Dunántúli Protestáns Lap, 1894 (5. évfolyam, 1-52. szám)

1894-07-15 / 28. szám

-445

DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP.

446

A „Tanítók Háza“ ügye mai állásának hű képét a legrövidebben e néhány szóval lehet adnunk: a főváros a „Tanítók Háza“ részére nem adott telket.

Ennek a története pedig — részletesen és híven előadva — a következő:

Az „Eötvös-alap orsz. tanítói egyesület“ a fővárosi többi egyesületekkel egyetértőleg 1893. február 4-én kérvényt adott be a városhoz az iránt, hogy a VIII. kér. Köztemető-ut és Alföldi-utcza sarkán levő városi telek engedtessék át ingyen a „Tanítók Háza“ építésére.

E folyamodásban kötelezte magát az egyesület arra, hogy: 1. a hivatalos jellegű Budapesti Tanítótestületnek, — mely éveken át egyik iskolából a másikba vándorol s tantermekül használható helyet foglalt el, mig végre teljesen helyiség nélkül maradt, mi által könyv- és irattára, valamint bútorzata is veszendőbe megy — a létesítendő épületben helyiséget bocsát rendelkezésére; 2. a „Tanítók Házáéban a székes-főváros árvaházaiból kikerülő és magasabb tanintézeteket látogató bizonyos számú ifjúnak ingyenes vagy mérsékelt díjú helyet tart fen ; 3. az esetben, ha a főváros az építésre pénzsegélyt is nyújtana, minden 3000 frtnyi segélytőke után egy-egy fővárosi tisztviselő valamely árvaházban nevelt tanuló-gyermekének felvételét biztosítja az egyesület.

A város pénzügyi és gazdasági bizottsága e kérelmünket teljesitendőnek mondotta; a törvényhatósági közgyűlés azonban a tanács javaslatára nem az általunk kért telket, hanem a X. kerületi tisztviselő-telepen az Elnök- és Tanács-utcza sarkán levőt szavazta meg; tehát oly helyen, a mely — rendkívül távol esvén úgy a fő- és szakiskoláktól, mint a tanitók működési helyétől — a kitűzött czélra feltétlenül alkalmátlan, s igy e helyre a „Tanitók Házát“ (az e czélra szükséges tetemes költségek teljesen hiábavaló kidobása nélkül) még abban az esetben sem lehetett volna felépittetnüuk, ha azt minden feltétel nélkül bocsátották volna rendelkezésünkre. Pedig a hely absolut alkalmatlan volta mellé még a feltételek rendkívül súlyos természete is sorakozott.

E feltételek a maguk teljességében így szólnak:

1. „Tartozik az „Eötvös-alap országos tanítói egyesület“ a létesítendő „Tauitók Házában“ a székes-főváros árvaházaiból kikerült és magasabb tanintézeteket látogató — az előirt feltételeknek egyébként is megfelelő — három ifjú részére ingyenes helyeket fentartani s őket ott minden díjfizetés nélkül teljes ellátásban részesíteni mindaddig, mig az illetők tanulmányaikat be nem fejezték.

A mennyiben a székes-fővárosi árvaházak ily ifjakat kellő számban nem szolgáltatnának, ez esetben a fentartott 3 alapítványi hely bármelyikére fővárosi tisztviselők és szolgák — magasabb tanintézeteket látogató — árva gyermekei is kinevezhetők, az illető ifjak kinevezésének joga minden esetben a székes-főváros tanácsát illetvén“.

2. „Köteles a nevezett egyesület a hivatalos jellegű, a népoktatási törvényen alapuló „Budapesti Tantestület“ részére a létesítendő épületben teljesen ingyen olyan hivatalos helyiséget rendelkezésre bocsájtani, hogy e testület abban könyv- és irattárát, továbbá bútorait is megfelelő módon elhelyezhesse“.

3. A telek kizárólag a „Tanitók háza“ czéljára használható, mert különben az a rajta levő épületekkel a székes főváros tulajdonába visszaszáll“.

4. „Mindezen feltételek telekkönyviig biztositandók“. „Végre a közgyűlés a pénzügyi és gazdasági bizottmány és a tanács indokolt javaslata alapján folyamodó egyletet, a létesítendő „Tanitók háza“ építkezési költségeihez való hozzájárulás iránti kérelmével elutasítja.“

Az „Eötvös-alap-egyesület“ tehát újabb kérelmet nyújtott be a főváros tanácsához, melyben bejelentette azon sajnos kénytelenséget, hogy a megszavazott telket, mint a „Tanitók Háza“ czéljaira teljesen alkalmatlant, nem fogadhatja el; azt kérvén egyúttal, hogy a kért, de meg nem kapott telek helyett legyen kegyes a város Budán adni telket a Ráczfiirdő közelében, részben már kisajátított, részben pedig legközelebb kisajátítandó házak helyén.

Ez az újabb folyamodvány részletesen kifejtette, hogy a város végső szélén, mindentől távol eső helyen a „Tanitók Háza-hoz fűzött egyetlen czél sem volna megvalósítható. És kimutatta azt is, hogy a megszavazott telek által nyújtandó kedvezményért viszonszolgálatul kikötött feltételek sem állanak arányban ezen telek értékével.

Ha ugyanis a megszavazott 820 □ öl nagyságú terület ölét 20 írtra becsüljük is (hivatalosan csak 12 ftra van becsülve) az egésznek mai értéke 16.400 frt. Ha már Most a „Tanitók Házá“-ban teljes ellátásban részesítendő* három ifjúnak egy évi összes tartásdiját együttesen csak 1000 írtra tesszük, a „Budapesti Tanítótestület“ által használandó helyiségek évi bérét — fűtést, világítást és takarítást is beleszámítva — szintén csak 1000 írtban állapítjuk meg: az egyesület által nyújtandó viszouszolgálat évi 2000 frt értékű lenne; ez pedig nem 16.400, hanem 50.000 frtnyi tőkének a 4(V0-os kamatja. Vagyis az egyesülettől kívánt viszonszolgálat értéke 33.600 írttal lenne több, mint a mennyit a telek értékében a fővárostól kapna.

Már az ilyen feltételeknek a teljesítése egymagában is nagyon ingataggá tenne a „Tanitók Házá“ hoz kötött minden egyéb czélt még azon esetben is, ha e czéloknak egészen megfelelő telekért volnának azok kikötve; menynyire fokozza hát e feltételeknek az elfogadhatlanságáfc az a körülmény, hogy oly telekért kínálják cserébe, a hol a „Tanitók Házá“-t felépítenünk az ehhez fűzött összes czéljainak előleges eltemetése nélkül teljes lehetetlenség. Hiszen az egyesület az első kérvényben elvállalt kötelezettségeket annak a némi viszonzásául ajánlotta fel, hogy a „Tanitók Háza“ czéljainak megfelelő helyen kap telket a fővárostól.

A feltétlen lehetieuségek sorába tartozott tehát, hogy az „Eötvös-alap-egyesület“ a megajánlott telket elfogadja (maga a „Budapesti Tanítótestület“ is igy nyilatkozott) s másként cselekedjék, mint a hogyan cselekedett.

Hogy a második folyamodás sikerét annál jobban biztosítsa, az egyesület a tüzetesen indokolt kérvényt