Dunántúli Protestáns Lap, 1894 (5. évfolyam, 1-52. szám)

1894-06-24 / 25. szám

393 DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 394 Lajos az egyházak presbytereiért s azok jelen levő kép­viselőiért gondnokaiért, Antal Gábor a legidősebb világi hivatalnok Konkoly Tliege Imre egy hm. gondnok s a legfia­talabbért Szabó György egy hm. ügyész űrért. Végre Pály Zsigmond a házi gazdát Dózsa Józsefet éltette. Délután vétetett elő a kicsiny, de hitbuzgó Eszter­gom kérése, mely minden áron rendes lelkészt szeretue, minthogy azonban oly tekintélyes állásra jelenleg nem tud annji fizetést adni, mint amennyi egy városi, plane esztergomi városi papnak tisztességes existentiát biztosít­hatna, azzal vigasztaltatok meg, hogy egy bizottság fog kiküldetni, mely a helyszínén vizsgálja meg, hogy mit lehetne lelkészfizetésül mint fix alapot felvenni, s eset­leg nem-e lehetne e czélra az egyházi adókat önkéntes ajánlás folytán feljebb emelni, s majd azon bizottság je­lentése után fog elhatároztatni, hogy marad-e továbbra is administratura, vagy pedig rendes lelkésze leend. Még sok, inkább helyi ügyek tárgyalása után véget ért közgyűlésünk. Én pedig rövid tudósításom azon óhaj­tással zárom be, hogy a kegyelemnek Istene, mint eddig úgy ezután is tartsa fen egyházmegyénket s annak min­den egyházain áldó karjait, hogy mint eddig, úgy ezután is mindenek ékesen és jó renddel légyenek. Széki Aladár. _ r Felhívás a Protestáns Arvaházi Képes Naptár terjesztése érdekében. A Prot. Árvah. Képes Naptár az 1895-dik évvel a huszonegyedik évfolyamba lép. Az Országos Protestáns Árva-Egylet a midőn 1875-ben egy árvaházi naptár kia­dását határozta el, tette ezt azzal a kettős céllal, hogy egyfelől a hazai protestáns közönségnek evangéliumi, ke­resztyén tartalmú olvasmányokkal szolgáljon, a Krisztus egyházát a lelkekben olvasmányok által építse, a szere­­tetet növelje, a könyöriiletesség érzését ébresztgesse s maga az árvaház iránt az érdeklődést mind nagyobb kör­ben terjessze; másfelől meg. hogy a naptár kisebb nagyobb jövedelmével az árva-egylet bevételeit növelje. A lefolyt húsz év, azt hisszük, meggyőzte a Naptár eddigi barátait, hogy a Naptár a szellemi czélra mindig becsületesen és odaadással törekedett; nemcsak, hanem különösen az utóbbi években külterjedelmében, tartalmá­ban is megnövekedett. Protestáns egyházias jellegét min­dig megtartotta, sőt ebben is igyekezett erősödni, a mi­dőn az évek folyamán lassanként valóságos kis egyházi Almanach-há nőtte ki magát. Azt is mindig igyekezett szem előtt tartani, hogy első sorban a nagy közönséghez, a néphez kell szólania, de azért soha le nem szállott az irodalmi színvonalról, póriassá, alacsonynyá soha nem vált, inkább emelni igyekezett olvasó közönségét, mintsem a keresett népiességgel nemesebb czéljairól mondott volna le. Hagyományaihoz akar hű maradni a naptár a jövő évben is s a más helyütt előzetesen közölt tartalomjegy­zék mindenkit meggyőzhet arról, hogy a hívek lelki épí­tésére törekszik most is és felöleli politikai, egyházi és társadalmi életünk legnevezetesebb eseményeit, mig elbe­széléseivel és költeményeivel meg a nemesebb szórako­zásnak kíván anyagot nyújtani. Pártolás hiánya miatt nem is panaszkodhatik a Nap­tár; de ez a pártolás még sincs arányban a két nagy protestáns testvér-egyház hívei számával. Előttünk van­nak a lefolyt 20 év adatai, a melyek szerint 1875 óta a Naptár mindössze csak 350,000 példányban kelt el. Négy millió protestáns mellett ez rendkívül csekély szám. Oka e jelenségnek nem lehet más, mint az, hogy mindez ideig csak igen kicsiny körben fejtettek ki az illetékes egyházi férfiak nagyobb munkát a Naptár terjesztése körül. Há­lával ismerjük el azok buzgólkodását, a kik 20 év óta jóformán állandó barátjai a Naptárnak s évenkint megte­szik kisebb-nagyobb példányszámra a megrendeléseket. De ezek S'.áma nem nagy s kívánatos volna, ha a kicsiny sereg évről-évre növekednék. A nép egyetlen olvasmánya jóformán a Naptár. Már most nem lehet közömbös főleg a lelkipásztorok előtt, hogy híveik minő naptárakból elé­gítik ki olvasási vágyukat. Sőt azt hiszszük, az ő munká­juk is sikeresebb leend, ha híveik házanként is egészsé­ges, vallásos táplálékkal láttatnak el. A Naptárnak szemére szokták vetni, hogy a 30 krbau megállapított ára drága. Bátrak vagyunk ezzel szemben arra hivatkozni, hogy nincs egyetlenegy naptár sem a Naptár-piaczon, a mely akkora tartalmat adjon, mint az Árvaházi Naptár; mert ha Naptárunk tartalmát olyan módon nyomatnánk, mint egyéb naptárak nyomattatnak, a terjedelem mindenesetre két akkora lenne, mint a töb­bieké. Ismerjük a többi ilyennemü termékeket, alig van egy-kettő közülök, mely külső terjedelemben is fölülha­ladná az Árvaházi Naptárt. Az anyagi eredményt illetőleg a Naptár 1875 óta összesen 11,531 frt 8 krt jövedelmezett az Árva-Egylet­nek, tehát a jótékony czélnak ekkora összeggel szolgált. Ismét nem méltatlankodunk a csekélység felett, csak amaz óhajunknak adunk kifejezést, hogy bár az az össeg is növekednék évenként, a mely az Árva-Egyletet támogatja nemes, humanistikus czéljaibau! Tisztelettel kérjük azért azokat, kikhez e felhívá­sunk eljut, hogy a Naptárt méltóztassauak jóindulatú pártfogásukba venni, terjesztése érdekében, a mit lehet, megtenni. Méltóztassauak a protestáns liivek figyelmét jóeleve reá felhívni; a hivek közül a terjesztésre netalán vállalkozók neveit a kiadó czéggel (Hornyánszky Viktor, Budapest V. Akadémia épület) közölni vagy a szives meg­rendeléseket megtenni. A Naptár a f. évi augusztus 20-ra, már megjelenik, tehát oly időben, a mikor a híveket még egyéb naptárakkal nem szokták ellátni; de ha ellátnák is, vájjon épen napjainkban nem felette szükséges-e olyan olvasmánynyal ellátni közönségünket a mely protestáns öntudatát nevelje, egyháziasságát ébreszsze és a keresz­tyén szeretetben öt építse'?! A Naptár terjesztői bérmentes küldéssel minden 10 példány után egy ingyen példányt kapnak, utólagos el­számolás mellett, aminek a határideje 1895. márez. 15-ike

Next

/
Oldalképek
Tartalom