Dunántúli Protestáns Lap, 1894 (5. évfolyam, 1-52. szám)
1894-07-29 / 30. szám
471 DÜNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 472 csak is ezek mérlegelése után fogja magát elhatározni a belépésre. Megengedem ugyan, hogy a 'kettős teher viselése nehéz, de még sem lehetetlen. 2% százalékot az egyetemes. 1 vagy *|a százalékot a kebelbeli gyámoldára, ha még oly nehéz is, de mégis áldoz talán minden lelkész, tudva, hogy családja nyugodtan, gond nélkül élhet az ő nem léte, halála után! — Én meg vagyok győződve, hogy barsi egyházmegyebeli lelkész társaim között egy sem lenne, a ki a megyebeli Gyámold a részvényét befizetni nem akarná, vagy annak tagja nem óhajtana lenni, mert nálunk 6—11 forint évi befizetésért 100 frt, sőt ma holnap még nagyobb segélyben részesülhet —halálával— özvegye és gyámoltalan gyermekei. Nincs semmi ok. mi ezeknek megsemmisítését követelné. A szigorú köztársasági erények mintaképe M. Porcius Cato valahányszor Carthagó ügye szóba került a senátorok gyűlésein ugyan mindég azt mondotta: „ceterum censeo Caríhaginem esse delendam“. én pedig megfordítva mondom az egyházmegyei Gyámoldák]a vonatkozólag: nem el pusztitandók, eltörlendők, hanem ellenkezőleg fenntartandók, erősitendők azok. No de mind ezek rnitsem változtatnak a javaslat általános intézkedésein, áldó hatásán. Még illyen, a czélon túl lövő tervezgetések mellett is, melyeket, hisszük, ki fog hagyni a méltányos igazságos elbírálás, örömmel üdvözöljük tehát azt mindannyian, mint egy jobb jövő előhírnökét, mint egyikét azon tervezeteknek, melyek hivatvák a protestáns lelkészi pálya igáját gyönyörűségessé, terhét könynvüvé tenni. Patay Károly. Könyvismertetés. A neveléstan kézikönyve. Tanítóképző intézetek számára szerkesztette M. Joó István, a debreczeni ev. ref. tanitóképezde igazgatója stb. Budapest, 1H94. Ara 3 frt. Élvezettel olvastam át ezt a 258 lapra terjedő testes kötetet s figyelmes átolvasás után arról győződtem meg, hogy tiszteletre méltó szerzője bátran és a nagyzás vádjának lehetősége nélkül Írhatta volna könyvének czimlapjára a szerény „szerkesztette“ szó helyett azt. hogy „irta“. Mert nem compílatio ez a munka, sem valamely hires külföldi tudós müvének szolgai utánzata, hanem minden részében egy oly ember szellemi termékének bizonyosodik, a ki az újabb idők szellemi közkincset képező paedagogiai elveinek alapján és felhasználásával uj irányadó elvek fölállítása nélkül irta ugyan meg azt, de a kit alapos elméleti tudása s a tanításban való hosszas gyakorlata képessé tettek a helyeseknek fölismert irányelvek öntudatos követésére s azoknak előadása közben saját egyéniségének kifejezésére. Müve két főrészre oszlik : a testi és szellemi nevelésről szóló részre. Az első részben oly érdekesen és tanulságosan beszél az okos és czélszerü testi nevelésről, hogy még azok is, a kik nem hivatásszerű tanítók ugyan, hanem családjuk iránt való kötelességből czéltudatos nevelők tartoznának lenni, t. i. a művelt osztályhoz tartozó szülök, nagy haszonnal olvashatnák. Mert a mi könyveinkben — fájdalom — még nagyon szokásos, élvezhetleniil tudálékos modor helyett világos egyszerűséggel ismerteti mindazokat a főbb elveket a gyermek testi gondozásánál. melyeket bármelyik okos szülőnek követni kell, ha gyermekeinek jövendő boldogságát szivén hordozza. Mert csak az élvezheti igazán az élet örömeit s igy csak az lehet boldog, kinek erőteljes, egészséges teste van. A szellemi nevelésről szóló részben külön szakaszokban tárgyalja az ismerő tehetség képzését, az érzelmi tehetség vagy kedély képzését s az akarat képzését, vagyis az eikölcsi nevelést. Ezek után pedig az általános módszertant s a tanítás alapelveit adja elő kellő részletességgel. A könyvnek alapértékét mindenesetre az az alapos tudás adja meg, mely minden fejezetből kitűnik s világosan bizonyítja, hogy Írója szaktudományának egész területén teljes tájékozottsággal bir. Olyan tájékozottsággal, mely képessé teszi őt nem csak arra, hogy olvasójára nézve nagy haszonnal tudja tárgyalni a neveléstudomány fontos kérdéseit, hanem arra is, hogy emauczipálja magát az egyes szaktekintél}'eknek szolgai utánzásától, mely némely tankönyveinknek még a stílusából is kíérzik s oly élvezlietlenekké és valami elhibázott mozaik-műhöz hasonlókká teszi azokat. Elismerésünkre méltó az a szerző, ki ily gazdag ismeret-anyagot minden ziláltságtól menten oly egységes, élvezetes és tanulságos formában tudott kezünkbe adui. A rátermettségen kívül ismét ez az alapos tudás tette lehetővé, hogy irálya mindvégig egyenletes és világos, a mi ily bölcsészeti tartalmú műnél épen nálunk és napjainkban nem utolsó érdem. Sőt egyes helyeken, például a kedély képzéséről szóló szakaszban, egészen költői magaslatra emelkedik, s a mellett mindig magyaros. Egyik kiváló érdeme még e neveléstani könyvnek a rajta átvonuló protestáns vallásos színezet. Feltűnik ez mindjárt a könyv kezdetén, mikor szerzője az elvont bölcsészeti meghatározásokkal nem elégszik meg, hanem a nevelés fŐczéljául ő is konkrét, szemlélhető alakot keres s azt Krisztusban, az erkölcsi nagyság legtökéletesebb eszményében, vagyis a hozzá való hasonlatosságban [találja meg. De megtaláljuk ezt a vallásos színezetet!később is, könyvének minden alkalmas helyén. így a példaadásról szóló fejezetben: „Minden példa közt legmagasztosabb, legfenségesebb Jézusnak alakja. Igazság, szeretet, szentség benne eszményi tökélyben egyesülnek. Az igazságok, a melyeket hirdetett s életével megpecsételt, az emberiség azon részét, mely azokat elfogadta és életelvévé tette, minden más felett kiemelték, jobbá, nemesebbé tették.“ -------------De szülék és tanítók ti is hallgassátok és kövessétek őt; ne legyen a kér. vallás csak dogma, hanem kegyességben, szentségben folyó élet a Jézus tökéletes példája szerint. (162. 1.) „A nevelés ezélja az erkölcsi szabadság, vagy mondjuk, az erényes jellem a Jézus Krisztusban megismert eszmény szerint“. (248. 1.) Jól esik olvasnunk ily tudományos munka keretében a vallásos buzgóságnak ezen őszinte megnyilatkozásait, melyek
