Dunántúli Protestáns Lap, 1894 (5. évfolyam, 1-52. szám)

1894-07-08 / 27. szám

429

DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP.

430-gém gáncsolnak, meggyőzzenek a felől, hogy /tatai férfiút, ki szűzzel együtt lakik, mellette van, egy asztalnál jeszik vele, egész nap vele mulat, vele — hogy a többit ne említsem — mosolyog, tréfál, hízelgő és gyöngéd szavakat vált, hogy ezt a vágy ne bántaná------. Hallottam,

hogy sokan kövekhez és szobrokhoz éreztek hajlamot. Már pedig ha élettelen mű ezt teheti, mire nem képes gyöngéd, élő test?“ .... A papok fajtalansága ellen hozott bármily szigorú törvények se érnek semmit, legfeljebb is azt eredményezhetik, hogy a fenyegetett egyének iparkodnak tetteiket eltitkolni, még pegig sokszor gyermekgyilkolás árán, ha ugyan a leendő anya is ki nem múl... A világiak szívesen beleegyeztek, hogy a papok ágyasokat tartsanak — mondja — csakhogy nejeik és lányaik biztonságban maradhassanak. Sőt a föurak annyira mentek, hogy oly papokat, kiknek ágyasuk nem volt, meg sem tűrtek . . . Mivel a coelibatus következményei ma is mindenütt a régiek: a keresztyén erkölcs, a tisztesség, a családok tisztessége érdekében el keli törülni; ezt a követelményt erősiti a következő fejezet is „a gyóntatószék és a fülbegyónás“ czimmel.

A negyedik fejezetben „újabb és legújabb botrányok“ ez. alatt főleg Haynald viselt dolgairól, budapesti éjjeli kurta kabátos kirándulásairól, a plébánusok gazdaasszonyairól, gyermekeiről, erőszakoskodásaikról és szertelen türelmetlenségükről szól. Megrójja a katholikus papokat, hogy mikor „a nemzet egy szívvel és lélekkel gyászolta a nagy halottat (Kossuthot), a hath, papság a nemzeti gyász elöl kitért. Kitért & polgári házasság miatt, mit Kossuth oly melegen pártolt. Kitért, mert tartott, hogy a trón nem jó szemmel nézi a Kossuth-gyászt; kivonta hát alóla magát, hogy kedveskedjék, hízelegjen a trónnak, hogy így megnyerje ótalmáta nemzeti közakarat s az államhatalom ellen.

A papok türelmetlenségét illusztrálja a kővágó-szőilősi (Baranya) plébános és káplánja nyilatkozataival. Amaz, mert hívei — kik nem fogadták szavát — Kossuth temetése napján meghuzatták a harangokat, a szószékből azt mondta ezeknek „hát huzassák meg majd a harangokat a fuxinos Engel zsidóra is“; emez meg azt mondta: „eztán harangoztassatok a kutyátokra is, ha megdöglik.u

A gyűdi barátok keresztyén szeretetét, akarom mondani római kath. türelmetlenségét meg Puluíu Gyula kvárdián e szavaival — miket az ottani templomban református nőkhöz intézett — illusztrálja: „Hogy mertek a templomba menni ti büdös dögök, — fene egye meg a ronda kálvinista fajotokat“. Az egyik asszonynak arra a feleletére; szentegyház ez is, egy Istent imádunk valamennyien — visszavágott a kvárdián „nem szentegyház a ti templomotok büdös kálvinisták, hanem disznóól!“

Tény, hogy többnyire olyan dolog van a füzetben, a mit már úgy is sokszor olvastunk, hallottunk; tény, hogy leplezetlen őszinteséggel, talán itt ott kíméletlenséggel szól a papok erkölcséről; tény, hogy más viszonyok közt idétlen izetlenkedés színében tüunék fel e könyv, de ma, a mikor a papság vakmerő támadást intéz éppen fejében (Vaszary) a magyar családi élet ellen, a mikor legjobbjainkat sárral dobálják az erkölcsi törpék: egészen

időszerűnek tartjuk a füzetet. A ki fegyvert fog: fegyverrel kell annak elvesznie. A milyen a mosdó: olyan a törülköző.

Emeli a füzet időszerű értékét az is, hogy az iró minien valószínűség szerint a r. kath. egyházhoz tartozó felvilágosodott egyén, a ki utálattal fordul el a vallás azon méltatlan szolgáitól, kik a keresztyén vallás alapelvét, a szeretetet oly kíméletlenül arczul verik s a kik a. hazátlan nemzetközi anarchistákkal egy színvonalra sülyedve az izgatásnak bármely nemétől se iszonyodnak; eszközeikben épen nem válogatnak, s mikor készek volnának elismerni a római pápát világi fejedelmül is, ugyanakkor trónfelforgató törekvésekkel vádolják a legjobb hazafiakat.

E nemes haragban kétségen kívül együttérez az Íróval minden józanul gondolkozó magyar. Az ultramontáu sajtó ellensúlyozására minél több ilyen füzetre van szükség.

K. J.

kw y

VEGYES KÖZLEMÉNYEK.

— Tisztelettel kérjük mindazokat, kiknek előfizetésük lejárt, előfizetéseiknek szives megújítására, a hátralékosokat pedig hátralákaiknak minél előbb való beküldésére.

— Személyi hírek. Figys. I) irányi Iynáez orsz. képviselő és nt. Őzike Lajos főiskolai gondnokok f. hó 2—4-ik napjain városunkban tartózkodtak az igazgató tanács gyűléseinek vezetése czéljából. JVayys. Csiky Kálmán műegyetemi tanár, mint a közoktatásügyi miniszter megbízottja, a főgynm. számára kérelmezett államsegély feltételeinek megállapítása végett f. hó 3—4-ikén itt tartózkodott. Főtiszt. Vályi Lajos egyhk. főjegyző hivatalos küldetésben ide érkezett.

— Az „Örálló.“ Nagy sajnálattal olvastuk a nevezett lap jun. 30 iki számában nagyérdemű szerkesztőjének, dr.Bartha Bélának, előfizetőihez intézett búcsúszavát, melyben kijelenti, hogy egyelőre ideiglenesen lapját megszünteti, mivel annak deficitnélküli fentartásához szükséges 1000 — 1200 előfizető nem jelentkezett s mivel a rendkívüli szellemi munkán és fáradtságon kívül a lefolyt félév alatt saját vagyonából 3800 frtot kellett ráfizetni vállalatára. Ha azonban jul. 20-ig még elegen jelentkeznének előfizetőknek, akkor aug. elején ismét megindítja lapját. Mi — részűnkről — a magyarhoni protestáns egyházra nézve erkölcsi kötelességnek tartjuk, hogy azt a lapot, mely eg/iiázunk eszméit, elveit és érdekeit oly fényesen védte és szolgálta, cserben ne hagyja, hanem épeu saját érdekében fentartsa és anyagilag is megerősödni segítse. Kérjük tehát olvasóinkat, hogy saját körükben mindent szíveskedjenek megtenni az „Őrálló“ fentartása érdekében.

Stipendium. A pápai egyházmegye alapítványának 200 frt kamatját a most elmúlt tanévre szólóiag a pápai főiskolának ezen egyházmegyéből származó következő 10 növendéke kapja, mindegyiknek 20 frt. jutván: Barthalos Mór IV. é. pn., Kis Ödön III. é. pn., Kelemen Zsigmond IL é. pn., Komjáthy Ernő VII. o. t., Jakab Ji-