachio militari kijöttenek és azt mondották, hogy ő felsége kegyelmes parancsolatja náluk vagyon, s az oratóriumot, paróchiát, iskolát elfoglalták, az egyházi szolgákat kihajtották és igy az exercitiumot turbálták.« Idáig Pados Ferencz érdekes feljegyzése, mely hitelesen megmondja, miért vették el az arácsi templomot s ha a£ esztendő szám nem egyez is meg egymással: nem térünk el a történeti igazságtól, ha azt 1754-re tesszük.