Dunántúli Protestáns Lap, 1894 (5. évfolyam, 1-52. szám)
1894-08-05 / 31. szám
491 DÚNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 492 ráveti a maga csodálatos fényét mindenre: családainkra, leikeinkre, bölcsőnkre, koporsónkra stb. A karácsonyi II. beszédben Nemes K. (Luk. ev. II. 1—14.) nagy örömnek mondja Jézus születését, mert 1) szegényesen született, 2) a szegényeknek született; a második részben igen czélszerüeu kifejti, hogy Jézussal szemben senki se dicsekedhetik se magas származásával, se gazdagságával, se tudományával, vele szemben mind mind szegények vagyunk. Ezért mondhatta az angyal, hogy Jézus születése az egész népuek öröme lészen. Uj gondolatokkal nem dicsekedhetik, de azért — kivált falun — igen használható beszéd. A nagypénteki egyházi beszédnek alapjául K. Tóth M. a Mát. ev. egész XXVII. részét felvette és ez alapon a nag3Tpénteki teljes történetet végig veszi hallgatóival. Mély érzelem és szónoki hév a különös ismertető jelei ennek a beszédnek. A húsvéti első egyházi beszédben (Luk. XXIV. 13— 36, Emmasba menő tanítványok) a szerző Sász K. a textust, kiemelkedő mozzanatai szerint nyomon kiséri, elvonva mindenütt a ránk illő tanulságot; e közben híven festi a tanítványok lelki állapotát, valamint a miénket is megfelelő körülmények közt. A húsvéti második beszédben (I. Kor. XV : 4, 20 v.) a bevezetésben megmutatja a szerző, hogy a halhatatlanság hite itt homályos, amott világosabb alakban meg volt minden népuél. De csak egyetlenegy koporsó volt, melyből a halott visszajött s melynek szélén angyalok hirdették „nincsen itt; feltámadott.“ „E kim a gyáráéba ti an, de valósággal megtörtént csuda előtt meghajolva, megmagyarázásán nem erőlködik, hanem arról elmélkedik I) minő hatása és eredménye lett a Krisztus feltámadásának általában s kiváltkép a tanítványokra s a kér. egyházra, azután II) hogy a feltámadás és halhatatlanság hitének minő gyakorlati hatással kell birnia reánk élő emberekre.“ A II. rész, tekintve az I. r. végét, bizonjms mértekben ismétlés. Az áldozó csütörtöki beszéd (Ján. XVI: 5—7.) arra a kérdésre: „miért volt jobb a tanítványokra nézve, hogy Jézus elment? — e két feleletet adja: I. Mert Jézus elmenetele gondolataikat a mennyi é irányozta, nem vártak többé semmit az emberektől, mindent csak a mennyből, így térítenek minket is a nagy veszteségek Istenhez, igy irányozzák tekintetünket az égiek felé. II. Mert ez által erősödik a szeretet. A tanítványok szerették Jézust kétsétségen kívül földi életében is, de szeretőtök ekkor még nem volt tökéletes ; volt idő, mikor szétfutottak mellőle. Később pedig készek voltak a Jézus nevéért életüket is feláldozni. Előbb egymást se szerették teljesen, versengtek az elsőségért; magukra hagyatva érezték, hogy csak egymásban kereshetnek támaszt; beláták, hogy egymást szeretni, annyi mint a mestert szeretni. Ép igy vagyunk mi is kedveseinkkel. Legyen hát e nap mindnyájunkra nézve a hit és szeretet erősbödésének napja. Szívhez szóló, igazán építő beszéd. A pünkösdi első egyházi beszéd (Ap. cs. II: 1—13 Poszvék S.) fölhívja a hallgatókat: „Legyen bennünk és köztünk is pünkösd, melynek szent lelke I. egyesíti a hí-, veket, II. lelkesíti a sziveket, III. megszólaltatja a némákat, meghódítja a világot. Gondolatokban gazdag, emelkedett hangú, magas színvonalon álló beszéd. A pünkösdi második beszéd (Ján. ev. XIV: 23—31) teljesen szövegszerűden. Ha az alapigétől és az épen nem szerencsés felosztástól eltekintünk: úgy egységes és jól a dűlőre vitt e beszéd. Az se épen helyes, hogy minden rész kis verssel végződik. Egyszerűen vallásos, tanító beszédnek jól beillik, de predikácziónak nem. A pünkösti III beszéd (Máté I. 20. A mi ő benne fogautatott, a szendétektől vagyon. Szász K.) a bevezetésben a szentháromság dogmáját, majd a szentlelke!, mint külön isteni személyt igazolja a szentirás idevágó helyeivel, teszi pedig ezt a szerző azért, hogy biztos kiinduló pontot keressen eme tételéhez : Jóra, idvességre csak az vezet, a mi szentléiektöl foyantatott. Az I. részben azt bizonjdtgatja, hogy „az emberiség kiváló példányai, mint az ó testamentom prófétái, a Konfucse-k, Buddhák. Sokratesek, kik kétségkívül sokat tettek az emberek jobbítására, az erkölcs és igazság terjesztésére, egyetlen egy embert se váltottak meg s nem idvezitettek. Isten leikétől vezéreltettek, világosittattak ezek is, de a Szentlélek Istentől sem maguk, sem az ő munkájuk nem fogantatott. Egyedül Jézus fogantatott a Szentléiektöl, azért ered tőle a mi üdvösségünk. De ha emberek nem fogantat!ak is (II. r.) a Szentiélektől, fogantatnak szent érzelmek, nagy és nemes elhatározások az emberi lelkekben. Sok példát idéz erre az emberiség történetéből .... Nem helyeselhető kifejezés: „Hogy az egy Istenben három Isten egyesül, ez hitünk első nagy titka“. Emitt meg valami sajtóhibának kellett becsúszni: „A Szentlélek a Fiútól született, vágj' mint az Atyától öröktől fogva, nem mint teremtés, hanem mint lelkiszál mazás u. (105. 1. közepén) Valami sajtóhiba van a 107. lapon is a 7. és 8. sorban. Abban meg kétségtelenül ellenmondás van, mikor állítja, hogy „az ó testamentom prófétái, kik a bálványokat szétrombolták s az igaz Isten oltárait megépítették, sem maguk nem fogantaitok a Szentlélek Istentől, sem az ö munkájukÄ — alább meg: „De fogantatnak emberi lelkekben, emberi szivekben nemes érzelmek, nagy és nemes elhatározások — a melyekre, mikor a szivekben és lelkekben megfogantak, önkénytelenül igy kiáltunk föl: a mi itt fogantatott, a Szentiélektől vagyon s ehez képest a Szentléiektöl indíttatva szóltak régen az Istennek szent emberei. (106. és 107. 1.) A keresztelési két beszéd ügyet se vet magára a keresztségre, ennek lényegére; ez tévedés; nagy kár. hogy e tévedés kezd általánossá válni. A keresztelési beszéd valami más kell hegy legyen, mint talán egy megtelt szív ömlengő felköszöntője. Az esketési beszédek már inkább megközelítik czél jukat, de ezek se egészen. A szertartásos négy beszéd közül nagyobb értékkel egyik se dicsekedhetik. A suspiriumok közt van több sikerült, némelyik azonban igen gyenge. Az IV-beu „Hogy vezérljen“ talán helyettesíthető volna ezzel „Hogy vezessen“. Olyan három
